Manipulálnak bennünket, ez nem kétséges.
A rendszerváltás táján figyeltünk fel arra, hogy nem elég egyetlen újságot olvasni, egyetlen híradót megnézni, ha közel akarunk kerülni az igazsághoz. Korábban elég volt egyet követni, de az nem az igazságról szólt (és akkor is volt Szabad Európa Rádió, hogy visszatorzítsa valamelyest a ferdítéseket.)
Most a tagadásnak (nem elfogadásnak) egy olyan (rokonszenves) formáját kellene megtalálni, amely nem fullad bele a mindenütt összeesküvéseket látó, meglehetős népszerűséggel művelhető primitivizmusba, de nem is emelkedik a mindenkinél okosabb (vagyok) libernyák értelmiségi magaslatokba.
Fennáll még annak a lehetősége, hogy az egész világ csak képzet és akarat, avagy ötmilliárd év múlva felrobban ez az egész, és mindkét esetben felesleges bármin vitatkozni. Értelmetlen.
Arról van szó, hogy ez a koronavírus igencsak pusztítja az emberiséget. Bár, ha úgy nézzük, mondjuk, százötven évvel ezelőtt söpör végig a világon egy hasonló vírus, mielőtt valamit is sejtettek volna a mikroszkopikus lények létezéséről, akkor talán csak annyi került volna az évkönyvekbe, hogy ebben az időszakban kissé megnőtt a halálozások száma az idősebbek körében. De talán észre sem vették volna.
Most komoly politikai és egészségügyi kompetensek (operatív törzsek – hol hogyan nevezik őket), naponta közlik az új fertőzöttek, a kórházba kerültek és az elhunytak számát. Össze lehet hasonlítani az előző napokkal, a szomszédos országok hasonló adataival, s ujjongani vagy kétségbeesni, hol tartunk mi a világszínvonalhoz képest.
És szinte mindenki meg van győződve, hogy nem a valós számokat közlik velünk, hanem hatalmi manipuláció részesei (alanyai) vagyunk. Okos statisztikusok és matematikusok mutatnak rá a számokban rejlő ellentmondásokra (például Magyarországon hetekig növekedett minden mutató, csak a napi halottak száma megállt valahol száz körül, összefüggésben azzal, hogy a főnök kijelentette, ő ezt az adatot figyeli, s a számok azonnal szót fogadtak), jóllehet a publikált adatok is alkalmasak arra, hogy trendeket vegyünk észre, valós következtetésekre jussunk ugyanezen kútfők szerint.
Bár, pedagógus-szemmel úgy is értelmezhetjük a manipulálás tényét, hogy éppen mire is akarnak minket rávenni, arra van-e éppen központi akarat, hogy megijedjünk és szót fogadjunk, vagy éppen meg kellene nyugodnunk, jó kezekben van az egészségügy, meg a járványügyi intézkedések is egy jól átgondolt, felelős terv aktuális lépései.
S akkor még nem is vettük be a célkeresztbe a kormánypártiság és ellenzékiség szembenállását minden nemzeti ügyben, focitól a migránsügyig, miszerint hit és pártállás kérdése csupán, mennyire vakon követjük a vezért vagy éppen víruspártiak vagyunk. Tömegdemokrácia vagy diktatúra?
Utolsó megközelítés: a kormány naponta reprezentatív mintán vizsgálja a magyarok véleményét a politikai térbe nyomult közügyekben (ez közismert tény), és mindig olyat lép, ami megnyugtatja a köz népét, vagy legalább egyetértés mutatkozik a tömegekben. (Ezek szerint a hatalom nem is hatalom, hanem kiszolgálója a népakaratnak.) Járványügyekben megnyugtatóbb lenne a tudósokra, szakemberekre hagyatkozni. Akár.