Megkérték a kobrát szigorú levélben,
ne marjon már annyit örökös mérgében.
Ám a kobra ezért még csak le se vette
szemüvegét, míg e kijelentést tette:
szigorú levelük én sehogy sem értem –
galamb vagyok vagy nyúl? No de kérem szépen:
kobra vagyok, nem a mérgemben harapok,
hanem egyszerűen, mert én kobra vagyok.
S amíg egy vad mongúz életemből kiváj,
így vagyok, marósan, halhatatlan király!
Tegyük hozzá, mindezt a bizottság tudta,
de annyira tudta, hogy már meg is unta –
nem azért írta ő ezt a zord levelet,
hogy úrrá lehessen a nagy kobra felett,
hanem azért írta, hogy a többi állat
bizalomból húzzon fel egy kártyavárat.
De a többi állat viszont meg azt tudta,
hogy a kobra nem fog térni másik útra,
s hogy a bizottság csak azért írogat, mert
a kobrával másképp szembeszállni nem mert.
Szóval ennyi volt a kobra megrovása,
ennyi a valóság és pokoli mása.
Megjelent a Káfé főnix blog oldalán 2021. február 17-én.
