Illetéktelen (17): Proli irigység

Le nem írnám annak a jobboldali véleménymondónak a nevét, aki az igazságügy-miniszter lakásügyeit fölhánytorgató ellenzéki médiafigyelemről azt írta, hogy pusztán a proli irigység fölébresztése a kampány célja.
Hát akkor, bár nem hittem, hogy ez előfordulhat, bennem van proli irigység.
Tényszerűen: Varga Judit igazságügyi miniszter egy balatonhenyei parasztházra fölvette a fiatalok vidéki lakáshoz jutását segítő tízmilliós támogatást, mintha férjével és három gyermekével (nemzetközi jogász diplomával) egy 150 lelkes elöregedett faluban kívánna élni a következő tíz évben. Miközben körülbelül 200 millió forintért vásároltak lakásokat egy budapesti társasházban.
A proli szó kultúrtörténetéből: Csiky Gergely egyik legsikeresebb színdarabja a Proletárok (1880), a szó akkori értelmében a társadalom alatt élő, élősködő, semmittevő réteg elnevezése volt. Mit tudhatta a szerző, hogy vele egy időben bizonyos német filozófusok a szót a társadalom kizsákmányolt osztályaira alkalmazták olyan sikerrel, hogy egy időben minden újság címlapján szerepelt, miszerint a világ proletárjainak egyesülniük kell, s máris beköszönt a szép új világ. Szegény szerző darabját ezért alig játszották, vagy más címmel. A proletariátus képviselői megpróbálkoztak a társadalmi egyenlőség megteremtésével, amiben addig jutottak, hogy mindazoktól elvették a javakat, akik korábban fölhalmoztak vagy örököltek. A nagy társadalmi kísérlet a történelem szemétdombjára került, de az egyenlőség eszméje Jézus óta kísérti folyamatosan az emberiséget. Mindeközben a vagyoni különbségek még nagyobb lendülettel növekednek.
Az irigység természetéről: Nem irigylem azt, ha valakiből képviselő, miniszter lesz, és ezért milliós fizetést markol fel. Sőt azt sem, ha ebből a fizetésből nagyobb lakása, jobb autója, luxus életvitele, arany vécékeféje van. Ellenben nagyon piszkálja a csőröm, ha a rászorultak, életkezdők, fiatalok, hátrányos helyzetűek, vidékiek, gyermeket vállalók megsegítésére létrehozott állami források aprópénzéért azok is lehajolnak, akiknek meglenne enélkül is az amerikai álom. A jogosultság és a törvényesség némi csavargatással nem sérül, de ezekkel a kanyarokkal nem éppen az igazságügy miniszterének kellene közlekednie.
Nálunk gazdagabb, kisebb proletariátussal rendelkező országokban ilyenkor szó sem kerül irigységről, egyszerűen lemond a miniszter.