Így látják az Orbán-kormány szerepét Brüsszelben – Trójai faló vagy csak hintaló?

Vlagyimir Putyin orosz elnök a Kremlben fogadja Orbán Viktor magyar miniszterelnököt 2018 szeptemberében.
Fotó: Alekszandr Zemljanyicsenko / Reuters

Trójai faló helyett hintalóhoz hasonlították a magyar kormány ukrajnai háborúban vállalt szerepét a Szabad Európának nyilatkozó brüsszeli euroatlanti források. Bár Orbán Viktor sok borsot tör európai partnerei orra alá, a szankciók elengedésével nem lépte át a képzeletbeli vörös vonalat.

A Szabad Európa az elmúlt hetekben több mint egy tucat, Brüsszelben dolgozó illetékest kérdezett meg, mit gondol arról a gyakran elhangzó állításról, hogy Orbán Viktor magyar miniszterelnök Vlagyimir Putyin trójai falova. Bár egyesek szerint ez nyilvánvaló, a többség úgy véli, hogy a számos más kérdésben is külön utakon járó magyar kormányfő nem a nyugati világban mára páriastátuszba került orosz államfőnek, hanem valójában saját magának dolgozik. Ha mindenáron ragaszkodni akarunk a lovas párhuzamhoz, akkor trójai faló helyett inkább hintaló, aki hosszú ideje a hintapolitikából, a Nyugat és a Kelet közötti manőverezésből próbál hasznot húzni.

Háborúban nehéz egy fenékkel két lovat megülni

„Orbán az Európai Tanács ülésein az Oroszországgal kapcsolatos hozzászólásaiban nem kelt olyan benyomást, mintha Putyin trójai falova lenne. Egyedül ő tudja, hogy tényleg az-e, vagy sem. De senki sem naiv, mindenki tudja, hogy milyen játékot űz” – jegyezte meg lapunknak egy nevének mellőzését kérő EU-forrás.

A nyilatkozó szerint Orbán kettős játékának célja az lehet, hogy megőrizze mozgásszabadságát a Magyarország energiaellátásában kulcsszerepet játszó Oroszország irányában is. A Karmelita kolostor lakója néhány éve még nem volt egyedül, rajta kívül Németország, Ausztria, Olaszország, Bulgária és más országok is igyekeztek gazdasági érdekből jó kapcsolatokat ápolni Moszkvával. „Rengeteg trójai faló van az EU-ban. A leginkább oroszbarát vezető például Angela Merkel volt” – vélekedik egy tagállami diplomata arra célozva, hogy a korábbi kancellár a Krím 2014-es elcsatolásának dacára tovább növelte Németország függőségét az orosz energiaszállításoktól.

Az Ukrajna elleni orosz agresszió azonban teljesen új helyzetet teremtett, alaposan megnehezítve, ha nem egyenesen ellehetetlenítve a békeidőbeli hintapolitika folytatását. A háború eszkalációja miatt többé már nem lehet egy fenékkel két lovat megülni. Lapunknak nyilatkozó uniós források szerint tetszik, nem tetszik, a magyar vezetőnek is előbb-utóbb választania kell.

„Nem hiszem, hogy térden kellene csúszni Putyin előtt. Hosszú távon ez nem megoldás. Választanod kell a barátaid és az ellenségeid közül. Nem ez az idő a Putyinnal való barátkozásra, aki megtámadott egy békés európai országot és egyértelmű fenyegetést jelent a biztonságunkra” – szögezte le a Szabad Európának egy korábbi interjúban Frans Timmermans, az Európai Bizottság második embere.

Mások szerint Orbán egyszerűen rossz lóra tett, amikor a Moszkvával fenntartott kapcsolatokban megpróbál úgy tenni, mintha mi sem történt volna tavaly február 24., Ukrajna lerohanása óta. „Nem veszi észre, hogy egy lúzerrel paktál le. Putyin már elvesztette ezt a háborút – jegyezte meg egy EU-diplomata. – Vajon miért áll a vesztes oldalára. Mi ebben a logika?” – értetlenkedett egy másik tagállami diplomata, aki el sem tudja képzelni, hogy a Kreml megnyerje a háborút.

Kivételek cserébe a szankciók elfogadásáért

Az uniós partnerek ugyanakkor bizonyos megértéssel viszonyulnak ahhoz, hogy Magyarországnak rövid távon komoly nehézséget jelent az orosz energiafüggőségről való leválás. Ennek kézzelfogható jeleként valamennyi eddigi szankciós csomagban készek voltak kezelni Budapest speciális aggodalmait, cserébe azért, hogy nem támaszt akadályt a szankciók jóváhagyása elé. „Orbán tisztában van a számára lényeges problémákkal, és ezeket foggal-körömmel védelmezi. Máskülönben rugalmas” – mutatott rá lapunknak egy, a szankciós rezsimek kitárgyalására rálátó forrás.

Úgy tűnik, hogy a magyar miniszterelnök nemcsak a saját vörös vonalaival van tisztában, de azzal is, hogy milyen messzire mehet el uniós szinten. A szankciós csomagok megakasztása már olyan húzásnak számított volna, amellyel az európai egységen és stratégiai érdekeken is kívül helyezte volna magát. Azt viszont az EU nem tudta és nem is akarta megtiltani neki, hogy az általa is elfogadott büntetőintézkedéseket tegye odahaza felelőssé jószerivel minden problémáért, elsősorban az EU-ban legmagasabb magyar inflációért.

