szerk. Eljött az a pillanat, amikor magunkról adunk hírt nektek, és ráadásul sokunknak ez lesz az utolsó is, amit a Transindex felületére írunk. Ma reggel, huszonhárom évnyi működés után felállt a Transindex teljes szerkesztő csapata.
Miért? Azért, mert úgy érezzük, a munkánk ezen az intézményen belül már teljességgel ellehetetlenült, és tovább már nem tudjuk a legjobb szakmai tudásunk szerint ellátni azt a feladatot, ami a mindenkori szabad sajtó feladata lenne.
Az indulás óta sokszor változott a csapat és sok mindenben változott a Transindex is, de abban biztosan nem, hogy most is ugyanazok mellett az értékek mellett tartjuk fontosnak kiállni, mint egykor, és hogy most sem vagyunk hajlandóak semmilyen politikai erő elvárásai szerint végezni az újságírói munkánkat.
Mindannyian észleljük, hogy az elmúlt időszakban egyre inkább beszűkültek az erdélyi magyar szólásszabadság és nyilvánosság terei. Közel két éve a fennmaradásunkért küzdünk egy olyan politikailag meghatározott környezetben, amelyben a sajtó már csak két út közül választhat: vagy kapitulál és gyakorlatilag szócsőként működik tovább különféle politikai érdekek elvárásai szerint, vagy pedig megpróbálja ellátni a feladatát, viszont ez esetben azt kockáztatja, hogy ellehetetlenítik. Mi az utóbbi utat választottuk, és most csomagolunk, mert más választásunk nem maradt.
A Transindex.ro mától már nem lesz az „a napos oldal”, amit jelmondatunk hirdetett, és – mivel a többségi tulajdonos az eladására készül – hogy mi lesz a további sorsa, az számunkra is ismeretlen. A jelenlegi kontextusban pedig már nem látjuk biztosítva az újságírói függetlenségünket.
Nem ért minket váratlanul, de mégis nehéz most felfognunk, hogy ami több évtizedig a Transindex volt, mostantól már megszűnik létezni. Amikor három hónappal ezelőtt nektek is elmondtuk, hogy veszélyben a működésünk, nagyon sokan kiálltatok mellettünk, számolva azzal, hogy ennek akár ára is lehet. Sokszor megköszöntük már nektek, de nem elégszer: a Transindex felületén most még egyszer, utoljára megköszönjük azoknak, akik mindvégig mellettünk álltak, olvastak és támogattak minket, drukkoltak nekünk! Köszönjük! Mert valóban sokan voltatok, akik támogatásaitokkal időt vásároltatok nekünk arra, hogy még valameddig működni tudjunk, és hogy tovább tervezgessük a jövőnket. Az elmúlt sok-sok évből pont ezekre a nektek köszönhető újabb pár hónapra fogunk a legélénkebben emlékezni.
Mi következik most? Újra felvesszük Felméri Kázmér világnézetét, ehhez pedig előbb kézbe vesszük Karácsony Benőt, és ráhangolódunk arra, milyen a különösen nehéz időkben is „a napos oldalon” lenni.
Babos Krisztina
Bakk-Dávid Tímea
Gál László
Gyöngyi Annamária
Horváth-Kovács Szilárd
Kádár Kata
Kicsid Attila
Kulcsár Árpád
Tőkés Hunor
Kolozsi Emese
Vig Emese
A szerkesztő megjegyzése
Kedves Gyerekek,
ismeretlenül is –
ritka remek dolgot műveltetek: becsületes és bátor sajtót
tehetségesen, ami önmagában szemet szúr ebben a megátalkodott világban
nem szabad azokra az alacsony lelkekre gondolnunk, akik most kárörvendenek
mert nem csak a legjobb lap volt a tietek, hanem a legjobb olvasóitok is nektek voltak
és eggyé váltunk régiek és újak
az utóbbi hetek kiváló lapszámai, a csodálatos mennyiségű és minőségű munka
jelezhette az avatottak számára, hogy nagy a baj – láttuk már, milyen ez
most elfogy a szó, nem csak a tietek
de a szó újraéled, mint leégett erdő helyén a zsenge új, klorofildús világ
nem törődve az önnön mocskában fetrengő gazsággal és gyűlölettel
amelynek annyian esnek áldozatul
bátrak vagytok, igazságosak vagytok, a magyar sajtó büszkeségei vagytok és maradtok
köszönjük nektek, mindnyájatoknak külön és együtt
Szeretettel a megnyugvás – de a soha fel nem adás! – ösvényeiről, a szürke folyón túlról
az Új Hét teljes szerkesztősége
