A Magyar Hang cikke.

Pisztáciafák Iránban (Fotó: Unsplash/Ali Ahmadi)

Iránban olyan esztelenül termelik ki a felszín alatti vizeket, hogy az ország egyharmadnyi Magyarország területű része süllyed vészesen, ami sok százezer ember lakóhelyét, megélhetését és édesvízellátását veszélyezteti. A Leedsi Egyetem geofizikusai az Európai Űrügynökség (ESA) Sentinel–1 műholdjainak radarméréseit használták fel az iráni talajszint 2014 és 2022 közötti változásának méréséhez. A süllyedés egyértelműen összefügg a felszín alatti vizek öntözési célú kitermelésével. Az iráni mezőgazdaság egyik legfontosabb exportcikke a pisztácia (amely manapság rendkívül divatossá vált az egész világon), viszont a termesztéséhez rengeteg vízre van szükség. Iránban azonban a klímaváltozás következtében folyamatossá vált az aszály, így a pisztáciaültetvényeket kizárólag folyamatos öntözéssel lehet életben tartani. A felszín alatti víztároló üregekből kitermelt víz hiányában a kőzetek már nem képesek elviselni a nyomást, így magukba roskadnak, és ez okozza a talajszint gyors süllyedését.

31 400 négyzetkilométeres terület süllyed rohamosan Iránban, így az ország a világ leggyorsabban süllyedő régiói közé tartozik.

1 centimétert meghaladó az éves süllyedés e területeken.

5–8 milliméteres éves süllyedést Európában már szélsőségesen gyorsnak tartanak.

34 centiméterrel esik a talajvíz szintje Rafszandzsán városban, Irán középső részén.

650 000 embert fenyeget a felszín alatti vizek kitermelése miatt az ivóvíz- és élelmiszer-ellátás ellehetetlenülése, illetve a süllyedés miatt előálló geológiai veszélyek.

60 százaléka Irán édesvízellátásának felszín alatti forrásokból származik.

106 iráni régió esetében azonosítottak süllyedést, melyek összterülete a hatalmas ország 2 százalékát teszi ki.

77 százaléka az 1 centimétert meghaladó éves süllyedésű régióknak mezőgazdasági területeken fekszik, amelyeket a felszín alól kitermelt vízzel öntöznek.

40 százalékkal nőtt például a süllyedő területek nagysága Bardaszkan tartományban a legutóbbi, 2008-as vizsgálat óta.

Ez a cikk eredetileg a Magyar Hang 2025/42. számában jelent meg október 17-én.