Augusztus 13-an tölthette volna be nyolcvanadik életévét.
Népzenegyűjtő és -tudós volt, meg zeneszerző, szervező, kritikus, professzor, szociológus. A Román Zeneszerzők Társaságának alapító tagja és titkára, a bukaresti Zeneakadémia és Egyházzenei Akadémia zenetörténet-, illetve folklór-professzora, prorektora, illetve rektora, a Néprajzi Gyűjtemény alapító-igazgatója, a Sorbonne és számos más tudományos fórum rendszeres vendégelőadója, a genfi Les Archives internationales de musique populaire alapítója és tudományos vezetője, számos bel- és külföldi lap zenekritikusa, tudományos társaságok és bizottságok tagja, a Becsületrend lovagja. Bartók írásainak fordítója, több ezer népdal gyűjtője és tudományos feldolgozója, folklórlemezek szerkesztője, termékeny szakíró…
Személyéről és alkotásairól összegyűjtött műveinek folyamatban levő új kiadása (Opere I, Buc. 1967, Opere II, Buc. 1969) és egy neki szentelt tudományos ülésszak anyaga (Cercetări de muzicologie, II, Buc. 1970) tájékoztatja az érdeklődőt.
„Az erkölcsi hozzávetőlegességnek az a világa, amelyben élünk, személyében egy embert vesztett el: egy teljes embert, egy feddhetetlen embert, egyszóval: egy igaz embert” – búcsúzott Brăiloiu Bartóktól. Ha a sors úgy hozza, hogy kettőjük közül Brăiloiu hal meg előbb, Bartók is elmondta volna róla: teljes ember volt, feddhetetlen ember, igaz ember.
Születése évfordulóján kortársainak mondataival emlékezünk rá.
„Constantin Brăiloiu, a csupahomlok fejű emberke, aki a románból kiindulva az egyetemes folklórtudomány óriásává lett.” Ioan D. Chirescu
„Amikor tizenkétéves voltam, volt Bécsben egy román osztálytársam: egy kis termetű fiú, nagyon nagy, fekete, elgondolkozó szemekkel. Erős volt latinból, és annyira intelligens, hogy minden tanárt elkápráztatott: Constantin Brăiloiu.” Clemens Kraus
,,[1914-ben] Charles d’Orléans szerelmes verseit másolta nekem, és együtt csodáltuk Villon zsenijét, ihletének rokonságát a román népi vers képeivel. Nővéreimmel régi francia dalokat énekeltünk neki, amelyekről ő hitte, hogy Keletről hozták a keresztesek… Megfigyelőkészsége olyan pontos volt, hogy feledtette fiatal korát. »Amikor megszülettél, harmincéves voltál« – mondtam neki néha. Apám szerette, bosszantotta, Monsieur Totónak csúfolta, és úgy beszélt vele, mint egy öreg filozófussal. Érzékenysége szélsőséges volt, azért is, mert beteges volt, azért is, mert természete szerint hajlott a kételkedésre, a melankóliára. Ez az ingatag egészségű ember, aki megszokta, hogy életmódja védje még az évszakok okozta megrázkódtatásoktól is, a város minden komfortjáról megfeledkezve csatangolt hegyi falvakban, szekéren vagy gyalog, rendszertelenül étkezett, akárhol elaludt, bebarangolt minden vidéket, hogy siratókat, esküvői csujogatásokat, népi táncdalokat vegyen viaszhengerekre.” Cella Delavrancea
„Mint minden értékes embernek, Brăiloiunak is bonyolult volt a természete… Titokzatos ember volt. Első érintkezéskor hidegnek, távolságtartónak és ironikusnak tűnt. De mihelyt megérezte az igazi egyetértés légkörét, egészen más természet mutatkozott meg benne. Előtűnt visszafogott optimizmusa, gyermekes vidámsága, mely tréfákban, nagy, leggyakrabban kivihetetlen tervek kovácsolásában nyilvánult meg. Nagyon magasról szemlélte a dolgokat. Sajátos logikájával és dialektikus készségével mindjárt a lényegre tért. Nagyon jó tudott lenni, parttalanul ragaszkodó. De jaj azoknak, akik vétettek neki. Kemény lett és kegyetlen. Nem bocsátott. A kisszerűség undorral töltötte el; ellenérzéssel viseltetett az intrikák, a görbe úton járás, minden aljas indulat ellen.” Mihail Andricu
„A román folklór legjobb ismerője, egyike Európa legjobb folkloristáinak.” Bartók Béla
„Különös szeretettel viseltetett a nép fiai iránt. A művész érzékenysége a tudós szigorával egyesült benne. Fáradhatatlan olvasó volt, de utálta a könyvízű erudíciót, és stílusából a pedantéria nyomait is kiszűrte. Aggályos és finomérzékű analitikus volt, aki azonban természetesen mindig eljutott a szintézisig. S végül ő, aki a legmegbocsátóbb, leghűségesebb barát volt, a durvaságig hajthatatlan tudott lenni, amikor látta, hogy műkedvelősdi vagy kommersz szellem veszélyezteti a hitelességét a népzenének, amelyért életét áldozta.” Samuel Baud-Bauvy
„A módszer géniusza.” André Schaeffner
„Brăiloiu elment közülünk, és nagyon félek, hogy nélküle elvégzetlen marad a munka, mert nem látok senkit, aki helyettesíthetné, aki nemcsak erudíciót, intelligenciát, alkotó képzeletet, szakértelmet, személyes kutatói adottságokat állítana a tudomány szolgálatába, hanem forró igazságszeretetet, a szépség szenvedélyes becsülését, teljes önfeláldozást is; ez tette Brăiloiut azzá, ami volt.” Henry H. Stahl
„Élete felejthetetlen példája volt az önfeláldozásnak, az egyszerűségnek, az önzetlenségnek.” Émile Vuillermoz
Megjelent A Hét IV. évfolyama 33. számában, 1973. augusztus 17-én.
