Jelképpé növi ki magát ez az olcsó húsipari termék.
Történik pedig, hogy Jakab Péter, a Jobbik pártelnöke és parlamenti frakciójának vezetője kirakta a facebookra egy ebédjének a fényképét, amely áll három kifliből, pár szelet párizsiból és piros aranyból. Az üzenet, ami eltalálta a néplélek ingerzónáját: míg a kormány és környezete luxus életmódot folytat, addig az egyszerű magyar embernek erre telik. És a világhálón százezrek lájkolják, követik, osztják meg ellenzéki hevülettel.
Természetesen a kormányszellet által motivált sajtó azonnal leleplezi Jakab Pétert, aki szolgálati autóval jár, sofőrje van, kétmilliós fizetést markol föl havonta, semmi köze a parizerzabáló prolikhoz, illetve a stílusa és a mentalitása olyan, de a jövedelmétől akár luxusétteremre is telne neki. És akkor még nem említettük a pártelnökként behúzott jövedelmét.
Ami furcsa, talán nehezen magyarázható, hogy míg Hadházy Ákos naponta megtalál egy hárommilliárdos korrupciót, és Szabó Tímea hasonlóan kemény szavakkal gyilkosozza a kormányt és Orbán Viktort, nem igazán tudnak egy bizonyos ismertségi szint fölé kerülni, tömegeket megmozgatni, addig a ’miskolci prolinak’ bejön a demagógia, növekszik a népszerűsége, sőt a támadások még erősítik. Mintha az orléans-i szűzről megírta volna a korabeli sajtó, hogy korábban prostituáltként kereste a kenyerét, de továbbra is az érintetlenségében rejlik az ereje.
A Viktorból népszerűségi megfontolással csináltak egy vidéki utcai harcost, aki kizavarja a ruszkikat, sonkát főz, meg beletunkol a pörköltszaftba, köpködi a szotyolahéjat a focilelátón, és talányos népi bölcsességekkel fűszerezi a mondatait. Ki van találva, be van mérve, ez kell a magyaroknak. Ezzel nem veszi fel a harcot egy intellektuálisan okoskodó szemüveges.
És akkor belép a népmesei fordulat, a sokféle történelmi példával igazolható, ám mindig váratlan, elsöprő erejű néplélekmélyi földrengés, ami megtalálja a maga Lúdas Matyiját, aki a maga igazságával megfordítja a cunamit.
Rovat: VÉLEM ÉN