Az ítéletet már tudjuk, de ennél többről szól a Trump elleni második impeachment címmel remek háttéranyagot közölt kedden Mészáros R. Tamás billentyűzetéből a telex.hu. Ritka alapos tájékoztató, merjük állítani: sajtósok, véleményformálók számára is! Terjedelménél fogva nem tudjuk átvenni (talán nem is illene, túl azon, hogy nem lenne jogszerűtlen), de legalább a bevezetőt és néhány kiemelt gondolatot feltétlenül olvasóink figyelmébe ajánlunk.
Keddtől második alkalommal tárgyalja Donald Trump exelnök felelősségre vonását az amerikai törvényhozás felsőháza.
- Trumpot a demokrata többségű alsóház tíz republikánus képviselő támogatásával azzal vádolta meg, hogy január 6-án hívei az ő felbujtására ostromolták meg a Capitoliumot.
- Bár januárban pár prominens jobboldali politikus is elítélte Trumpot, a Republikánus Párt most már szeretne úgy tenni, mintha az elnöknek nem lenne felelőssége a történtekben.
- Emiatt az elmarasztaló ítélet nem valószínű, de a demokraták erkölcsi és politikai tőkét próbálnak kovácsolni a folyamatból.
- A trumpizmus viszont Trump elnöki pozíciója nélkül is tovább él, és a szélsőjobb megtalálta az új, összeesküvéselmélet-hívő sztárjait.
– Donald Trump elnöksége sok dologban formabontó volt; tegnaptól az első olyan amerikai elnökké vált, akivel szemben másodszor is alkotmányos vádeljárás, azaz impeachmenttárgyalás indul a szenátusban.
– Az elnök elítéléséhez a százfős szenátusban kétharmados többségre lenne szükség, miközben a két párt 50-50 szenátorral bír (szavazategyenlőség esetén Kamala Harris alelnök dönt a demokraták javára). Így legalább tizenhét republikánus szavazatra lenne szükség, míg negyvenöt republikánus már korábban, egy ügyrendi szavazás idején jelezte, hogy alkotmányellenesnek tartja az eljárást, azaz Trump elítélése és az eltiltása a jövőbeli politikai szerepvállalástól gyakorlatilag kizárt.
– Donald Trump ellen azután indult másodszor is impeachment, hogy hívei január 6-án, az elnökválasztás elektori eredményének szentesítése alatt betörtek a szövetségi törvényhozás épületébe, a Capitoliumba, és feldúlták azt. Trump akkor már több mint két hónapja folyamatosan arról beszélt, hogy a vereségével végződő elnökválasztást elcsalták, dacára annak, hogy ügyvédjei öt tucat keresetét utasították el bíróságok országszerte bizonyítékok hiányában. Híveit pedig számtalanszor arra szólította fel, hogy „állítsák meg a csalást”.
– Az impeachment eleve egy politikai és nem jogi eljárás, és a végén vélhetően annak a 45 republikánus szenátornak a szava dönt majd, akik már januárban is a Trump-védelemmel értettek egyet. Maga az eljárás várhatóan ezúttal sem húzódik majd el, attól függően, hogy mennyi tanút hallgatnának meg, akár egy hét alatt is véget érhet – ehhez az egyik fontos érv, hogy ezúttal maguk a törvényhozók is tanúi voltak az eseményeknek.
– A tárgyalás lefolytatását a republikánusok nem tudják megakadályozni, és a támadásról szóló tanúvallomások , valamint Trump megosztó politikájának ismételt felemlegetése rossz fényt vethet a jobboldalra. A 2020-as választási adatok, valamint a 2021. januári georgiai szenátorválasztás végkimenetele alapján a Demokrata Párt sok, korábban jellemzően jobbra szavazó mérsékeltebb külvárosi és bizonytalan választót elcsábított. A demokraták számára a tárgyalás egy újabb esély arra, hogy a politikai erőszak és a káosz képviselőjének állítsák be Trumpot és az exelnök mellett kiálló Republikánus Pártot, és még ha a politikus elítélése nem is reális, a közfigyelem sokat árthat a jobboldalnak.
