Kukk
Pandémia idején a modernizált polgár keresi a valóságot a virtuális közösségekben. Lehet, hogy világjárvány nélkül is ugyanezt tenné, de nincs mód kipróbálni.
Éppenséggel közönségnek készülő alkotásokról lenne szó, amelyek mégis úgy közvetítik az életet, mintha belesnénk tőlünk távoli vagy éppen nagyon is közeli emberek mindennapjaiba. A videómegosztó platformok végtelen mennyiségben kínálnak ’viccesen’ kínos gyűjteményeket, könnyűzenei előadókat, tanító célzatú világmegváltásokat, konteókat – a felsorolás is végtelen, igyekeztem a népszerűbbeket ide sorolni. És van még egy olyan szerethető haszna ennek a vlogolási divatnak, hogy a világ legszélső pontjairól egymásra találhatnak az azonos hobbit művelők vagy azonos mániák megszállottai. Ez utóbbiak kisebb, sokszor szakmai közösségek, mint a tudományos szakirodalom művelői, ahol már nem válik el egymástól a szerző és az olvasó.
A rendszer jellegzetessége, hogy memóriával rendelkezik, ha egyszer rákattintasz – mondjuk kíváncsiságból – valami kínos vagy szégyellnivaló témára, akkor a gépi emlékezet utána tucatjával dob eléd hasonló tartalmakat.
Változó intenzitással vannak kedvenc témaköreim, amelyeket feldob az internet. Ezekből néhány:
Tömegkályha, rakétakályha. Egy kis takarékosság a fűtőanyagok terén sok-sok pénzt megér, s kísérletező kedvű emberek megosztják a hatásfokot növelő praktikáikat. Az egyik vonal a svéd tömegkályha, vagy orosz kályha. A Föld hidegebb éghajlatain élő népek tapasztalatait plántálják a hazai kultúrába. Lényegében egy több tonnás építményt melegítünk föl a lakásunkban, amely azután sokáig sugározza a hőt. Az építéstől az üzemeltetésig részletes terveket látunk. A fűtéstechnika másik ága, itt sokkal több barkácsolással, a rakétakályha, amely a tűzifa sokkal hatásosabb elégetésére helyezi a hangsúlyt. Voltaképpen a fa elégetésekor keletkező gázok másodégetése zajlik. Ezeknek a videóknak a csúcsa, amikor egy romániai blokklakás konyhájában működik a rakétakályha, vizet melegít, ami körbejár a radiátorokban. A kályha füstcsöve a betonfalon ütött lyukon kandikál ki a nagyvilágba.
Az Isten háta mögött. Ebben a műfajban egy vagy két vállalkozó ember elmegy a vadonba, messzire a civilizáció rettenetétől, és az ősemberhez hasonlatosan minden szükségletéről magának kell gondoskodnia. Milliós nézettségeket produkálnak, a bennünk élő kamasz Robinson szereti az efféle kihívásokat. Néha kicsit zavaró, hogy egy-egy izgalmasabb jelenetet két-három kameraállásból, profin fényképezve újranézhetünk. De rendkívül tanulságos hogyan épít magának lakhelyet a magára maradt ember, miképpen vadászik, gyűjt vadgyümölcsöt, vagy főz paleolit menüt. Számomra ebben a műfajban az a leginkább érdekes, amikor első osztályú fenyő fűrészáruból barkácsolnak akkus kéziszerszámok segítségével. Nem muszáj mindent elhinni, de sokat segít, ha belátjuk, hogy mi is kedvet kaphatunk közben a barkácsoláshoz.
A két kezemmel. Orosz oldalakon ez a leggyakoribb címe a műfajnak, de természetesen a világ minden táján vannak feltaláló hajlamú emberek, akik nem meggazdagodni akarnak az ügyességükből, inkább csak egy kis elismerésre vágynak. És van a közelükben egy unoka, aki az okostelefonjával megörökíti, majd fölteszi a világhálóra a szerkezet készülését és a működés folyamatát. A rendelkezésükre álló hulladékokból, rozsdás vasakból, kiszuperált háztartási gépekből összebarkácsolnak valami csodálatost. Tuskóhasító, ágaprító, krumplifelszedő gépet, papírból és fűrészporból brikettet préselő szerkezetet vagy kútfúró berendezést a kert közepére. Itt, az előzőekkel szemben, éppen az a csodálatos, hogy a másutt hulladéknak számító anyagokból, nyomorúságos körülmények között, minimális feltételekkel működik a teremtő erő, a kreatív alkotókedv.
Apa épít, anya főz, a gyerekek szépek. Az egyik epizód címe ez, s találóan összefoglalja a lényeget. Orosz család él vidéken (Élet falun), a férj a régi gerendaházból folyamatos munkával modern lakást farag, a feleség kertészkedik, s főz a terményekből, van egy iskolás nagylányuk meg egy óvodáskorú kisebb. Van kecske, nyúl és baromfi a gazdaságban, egy rozsdásodó Lada kombival szállítják az építőanyagot meg a takarmányt az úttalan utakon, s van egy japán gyártmányú új autójuk. Néha meglátogatják a nagymamát, máskor kimennek természetbe sátrazni a barátokkal. Legnagyobbrészt semmi különös nem történik velük, mégis százezres követőszámuk van, s frissiben, azon a napon, amikor kikerül az új videó 50-60 ezren megnézik. A kommentszekcióban pedig olyanok a hozzászólások, hogy ’mintha a családom tagjai lennének’. Ennyi a titkuk.
