Vannak tapasztalataink a Kínából érkező árucikkek minőségét illetően, ha akarjuk, ha nem. Eleinte elképedtünk, amikor elolvastuk a fokhagyma, a bab vagy az almalé csomagolásán a származási országot. Hogy azért ezeket a város határában is meg lehetett volna termelni, elő lehetett volna állítani, nem pedig kontinensnyi távolságból ideszállítani úgy, hogy versenyképes a piacon áruló őstermelő áraival. A szkeptikusabbak már úgy tudják, hogy a minőségi áru is Kínában készül, csak átcímkézik a gazdagok igényeinek megfelelően. Teljes iparágakat taroltak le szerte a világon, de közben összekapcsolódott a silánysággal az onnan érkező minőség.
Most minőségi ugrás következett, a kórság is onnan jön, meg a gyógyító medicina is. Így kell új piacokhoz és világpiaci előnyökhöz jutni. De ez már a konteóhívők nehéz terepe.
Magyarországon az egyelőre még itt sem lévő koronavírus-vakcinák minőségéből lett politikai kérdés. A kormánypártiak többsége beoltatná magát vele, némi összefüggésben azzal, hogy a nemzet vezetője a rádióban közölte, ő ezt választaná, miközben ellenzéki pártok már azzal kampányolnak, hogy veszélyes, nem szabad kockáztatni, s nyilván a híveik között nagy az elutasítottsága a kínai vakcinának.
Ha csak politikai lenne a kérdés, legyintenénk, a szokásos magyar megosztottság, tegyük a polcra a hazaárulás meg az idegenszívűség mellé.
Ha valóban a bőség állapotában lennénk, és szabad választás kérdése volna, hogy a rendelkezésre álló orosz, kínai, német, amerikai oltás közül rábökünk a politikai hovatartozásunknak megfelelőre, akkor itt lenne a posztcovid Kánaán, ahol mindenki egyaránt. De nem itt tartunk.
Nem mintha biztosan állíthatnánk valamit a hol tartunk kérdésében, de túlpolitizált feltételezésekben nincs hiány. Egyfelől kis hazánk Európa rosszfiúja, tehát igencsak ki lehet énekelni a kórusból azzal, hogy mi máshonnan is beszerzünk, lekörözzük a nálunk nagyobbakat és gazdagabbakat, másfelől a vakcinának nincs világnézete, politikai elkötelezettsége (kivéve diktatúrákban), harmadsorban a korlátozó intézkedések és a pénztelenség bizonyos ágazatokban robbanás közeli állapotba szorítja az elégedetlenséget, tehát minden oltás közelebb visz a hétköznapi normalitás visszatéréséhez.
A másik serpenyőben ott van a félelem a kínai minőséggel kapcsolatban, meg az európai sztenderdeknek megfelelő dokumentáció hiánya, valamint a gyanakvás, hogy csak egy emberkísérlet részeseivé tennének bennünket.
Mennyivel szebb idők voltak, amíg csak rezsicsökkentéssel, Sorossal vagy a migránsokkal oltogattak bennünket!
Rovat: VÉLEM ÉN