– A republikánusok ezzel szemben abban bíznak, hogy Trump ügyeinek ismételt felhánytorgatása nem népszerű téma, és a szenátusi tárgyalás lehetőséget ad nekik az ellentámadásra is. Egyes elképzelések szerint például demokrata politikusok korábbi nyilatkozataiból szemezgetve azt akarják majd bizonyítani, hogy a másik oldal sem ítéli el a politikai erőszakot.
– A jelek szerint az eljárás pártosságától és relatív népszerűtlenségétől tart Joe Biden elnök is. Mint a Politic forrásai fogalmaztak, Biden elnökségének megítélése attól függ, hogy sikerül-e megfékezni a koronavírus-járványt, újraindítani a gazdaságot, levezényelni az iskolák megnyitását. Emiatt az elnökség prioritása a január végén beterjesztett válságkezelő csomag kongresszusi elfogadtatása, ebben a kontextusban pedig az impeachment inkább egy zavaró tényező, a kormányzást akadályozó politikai cirkusz.
Erre Biden a kommunikációban is próbál ráerősíteni. Rendre kitért az eljárásról szóló álláspontját firtató kérdések elől, a Fehér Ház szóvivője többször is az elnököt nem érintő kongresszusi ügyként hivatkozott az impeachmentre, a napokban pedig azt mondta, nem biztos, hogy az elnöknek lesz ideje foglalkozni az eljárással, mert energiáit a válságkezelés és a mentőcsomag sorsa köti le. Bár például az exelnököknek a hagyományok szerint megküldött hírszerzési jelentéseket megvonná Trumptól az új elnök, közben kínosan ügyel rá, hogy ne keveredjen bele elődjével kapcsolatos hercehurcába.
– Természetesen más megfontolásból, de Bidenhez hasonló taktikát követnek a Republikánus Párt szenátorai is, azaz próbálnak úgy tenni, mintha az egész impeachmentnek semmi köze nem lenne hozzájuk. Mitch McConnell, a republikánusok felsőházi frakcióvezetője Joe Biden január 20-i beiktatásakor még egyértelműen Trumpot okolta az erőszakért. Egy héttel később viszont már csatlakozott azokhoz a szenátorokhoz, akik szerint az impeachment egy exelnök ellen alkotmánysértő. Miután a republikánus választókat nem különösebben rázták meg a január 6-i események, a Republikánus Párt számára nem sok haszna lenne asszisztálni Trump elítéléséhez, vélték a Financial Timesnak nyilatkozó stratégák. Ha a január 6. utáni napokban voltak is arra utaló jelek, hogy a párt szembefordul Trumppal, ezek mára erősen elhalványultak. Azon kevés republikánus képviselő, aki Trump elítélése mellett szavazott, össztűz alá került.
– A szenátusi tárgyalás várhatóan nem lesz sok hatással Trump híveire: az eljárás sokadlagos téma az amerikai széljobb közösségi és médiafelületein. A trumpista kemény mag ehelyett ma olyan ügyekkel van elfoglalva, mint a politikai korrektség állítólagos tombolása és a jobbos hangok állítólagos cenzúrázása, a régi-új főellenségek pedig a Trump fiókjait és egyéb, összeesküvéselmélet-terjesztő felületeket eltávolító Twitter és Facebook, valamint a fősodorbeli média lettek.
„A legfontosabb téma jelenleg nem Trump, hanem a Politikai Korrektség, a Nagy Techcégek és A Média elleni öngerjesztő háború. Ezek töltik be a teret, amíg nem találnak maguknak egy demokrata politikust, aki megfelelő ellenségképet jelent majd” – fogalmazott a Politicónak egy Trump-ellenes republikánus kolumnista.
Végül röviden egy saját kommentárunk, innen, Erdélyből: Joe Bidennek kegyetlenül nehéz lesz helyrehozni a szétdúlt Amerikát, megfékezni az antidemokratikus jelenségeket, hát még Európával, emberi jogokkal, hasonló apróságokkal foglalkozni. Várjuk tehát a demokratikus „partraszállást”, de ne hagyjuk meg a reményt utolsó menedéknek. Mindenkinek van, lesz tennivalója!
