a három párt között – Fotó: Octav Ganea / Inquam Photos
Kelemen Hunor szövetségi elnök vélhetően azért gondolta meg magát és vállalta el mégis az államelnök-jelöltséget, mert a nyár elején kiderült, hogy idén a parlamenti és az államelnök-választási kampány gyakorlatilag egymásra tevődik, és így az RMDSZ államfőjelöltje húzóerő lehet – nyilatkozta a Transtelexnek adott interjúban Illyés Gergely. A politológus szerint az elnökjelöltek közül Marcel Ciolacu biztosan bejut a második fordulóba, de nagyon nehéz megjósolni, hogy ki lesz majd az ellenfele.
Ezen a héten Mircea Geoană volt NATO-főtitkárhelyettes is bejelentette indulását, vasárnapi kongresszusukon pedig a liberálisok is hivatalosítják Nicolae Ciucă jelölését, és ezzel teljessé válik az államelnökjelöltek mezőnye. Ha rápillantunk a névsorra, feltűnik, hogy a közvélemény-kutatásokban első hat helyen mért jelöltek párosával véve azonos szavazótáborokon osztoznak: Mircea Geoană és Marcel Ciolacu (PSD) a baloldalin, Nicolae Ciucă (PNL) és Elena Lasconi (USR) a jobboldalin, George Simion (AUR) és Diana Șoșoacă (SOS Románia) pedig a szuverenistákon. Vagyis a legutóbbi államelnök-választás óta kétpólusúból hárompólusúvá vált a román politika. Egyetért ezzel a megállapítással?
Valóban ilyen tekintetben elég nagy változás történt a múltkori elnökválasztáshoz képest, viszont szerintem itt az a fontos, hogy a választók hogyan érzékelik ezt a kérdést. Az államfőjelöltek nyilván nem csak a saját szavazótáborukat célozzák meg, ez nem is lenne elég a győzelemhez. Mircea Geoană például tudatosan arra építi a kampányát, hogy ő egy pártok feletti jelöltként mindenki elnöke szeretne lenni. A felmérések is azt mutatják, hogy a jelölteknek van ilyen értelemben mozgásterük. Ha például a két kormánypártot, a PSD-t és a PNL-t nézzük, mindkettőre jellemző az, hogy a pártelnök-államfőjelölt nem uralja teljesen azt a választói közösséget, amelyik a pártjára szavazott a legutóbbi választásokon. Ilyen szempontból van is félnivalója mindkét pártelnöknek. Ami a szélsőjobbot illeti, ott nyilván egy külön verseny zajlik, az AUR szavazóit próbálja még jobban megosztani Șoșoacă. Nem tudom, hogy ez mennyire sikerül, mert Simion mindenképpen jobban tudja uralni ezt a választói sokaságot, mint például a másik két pártelnök a sajátját.
Mindenesetre történtek sikertelen próbálkozások a választók dolgának leegyszerűsítésére: sokáig élt az a forgatókönyv, hogy a baloldalon a PSD beáll a független Mircea Geoană mögé, de Nicolae Ciucă is tárgyalt Elena Lasconival, és Diana Șoșoacă is ki akart egyezni George Simionnal az erejük egyesítéséről. Ezek a próbálkozások eleve kudarcra voltak ítélve?
Nekem az az érzésem, hogy ezek a nyilvánosan bejelentett egyeztetések a választóknak szólnak. Nagyon sokan a PNL szavazói közül például továbbra is PSD-ellenesek, annak ellenére, hogy az elmúlt években a liberálisok a szociáldemokratákkal kormányoztak. Nicolae Ciucának ezért el kellett mondani, hogy hát ők megpróbáltak ismét tárgyalni egy jobboldali szövetség létrehozásáról, de hát nem lehet. Ugyanígy korábban a PSD meglebegtette szavazóinak, hogy Geoanát nem utasítják el élből, de mára ez már történelem, mert végül a NATO volt főtitkárhelyettese nem a szociáldemokraták támogatásával indul a választásokon. Simion és a Șoșoacă viszonyát is az jellemzi, hogy mindketten szeretnék a másik fél szavazóit elhódítani, vagy lecsippenteni belőlük, de úgy, hogy azért a másiknak a személyével ne ijesszék el a mostani szavazóikat. Az AUR vissza szeretné hozni Șoșoacă szavazóit, mert ez legalább 5 százalékos növekedést jelentene számukra. Ugyanúgy Șoșoacă is csak az AUR kárára tudna tovább növekedni. Tehát a jelöltek úgy versenyeznek, hogy érdekesek számukra az ellenjelöltek szavazói is.
