Végig drukkoltam az ellenzéki előválasztást, mohón faltam a híreket. Mindaddig, míg meg nem történt az eredményhirdetés. Na de innentől kezdve elegem van.
Kedves politikus urak és hölgyek! Én egy választópolgár vagyok. Aki ellenzéki összefogást akar. Nem most találtam ki, évekkel ezelőtt. Nos, meg is történt. Mindig tudtam, hogy ez nem könnyű, a sokféle ember mind mást szeretne, persze leginkább benne maradni a politika fősodrában. Mégis, sokáig az volt az érzésem, ebből lesz valami. Kevés volt a kibeszélés, kevés a másik sértegetése, úgy tűnt, egy irányba megy a szekér.
Mára azonban ez az érzés elszállt. Mert nincs összefogás, nagyon nincs.
Lehet szidni a forradalmi hevületében erőszakossá váló Márki-Zay Pétert, mert túl korán kezdett el diktálni az ellenzéki oldalon, holott erre nem sok oka és joga van. Egy kis mozgalommal a háta mögött s a most elért harmadik helyen a hokedlire állva akarja beleszuggerálni az emberekbe, hogy ő a megváltó, senki más. Ez szerintem azoknak is ijesztő, akik eddig rá szavaztak.
S lehet kritizálni Karácsony Gergelyt, akit szerintem felültettek. Felültettek, mert fel lehet. Mert befolyásolható, mert valószínű, gyenge akaratú ember, aki tudja, nincs mögötte potenciál. Kicsi párt, kicsi siker, s csak úgy érhet el valamit is, ha vannak párttámogatói.
Az, hogy mégis második lett Dobrev Klára mögött, nem meglepetés, mert Budapesten vannak drukkerei. Sokan a választók közül úgy gondolkodnak, szimpatikus fiú, nem is támadható, tehát nem lehet kikezdeni, a vele szemben indított karaktergyilkosság eleddig nem ért célt. Azonban mindez kevés.
Mint ahogy az eddigi együttműködés is zátonyra futott, a Márki-Karácsony külön utas politika sem hoz majd megbékélést.
Mert akik mélyebben belenéznek a választási kútba, látják ám, hogy ott nem forrásvíz bugyog, hanem egy zavaros langyos víz. Amiben szeretnének bizony a régi elvtársak kicsit dagonyázni, s ez nagy baj. Ezt már a legszektásabb hívők is elutasítják. Lásd az előválasztási eredményeket.
Fura, hogy éppen Jakab Péter, a Jobbik vezetője az, aki józanul felhívja a választási mámorban úszók figyelmét arra, nem egymás ellen kell harcolni. Nem bizony.
Soha nem hittem volna, hogy egyszer azt mondom, hallgassatok Jakab Péterre. De most mondom.