A TRANSINDEX UTOLSÓ SZÖVEGE
Miért? Azért, mert úgy érezzük, a munkánk ezen az intézményen belül már teljességgel ellehetetlenült, és tovább már nem tudjuk a legjobb szakmai tudásunk szerint ellátni azt a feladatot, ami a mindenkori szabad sajtó feladata lenne. Az indulás óta sokszor változott a csapat és sok mindenben változott a Transindex is, de abban biztosan nem, hogy most is ugyanazon értékek mellett tartjuk fontosnak kiállni, mint egykor, és hogy most sem vagyunk hajlandóak semmilyen politikai erő elvárásai szerint végezni az újságírói munkánkat.
Mindannyian észleljük, hogy az elmúlt időszakban egyre inkább beszűkültek az erdélyi magyar szólásszabadság és nyilvánosság terei. Közel két éve a fennmaradásunkért küzdünk egy olyan politikailag meghatározott környezetben, amelyben a sajtó már csak két út közül választhat: vagy kapitulál és gyakorlatilag szócsőként működik tovább különféle politikai érdekek elvárásai szerint, vagy pedig megpróbálja ellátni a feladatát, viszont ez esetben azt kockáztatja, hogy ellehetetlenítik. Mi az utóbbi utat választottuk, és most csomagolunk, mert más választásunk nem maradt.
A Transindex.ro mától már nem lesz az „a napos oldal”, amit jelmondatunk hirdetett, és – mivel a többségi tulajdonos az eladására készül – hogy mi lesz a további sorsa, az számunkra is ismeretlen. A jelenlegi kontextusban pedig már nem látjuk biztosítva az újságírói függetlenségünket. Az biztos, hogy addig, amíg mi transindexesek voltunk, ez volt az egyedüli nagy olvasottságú romániai magyar médiafelület, amely a szerkesztőség saját döntései, és nem valamilyen politikai pártagenda szerint készült. Nem ért minket váratlanul, de mégis nehéz most felfognunk, hogy ami több évtizedig a Transindex volt, mostantól már megszűnik létezni.
Amikor három hónappal ezelőtt nektek is elmondtuk, hogy veszélyben a működésünk, nagyon sokan kiálltatok mellettünk, számolva azzal, hogy ennek akár ára is lehet. Sokszor megköszöntük már nektek, de nem elégszer: a Transindex felületén most még egyszer, utoljára megköszönjük azoknak, akik mindvégig mellettünk álltak, olvastak és támogattak minket, drukkoltak nekünk! Köszönjük! Mert valóban sokan voltatok, akik támogatásaitokkal időt vásároltatok nekünk arra, hogy még valameddig működni tudjunk, és hogy tovább tervezgessük a jövőnket. Az elmúlt sok-sok évből pont ezekre a nektek köszönhető újabb pár hónapra fogunk a legélénkebben emlékezni.
Mi következik most? Újra felvesszük Felméri Kázmér világnézetét, ehhez pedig előbb kézbe vesszük Karácsony Benőt és ráhangolódunk arra, milyen a különösen nehéz időkben is „a napos oldalon” lenni.
Babos Krisztina
Bakk-Dávid Tímea
Gál László
Gyöngyi Annamária
Horváth-Kovács Szilárd
Kádár Kata
Kicsid Attila
Kulcsár Árpád
Tőkés Hunor
Kolozsi Emese
Vig Emese
Az Új Hét utószava
Kedves fiatalok, kedves transindexesek! Ti voltatok a győztesek, ti lesztek a győztesek!
Nem csak szakmaiságból, gerincességből, civil kurázsiból mutattatok példát, hanem nemes szabadságelvű elkötelezettségből is. Azt már mondtam, nem egyszer leírtam, hogy az egyetlen rangos lap vagytok a megnyomorított, megrontott sajtónkban, azt is mondtam, hogy az egyetlen független – emiatt a sajtófertőnkben az egyetlen „ellenzéki” – szerkesztőség vagytok, mostani elhatározásotok is mutatja, hogy igazam volt.
Mégis fáj. Mégis a döbbenet. Mind nem hihetjük, nem hisszük, hogy odajuthatunk – hát odajuthatunk. Nem hisszük el, hogy a gazemberségnek nincs határa – hát nincs.
De ti sajtótörténetet írtatok – eddig is, most végképp!!! VISSZATÉRÜNK!!! (Á. H.)
