És még valahány betű az ábécében. Fokozatosan megtudtuk, hogy vannak női testbe zárt férfiak meg fordítva, és juthat betű azoknak is, akik még hezitálnak, hogy belevágjanak-e a társadalmi megkülönböztetéssel járó szexuális másságba a homofób környezetben. Meg már a gangbang szóról is tudjuk, hogy nem házibulit jelent. Szóval elég rendesen ki vagyunk művelődve a ’normálistól’ eltérő beállítottságok terén, miközben az átlag szexualitással sem boldogulunk. Már a társadalmi megítéléssel, mert ezekben a kérdésekben rendesen álszent a hivatalosság meg a tömeglélektani megközelítés. Éppen ezért állandó humorforrás a keletkező feszültségek levezetésére.
Az átlagos emlékezetet kicsit meghaladó visszarévedés tendenciákat vél felfedezni ott, ahol csupán globális hisztériákról, divatokról, előre- meg visszalépésekről van szó. Egy botrány kirobbanása fölkavarja az ösztönök mélytengeri zavarosságát, s visszamehetünk az elemzésekkel az egyházak többezer éves (és máig berögzött) álláspontjáig, valamint Freud doktor korszakos felfedezéséig, nem juthatunk nyugvópontra. A világ egyik legfejlettebb demokráciája például megválasztja elnökül azt a férfiút (egyetlen dimenziót elemzünk), aki becsmérlőleg szól a nőkről, s tudvalévően felhasználja hatalmi helyzetét a másik nemmel létesített kapcsolataiban, ugyanez a társadalom egy évvel később elindítja a „me too’, mozgalmat az előbb leírt hímsoviniszta társadalmi jelenségek ellen.
Szomorú aktualitása a kérdésnek, amikor világlapok címoldalára kerül a Fideszes politikus, hogy a kimélyített árok két oldalán most lázasan számolják, mennyit lehet nyerni vagy veszíteni szavazatokban, ha már kiröhögtük/kiszomorkodtuk magunkat. Az a naiv elképzelés, ami szerint jó irányba mennek a dolgok, történelmi távlatokban fejlődik az emberiség, múlóban van. A szexualitás meg az ezzel kapcsolatos kilengések, eltévelyedések valamint hatalmi helyzetek nem múlnak el, ahogy az sem, hogy a gazdagok mennyire fantáziátlanok, amikor az ölükbe hullott vagyonokkal próbálnak kezdeni valamit.
Véglegesen szakadnak a modern társadalmak, de nem azokon a törésvonalakon, ahol eddig tudtuk. Most úgy néz ki, hogy egyik oldalon vannak azok, akikben hagyományosan megmozdul valami az Isten – haza – család, szabadság – egyenlőség – testvériség, bort – búzát – békességet típusú jelszavakra, a másikon azok, akik ezekből húzzák a hasznot.
A harmadikon pedig egyelőre kevesen.