Beszéljünk egy kicsit egyenként a jelöltekről. Egyetért azokkal az elemzőkkel, akik szerint Marcel Ciolacu azért jelentette be szinte az utolsó percben az indulását, mert az eddigi államelnök-választások tapasztalataiból kiindulva elbizonytalanította, hogy a második fordulóban a PSD-ellenes erők összefogása miatt veszíthet?
Marcel Ciolacu szerintem biztos bejut a második fordulóba, utána azonban a kudarc azért benne van a pakliban. A PSD elnökének eddigi politikai pályafutása alapján nekem az szűrődik le az ő személyiségéből, hogy egy óvatos ember, aki nem kockáztat sokat, próbál a biztosra menni. Korábban csak akkor lépett előre a pártranglétrán, és akkor vállalt funkciót, amikor már igazán komoly ellenfelekkel nem kellett megküzdenie. Inkább az aprómunka hívének látom, aki a politikai ellenfeleit nem kemény lépésekkel teszi partvonalra, hanem inkább lassú munkálkodással. Ahhoz éppen eléggé a levegőben hagyta az indulását, hogy a PSD ne is próbáljon meg más jelöltet keresni, közben viszont megpróbálta azt elérni, hogy már ne is nagyon legyen más választásuk a szociáldemokratáknak, mint a pártelnököt indítani. Ugyanakkor megpróbálta kicsikarni a pártjától – a hírek szerint sikerrel – azt az ígéretet, hogy ha veszít, akkor is megőrizheti a pártelnöki tisztséget. Ez számára azért fontos, mert ha a parlamenti választásokon egy elbukott államfőválasztás után a PSD nyer és kormányra kerül, akkor továbbra is miniszterelnök maradhatna. Ám ez csak úgy lenne lehetséges, ha a pártelnöki tisztséget is megőrzi. Vagyis megpróbálta bebiztosítani magának, hogy ha el is veszíti az elnökválasztást, akkor ne kerüljön a román politika partvonalára úgy, ahogy egyébként az elődeivel történt.
Rátérve a PNL-re: sokan mondják, hogy a párt rossz lóra tett Nicolae Ciucă jelölésével, már csak azért is, mert a nyugalmazott tábornok nem egy politikus alkat. Valóban ennyire bíznak a liberálisok abban, hogy a volt kormányfő eljut a második fordulóig?
A liberálisok politikáját az elmúlt években nem a párt önálló céljai vagy reális helyzetértékelései határozták meg, hanem gyakorlatilag Klaus Iohannis döntései. Az államfő célja az volt, hogy irányítása alatt tartsa a PNL-t, és a pártot olyan emberek vezessék, akik megfelelnek az ő szempontjainak. Ilyen volt egy ideig Ludovic Orban, majd Florin Cîțu. Mivel utóbbi sem hajtotta végre eléggé pontosan az utasításait, katonát kellett odatenni. Nicolae Ciucă az éppen most megjelent könyvében be is vallja, hogy ő végül a hadsereg főparancsnokának utasításaként értelmezte annak idején Iohannisnak azt a kérését, hogy vállalja el a védelmi miniszteri tisztséget, ahonnan az útja végül a kormányfői posztig vezetett. Mindenesetre szerintem a PNL nagyon elkésett azzal, hogy önállóan, saját politikai céljainak megfelelően politizáljon, és ezekhez a célokhoz igazodva válasszon pártelnököt. Lehet, hogy komolyan felmerült Ciucă lecserélése, de ez már késő, nagyon sok pénzt elköltöttek például a könyve népszerűsítésére. Nagyon nehéz lesz a liberálisoknak Ciucával megnyerni az államelnök-választást. Neki is van esélye bejutni a második fordulóba, mint ahogy több más jelöltnek is, de biztos, hogy nem egy ideális jelölt: mélyen a saját pártja népszerűsége alatt teljesít. De a PNL kényszerhelyzetben van, innen már nagyon nehéz visszalépni, ezt már így kell lejátszani.
Elena Lasconi láthatóan lendületet adott az USR-nek, a közvélemény-kutatások a pártja fölé mérik. Milyennek látja az esélyeit arra, hogy bekerüljön a második fordulóba?
