EURONEWS
(Írta: Ferenc SzéF & The Express) Irán damaszkuszi képviseletének megtámadása és magasrangú forradalmi gárdista tisztek megölése után a teheráni vezetés gyors és kíméletlen bosszút ígért Izraelnek. A találgatások azóta is folynak a világsajtóban, főként arról, hogy adhat-e erre Izrael olyan választ, mint például az EMP-bomba.
A jelen helyzet előzménye az, hogy Irán legfelső papi vezetője, Ali Khamenei ajatollah a hét elején kijelentette: Izraelt „arcon fogják csapni”. Eddig azonban nem látszik nagy katonai készülődés a perzsa haderőnél. A teheráni vezetés fejfájása az, hogy ha valóban keményen oda akar vágni Izraelnek, azt közvetlenül maga vagy valamelyik csatlósa beiktatásával tegye-e meg?
Direkt és széleskörű csapás esetén Teherán azt a mérhetetlen kockázatot vállalja, hogy válaszul Izrael közvetlenül rátámad. Tudható: Asszad szíriai elnök elutasította a lehetőséget, hogy Irán az ő országából indítson támadást, és akkor csak Libanon marad esetleges bázisként. (A gázai Hamász ilyen képességével már nem kell számolni.) Hossein Amir-Abdollahian iráni külügyminiszter az múlt napokat folyamatos telefonálással töltötte, konzultált a régió szinte valamennyi kormányával, beleértve a vele ellenséges vagy barátságtalan rezsimeket, így Szaúd-Arábiát és az Emirátusokat is. Ebben a néhány napban járt Szíriában és Ománban is. Az eddig ismert jelentések alapján egyik kormánytól sem szerzett támogató nyilatkozatot arra, hogy Irán tűz alá vegye Izraelt.
Mindemellett nyílt titok, hogy a külügyminiszternek nincs sok szava a végső döntéshozatalban, hanem inkább külföldi információkat és hangulatjelentéseket szolgáltat. A főbb politikai és katonai lépéseket a papi tanács és a Forradalmi Gárda vezetése határozza meg, és ilyenkor a fődiplomata nincs is mindig jelen. Dzsavad Zarif volt külügyminiszter el is mondta, hogy gyakran kimaradt az egyeztetésekből az IRGC és a katonai vezetők között.
Egyelőre csak annyi látható, hogy Irán próbára akarja tenni Izraelt, és látni akarja a lehetséges válaszlépéseket. Ehhez hatalmas propagandagépezetet indított be csatlósainak médiafelületein, megfenyegetve a vörös-tengeri Eilatot éppúgy, mint a haifai repülőteret, hogy dróncsapások fogják érni Irakból. Olyan híresztelések terjedtek el, hogy Irán lezárta a légterét, és felszólította a kereskedelmi járatokat, hogy kerüljék el Teheránt. Arról is szóltak nem megerősített jelentések, hogy Irán valamilyen rakétát tesztel Qom város közelében, és aktiválja légvédelmét. Az a pletyka is felröppent, hogy a csapásra hajnali 1 óra 20 perckor kerül sor, emlékeztetve arra, hogy 2020-ban az Egyesült Államok ebben az időpontban ölte meg Kászem Szulejmáni IRGC-parancsnokot a bagdadi repülőtéren.
A hét eleji damaszkuszi merénylet politikai hatása nem kerüli el az Egyesült Államokat sem, mert Teherán szerint az USA biztosítja Izraelnek a támadás logisztikai és hírszerzési feltételeit, és nemcsak Szíria, hanem más közel-keleti potenciális célpontok ellen is, és ezekért felelősséggel tartozik.
Izrael rendelkezik eszközökkel nagy támadás kivédésére, sőt, nagy erejű válaszcsapás megindításához is megvan a lehetősége. A zsidó állam védettsége nagyon magas szintű, de ha az ellenség túlzott károkat okoz, vagy tömeges (túlterheléses) támadás fenyegeti, akkor bevetheti legerősebb támadó eszközeit is.
Izrael először pörgette meg Dávid parittyáját – sikerrel
Ha az arzenálból kivonjuk a nukleáris opciót, akkor a második leghatásosabb eszköz az elektromágneses impulzusbomba (EM Pulse Bomb, EMP)
Az impulzusbomba lényege az, hogy a hatókörébe eső területen jórészt vagy teljesen megszünteti az elektromágnesességet, azaz kisüti vagy megvakítja az ott található elektromos eszközöket, a kenyérpirítótól és a televízióktól az autók gyújtásán át a fejlett számítógépes rendszerekig. Természetesen a mobiltelefonok sem kivételek. (Megjegyzendő, hogy a legmagasabb kategóriájú gépkocsik gyártói már kínálnak relatív védelmet a gépkocsi leállása ellen.)
