Ismét fellobbant, ugyan csak takaréklángon, a vita a magyarság történelméről. A dolog apropója egy animációs film a pozsonyi csatáról, ami dicsőséges magyar diadal volt nem sokkal a honfoglalás után, s szándékában helyre akarja billenteni a csak kudarcainkat soroló (tatárjárás, Mohács, török megszállás, Habsburg uralom stb.) történelemszemléletünket. Majd az idő eldönti, mennyire volt sikeres a kezdeményezés.
Ha körülnézünk a szomszédságunkban, itt Kelet-Közép-Európában, azt látjuk, hogy mindenkinek dicsőséges a történelme, és a mítoszok, legendák, eredetmondák ugyanakkora vagy nagyobb erővel alakítják a történet-tudatot, mint a tények. Miért lennénk mi hátrábbvalók? Igaz, korai történetíróink szeme előtt a zsidó ószövetség mintája lebegett, amelyben a kiválasztott nép egyik fogságból a másik rabságba esett (Lásd még: Kölcsey: Himnusz). Miért ne változtathatnánk ezen?
Ha már a jelenvalóság is kedv és elkötelezettség szerint hajlítható (Orbán legyőzte az egész Uniót – Orbán vesztesen kullogott haza Brüsszelből), akkor a történelemben sincsenek tények, csak értelmezések. Az animációs film, hibái és erényei itt nem érdekesek, belekerült a hazai nyilvánosság darálójába.
(Egyébként tényleg lehetnénk optimistább nemzet, derűsebb dákómagyar – márhogy mi még annál is régebben vagyunk itt – múlttal, dicsőséges egyetértésben temetve az árkokat, néhány alapvető kérdésben ugyanazt vallva, lehetőleg nem külső és belső ellenségeket látva ott, ahol csak a saját balvégzetünket okolhatjuk.)
A libernyákok szerint a céllal meg a szándékkal van baj. Azt nem bírják elviselni, hogy ezen szándék leple alatt olyan agymosás-szerű propagandát kapjon a magyar ember, mint a közmédiában minden nap, s ezen a réven az okkult, vajákos, délibábos, amatőr múltba révedők primitív téveszméit kellene elfogadni történelmi minimumnak.
A kormányoldal – élen az emberminiszterrel, aki elkötelezett oktalanságokat állít a magyar őstörténetről, s mindenáron cáfolná a finnugor nyelvrokonságot –, hatalmas sikerként éli meg az animációs feldolgozást, s már be is jelentették, hogy készül a folytatás, egy tizenkét részes sorozat a honfoglalásról.
Emlékeztet a helyzet arra a Rejtő által megírt szituációra, amelyben a közlekedési baleset elszenvedőjét a műveltebb járókelők a mentők megérkezéséig mesterséges lélegeztetésben részesítették, ami nem sokat segített a lábtörésén.