Neki is van esélye a második fordulóba jutni, pontosan azért, mert a jobboldalon gyengébbek az ellenjelöltek. Itt főleg Nicolae Ciucára utalok, mert mégiscsak a PNL szavazóbázisa jelentheti Lasconi számára a második fordulóba kerüléshez szükséges pluszt. Eddig az USR nem nagyon tudott sokat kiharapni a PNL szavazótáborából, de ehhez minden előfeltétel adott, mert nagyon sokan csalódtak a liberálisok elmúlt évekbeli politikájában. Mindenesetre, ha Lasconi jó eredményt ért el, és magasan a pártja fölött fog teljesíteni, az sokat fog segíteni az USR-nek a parlamenti választásokon. Nyilvánvalóan az USR-nek is kellett a vérfrissítés. Lehet, hogy egy picit ők is későn lépték ezt meg, de késésre a választási menetrend kényszerítette őket, mert ugye a választások után került sor a vezetőcserére a pártban.
George Simion és Diana Șoșoacă szélsőségesen nacionalista pártjai együtt jelentős, 25 százalékosra becsült erőt jelentenek a román politikában, és ez a 25 százalék akár elegendő is lehetne a második fordulóba jutáshoz, ha valamelyik visszalépne a másik javára. Külön-külön hogyan látja az esélyeiket az első forduló előtt?
Látok arra esélyt, hogy Simion bekerüljön a második fordulóba, főleg, ha sikerül olyan hangulatot teremtenie a nacionalisták választói szegmensében, hogy csak neki van esélye bejutni, tehát a Șoșoacára adott szavazatok elvesznek. Nyilván itt egy olyan fajta racionalitást feltételezünk ebben a választói szegmensben, ami lehet, hogy nincsen meg. Úgyhogy nyilvánvalóan Șoșoacă indulása gyengíti Simiont ebből a szempontból. Mindenesetre Marcel Ciolacu számára az lenne a legkedvezőbb forgatókönyv, ha a második fordulóban az AUR elnöke lenne az ellenfele.
Utoljára hagytam a fontosabb jelöltek közül a sokáig fő esélyesnek tartott Mircea Geoanát, aki a korábbi NATO-tisztségének presztízsére és a pártok felettiségére építi a kampányát. A függetlenek eddig még ezen a szinten nem tudtak labdába rúgni Romániában, mert nem állt mögöttük a választásokon mozgósítani tudó pártgépezet. Túl tud lépni Geoană ezen a hendikepen?
Nyilván óriási hátrány a román politikában, ha az államfőjelölt mögött nincs egy nagy párt, éppen ezért bárki másról lenne szó, azt mondanám, hogy nincs esélye emiatt bejutni a második fordulóba. Geoană esetében óvatosabb vagyok, egyrészt az ismertsége miatt. Nem szorul bemutatásra, főleg a hagyományos választói rétegekben. Erre az ismertségre tud építeni. Mondanám, hogy van egy rutinja is a politikában, de ehhez képest máris sok hibát vétett az elmúlt pár napban, úgy tűnik, hogy kiesett egy picit a gyakorlatból. Arra a bakijára gondolok például, hogy jó egészséget kívánt a néhány éve halott királynak. Emellett szerintem elég otromba módon sértette meg az első tévényilatkozataiban Traian Băsescu volt államfőt, aki erre nyilván azonnal csattanósan reagált. Geoană még nagyon sokat hibázhat, de most arra a feltételezésre építünk, hogy független ugyan, és nincs mögötte egy nagy pártszervezet, amelyik a kistelepüléseken is mozgósít szavazókat, de van egy olyan tapasztalata, amivel ezeket a hiányosságait le tudja küzdeni. Előny számára, hogy függetlenként indul, és azzal kampányolhat, hogy a pártok fölött áll, de ha folytatja ezeket a bakikat, akkor elolvad ez az előny. Ennek ellenére esélyes bejutni a második fordulóba, pontosan azért, mert a román politika már jó ideje vezetői válságban van, ami Klaus Iohannis mandátumában is már megmutatkozott. Traian Băsescu óta nincsenek olyan karizmatikus szereplők, akik saját jogon meg tudnák mozgatni, el tudnák érni a választókat, és érdekessé tudnak válni. A mai médiaviszonyok között ugyanis egy államfőjelöltnek érdekessé kell válnia az emberek számára. A politikusoknak az emberek figyelméért kell manapság versenyezniük, és ezen a téren nagyon rosszul teljesítenek a román politikusok.
Ejtsünk szót az RMDSZ államfőjelöltjéről, Kelemen Hunorról is, aki korábban többször is azt nyilatkozta, hogy idén már nem vállalja el ezt a feladatot. Abban, hogy meggondolta magát, szerepet játszhat-e az, hogy időközben kiderült: idén a parlamenti és az államelnöki kampány gyakorlatilag egymásra tevődik, és így az RMDSZ államfőjelöltje úgymond a mozdonya lehet a szervezet kampányának?
