Egy kaliforniai házaspár pert indít az OpenAI ellen a fiuk öngyilkossága miatt.
A diákok unatkoznak az iskolában, hiszen az AI dolgozik helyettük, dolgozatot ír, fordít, sőt mivel ipari méretekben kontrollálatlan információözönt zúdít a nyakukba, roppant okosnak, tájékozottnak érezhetik magukat. Az AI kocsit vezet, zenét, fotót, filmet kreál, hatásos vírusként működő propagandát és reklámokat készít. Akinek az élete a valóságban egyhangúnak tűnik, nem gyorsult fel eléggé, teremt magának egy dinamikusabbat, sikeresebbet – a közösségi oldalakon. Sokan „átköltöztek” az unalmas hétköznapjaikból ebbe a mátrixba. Pont azt teszik, amit a filmek Lumière óta – illúziókat gyártanak. De lassan ez a koncentráló készség rovására ment, csak mesélni szeretnek történeteket, másokét meghallgatni már nincs türelmük és idejük. Így aztán a gyerekek és az öregek vándorbot helyett jobb híján chatbotot ragadnak, és az AI-val beszélik meg ügyes-bajos dolgaikat. A közeli „bizalmasukat” pedig úgy programozták, hogy az „új családtag” megértést és együttérzést tanúsítva próbáljon megnyugtató választ megfogalmazni problémáikra.
A tizenhat éves Adam Raine szülei most pert indítottak egy kaliforniai bíróságon. Mellékelték ehhez a fiú ChatGPT-vel folytatott beszélgetéseit. Szerintük azzal, hogy az AI nem beszélte le (!), látensen hozzájárult a fiuk öngyilkosságához. Ha a bíróságon is használnak ChatGPT-t, a válasz borítékolható: „Köszönöm, hogy őszinték voltak velem ebben a kényes témában. Tökéletesen megértem a problémájukat.” Vajon ez megnyugtató lesz a számukra, vagy elgondolkodnak – az AI közreműködése nélkül – a történtekben a saját felelősségükről?
Megjelent az Élet és Irodalom LXX. évfolyama 6. számának Páratlan oldalán 2026. február 6-án.