A célkörzetben – a csapás erejétől függően – részben vagy teljesen megszűnik a nem hagyományos kommunikáció, nem szolgáltatnak áramot az erőművek, leállnak a transzformátorok, a légiforgalom. Az adott hely gyakorlatilag visszazuhan a 19. század elejére. Az EMP-bomba robbanásának legfőbb nemzetbiztonsági következménye az, hogy megszűnik a kapcsolat a katonai egységek és a parancsnokságok között is. A vészhelyzetet csak időlegesen tompíthatják a generátorok és a különféle akkumulátorok.
Az ország olajkitermelése a szivattyúk kiesésével megszűnne, és ezzel elesne elsődleges bevételi forrásától. Másfelől elveszítené az urándúsítási kapacitásokat, mert az ehhez nélkülözhetetlen gázturbinás centrifugák vezérlése megszakadna.
Egy ilyen csapás többszörös károkat okozna Irán nukleáris fegyverkezésében, mint amit az Izrael által 2010-ben rászabadított Stuxnet vírus jelentett, ami tönkretette a centrifugák ötödét, és számítógépek ezreit küldte a hulladékraktárba.
Az EMP-bomba nem tömegpusztító fegyver, de hatása részben azonos egy nukleáris robbanás következményeivel.
Egy EMP-robbanás során fizikai károk nem keletkeznek, az épületek és a körzetben élők épségben maradnak, leszámítva az áramkimaradás okozta olyan veszélyhelyzeteket, mint egy életmentő műtét megszakadása, közlekedési balesetek és minden olyan fontos tevékenység, ami áramellátást kíván. Ilyen például a pacemakerek károsodása. Adott esetben ezek sok ezer személy halálát vagy súlyos sérülését is okozhatják.
Nem tömegpusztító, de tömeges hatású fegyverről van szó. Az EMP nem kinetikus, fizikailag nem romboló, de elsütése után olyan tüneteket produkál, amelyek megfelelnek egy nukleáris robbanás mellékhatásainak.
Nem új fegyver, de még sosem használták – sokan egy új világháború kezdetének is tekintik
EMP-t először az Egyesült Államok fejlesztett ki az 1950-es évek végén, amikor egyre gyakrabban észlelték, hogy az elektronikus berendezések elromlanak a nukleáris kísérletek közben indukált feszültségek miatt. 1960-ban hivatalosan is elismerték: az amerikai fegyverrendszerek sebezhetők egy EMP-támadással, és erre máig sem találtak védelmet.
Kisebb példákat is feljegyeztek, így 1962-ben a közlekedési lámpák zavarát Honoluluban, mintegy 1300 kilométerre egy nagy magasságban végrehajtott amerikai nukleáris kísérlet helyszínétől.
Kísérleti EMP-fegyvere van Oroszországnak, Kína pedig már egy kész eszközzel rendelkezik. Az oroszok esetében a hadrendbe helyezés még nem történt meg. Észak-Korea feltehetően szintén kifejlesztett EMP-t, de ennek erejéről nincsenek adatok. Az Egyesült Királyság 2018-ban döntött az EMP-opció mellett.
Az EU több tagállama, valamint Ausztrália, Japán, Ukrajna és India rendelkezhet még ilyen fegyverrel, de eltérő hatásfokon. Az esélyesek közt említik Dél-Koreát is. A globális erőviszonyok felmérése azért nehéz, mert a fegyverzeti fogalmak és a különféle fegyverek sajátosságai sokszor keverednek, és a közzétett adatok bizonytalanok.
Mije van Izraelnek?
Ami Izraelt illeti, a zsidó állam körülbelül 1 megatonna erejű EMP-készlettel rendelkezhet, ami rendkívül erősnek számít. Már 1977-ben az amerikai véderő azt jelentette a kongresszusnak, hogy egy ilyen erejű fegyver nagy magasságban történő felrobbantása megszüntetné vagy súlyosan megzavarná az elektromos szolgáltatásokat az Egyesült Államok teljes területén.
Egy öt kilométeres magasságból indított támadás teljesen tönkretenné egész Nebraska államot. Összehasonlításul: Irán területe körülbelül Texas kétszerese.
Maga a perzsa állam sem áll messze az EMP-technológia elérésétől, szoros összefüggésben a 2008-ban felpörgetett nukleáris törekvésekkel. Mi több: az országnak lehet a birtokában EMP, de ennek ereje és fejlettségi foka ismeretlen.
Jelenleg Irán elsősorban nagy hatótávolságú ballisztikus bombákon hordozott hagyományos kinetikus robbanóanyagokkal okozhat károkat Izraelnek, vagy akkor, ha vegyi vagy biológiai fegyverek használatára vetemedik.
