Tiltsák be a fizikát, a matematikát és egyéb természettudományokat, valamint az iróniát. Indokolás: a (magyar) emberek többsége nem tud mit kezdeni ezekkel az intelligenciát és józan észt, netán erőfeszítést igénylő agyi tevékenységekkel. És ez a fölvetés nem valami elrugaszkodott abszurd ötlet részemről, hanem logikusan következik a mai magyar valóságból.
Előzmények: Tóta W Árpád újságíró írt egy cikket, amelyben a kormány migrációs és idegenellenes fogalomkészletét használva leírta a hazai történelemoktatásban kis büszkeséggel ’kalandozásoknak’ nevezett rabló-hadjáratokról cseppnyi iróniával, hogy ugyebár bizonyos európai szemszögből tekintve migránsok, rablók és büdös bitangok voltak a dicsőséges ősök. Raboltak, templomokat égettek, erőszakoltak dicsőséggel. Ezt a stilisztikai mutatványt két erősen magyar állampolgár olyan módon sérelmezte, hogy bírósághoz fordultak, miszerint magyarságukban megsértve érzik magukat, és közösség sértegetése bűncselekmény valósult meg itten. Az elsőfokú bíróság igazat adott nekik, a másodfok az újságírónak, és végül a Kúria kimondta, hogy bizony itt a közösség méltóságának sértegetése bűncselekmény nyomán a szerzőnek bocsánatot kell kérnie, és még valami pénzbüntetést is befizetnie.
Ha jól fordítom a jogászkodást hétköznapi magyar nyelvre, akkor itt az fogalmazódott meg, hogy nem szabad az iróniát mint stíluseszközt használni, mert a népesség nagyobb része nem képes a sorok mögött olvasni (a jogászok egy részét is beleértve), valamint a többség értelmi képességeit meghaladja a humor és az abszurd előfordulása publikus szövegekben, ezért ezek használata mellőzendő, amennyiben nem akar az újságíró folyton bíróságra járni, és netán, visszaesőként, nagyobb büntetéseket elszenvedni.