Igen, ez szerintem nagyon fontos szempont. Az RMDSZ számára az elsődleges fontosságú a parlamenti választások, ezeken kell jó eredményt elérni. Idén ezért az államfőjelöltnek a parlamenti kampány húzóerejévé kell válnia, és erre szerintem a legalkalmasabb Kelemen Hunor. Így, ha korábban komoly is volt az a szándéka, hogy átengedje másnak ezt a szerepet, a parlamenti és az államelnöki választások kvázi összevonása ezt nagyon megnehezítette. Most nincs idő és tér kísérletezésre, az államfőválasztás az RMDSZ számára is felértékelődött. Tehát azt gondolom, hogy ez lehetett a fő oka annak, hogy Kelemen Hunor meggondolta magát, de hát nyilván őt kell erről megkérdezni.
Az elnökválasztási esélylatolgatásokat nem csak a román politika háromosztatúsága, hanem az is megnehezíti, hogy sorra készülnek az egymásnak ellentmondó közvélemény-kutatások. Melyik felmérésnek higgyünk: annak, amelyik szerint Nicolae Ciucă második fordulós, vagy annak, amelyik szerint csak a hatodik a népszerűségi listán?
Jómagam általában a trendeket nézem, azt, hogy a felmérések hosszabb távon milyen mozgásokat mutatnak. Az látszik, hogy a PSD jelöltje vezet, és ha Marcel Ciolacu számai mellé tesszük a pártja mozgósítási képességét és az országos lefedettségét is, akkor a jelöltnek be kell kerülnie a második fordulóba. A többi jelölt támogatottsága között viszont olyan kicsik, sokszor hibahatáron belüliek az eltérések, hogy a számok alapján nehéz megjósolni, ki lesz majd Ciolacu ellenfele. Ráadásul Geoană még csak most jelentette be hivatalosan az indulását, és a PNL is csak vasárnap hivatalosítja Ciucă jelöltségét. Ezek olyan mozzanatok, amelyek éreztethetik a hatásukat a felmérésekben is. Ugyanakkor az első fordulóig hátralévő időszakban olyan események történhetnek még, amelyek bármilyen irányban elmozdíthatják a jelöltek közötti kicsi különbségeket. Ami a felmérések adatai közötti látványos eltéréseket illeti: nyilvánvalóan a közvélemény-kutatások a közvélemény befolyásolására is alkalmasak. Tehát ebből a szempontból annyira nem venném én komolyan ezeket. Mindenesetre kemény kampányra számítok, és bizony jöhetnek komoly változások is a közvéleményben. Geoană bakijait már említettem, de lehet, hogy Elena Lasconi olyan jó kampányt nyom, hogy megszerzi a PNL szavazóinak a felét. Most csak egy példát mondtam, a lényeg az, hogy elég idő van még az első fordulóig, és a jelenlegi erőviszonyok még változhatnak.
Mennyire növeli az első forduló tétjét a pártok szempontjából, hogy egy hétre rá tartják a parlamenti választásokat? Vagyis jelenthet-e plusz szavazatokat a pártoknak, ha a jelöltjük második fordulós?
Szerintem igen. És elsősorban nem a PSD-re gondolok, hanem a többi pártra, amelyeknek illékonyabbak a szavazóik. Még az sem kizárt, hogy Geoanának lesz egy pártja, amelynek kampánya össze fog érni az övével. Ez is bezavarhat. Șoșoacának például az a célja, hogy a pártja önállóan bejusson a parlamentbe, és erre használja az államelnöki kampányát, már csak ezért sem akart kiegyezni Simionnal. Az már most látszik, hogy a PSD a parlamenti választásokat megnyeri, de valószínűleg nem tud önállóan kormányt alakítani, tehát kell neki egy koalíciós partner. Az a kérdés, hogy mekkora: szüksége lesz-e a PNL-re, vagy mondjuk elég lesz majd az RMDSZ. Az államelnök-választások első fordulója ezeket a forgatókönyveket is befolyásolhatja. Ha Ciucă nem jut be a második fordulóba, akkor ezt a PNL a parlamenti választásokon meg fogja sínyleni, s csökkenhet a koalíciós potenciálja.
Ne feledjük, hogy az elnökválasztás ragadja meg a leginkább az emberek figyelmét Romániában, az államfő-jelölteken keresztül értik meg a leginkább a politikát az emberek. Ez a legérdekesebb választás, és éppen ezért a parlamenti választások eredményét nagyban befolyásolhatja az egyes jelöltek teljesítménye ezen a megmérettetésen.