Miután egyszer sem lépte át eddig az unió által húzott vörös vonalat, Orbán európai partnerei némi morgolódás árán elnézik neki, hogy a kormány időnként beteszi a botot a kerékpár küllői közé. Például akkor, amikor átlátszó indokkal nem engedi listázni a nyíltan háborús uszító orosz pravoszláv egyházfőt, Kirill pátriárkát, vagy ellenáll az orosz elnökhöz közel álló oligarchák és családtagjaik elleni szankciók meghosszabbításának. A Kremlnél próbálnak ezzel jó pontokat szerezni, vagy csak az európai partnereket revolverezni? Forrásaink szerint ez már másodlagos.

Akadnak azonban más zavaró dolgok is, amelyek gyanússá teszik a jelenlegi magyar kormányt az uniós partnerek szemében. Ezek közé tartozik az orosz „kémbank” tevékenysége, a külügy oldalait néhány évvel ezelőtt érő orosz hekkertámadás érdemi válasz nélkül hagyása vagy az, hogy Magyarország az EU-ban egyedüliként nem utasított ki orosz diplomatákat, akik jelenleg több mint kétszer annyian vannak Budapesten, mint a három másik visegrádi tagnál együttvéve. A kifejezetten rossz és provokatív gesztusok között emlegetik Brüsszelben a magyar külügyminiszter moszkvai és minszki látogatásait. „Sokkoló Szijjártót Moszkvában látni. Hogyan lehet egy háborús bűnössel üzletelni?” – fogalmazott elég erősen egy uniós forrás. A magyar külgazdasági és külügyminiszter szerint azonban csupán a párbeszéd fenntartásáról van szó, ami nélkül nincs esély a békére.

Szijjártó dodzsemdiplomáciája

Az uniós intézményeknél kíváncsiak és fontos lakmusztesztnek tekintik azt, hogy a Vlagyimir Putyin ellen a hágai székhelyű Nemzetközi Büntetőbíróság által a közelmúltban kiadott elfogatóparancs után Orbán Viktor személyesen találkozni fog-e orosz kollégájával, és Szijjártó is folytatni fogja-e moszkvai zarándoklatait.

Az Orbán-kormány tagjai közül a legtöbbször a miniszterelnök faltörő kosának tekintett külügyminiszter súrlódik az uniós partnerekkel. A Szijjártó Péter által megtestesített magyar dacdiplomácia ellentmondásos és különutas lépéseinek valóságos irodalma van már. Ezek némelyike kifejezetten frusztrálja Budapest uniós partnereit. Ez azon is lemérhető, hogy szemtanúk szerint a külügyi tanácsüléseken egyre gyakoribbak az ingerült viták és beszólások, amelyeket a magyar diplomácia irányítója általában „önérzetesen és rendkívül arrogánsan” utasít vissza.

Kifejezetten visszatetszést keltett az EU26-ok körében, amikor még tavaly, a Nemzetközi Energiaügynökség bécsi közgyűlésén Szijjártó hétperces beszédéből öt percen át az EU-t ostorozta, vagy a szlovéniai Brdóban az indiai külügyminiszter jelenlétében a lojalitásról megfeledkezve az EU-t bírálta.

Budapestnek azt is felróják, hogy többször is megakadályozta az elszakadáspárti boszniai szerb vezető, Milorad Dodik elleni szankciókat. Ezt diplomáciai forrásaink szerint minősített többséggel is megtehette volna az EU, de a magyarok addig késleltették a döntést, amíg a dolog összeért a szankciók éves meghosszabbításával, amelyet viszont már csak egyhangúlag lehet elfogadni. Földrajzilag kissé távolabb is működött a magyar blokád, amikor diplomaták szerint a Michel Aoun libanoni elnök veje elleni szankciókat a keresztények védelmének nevében hiúsította meg Magyarország.

Különutasság és elszigetelődés

Ez csak néhány kiragadott példa a sok közül, amelyek EU-diplomaták szerint Magyarország fokozott marginalizálódásáról és elszigetelődéséről tanúskodnak a kül- és biztonságpolitikában. Ezzel magyar részről nem feltétlenül értenek egyet, arra emlékeztetve, hogy „nemzetközi kérdésekben 98 százalékban a többiekkel tartunk”.

Néhány hónapja egy bennfentes forrás azt jósolta a cikk szerzőjének, hogy a jövőben egyre gyakrabban fogunk látni olyan külpolitikai témájú uniós állásfoglalásokat, amelyekből kihagyják Magyarországot. Bár ilyen tervek is voltak, végül nem jogi, hanem politikai eszközökkel történő kikerülésről van szó. A gyakorlat ezt igazolta is, hiszen az ukrajnai dosszié kapcsán már előfordult, hogy az EU27-ek helyett csak az EU26-ok adtak ki nyilatkozatot, vagy konszenzus híján Josep Borrell kül- és biztonságpolitikai főképviselő. Annak jeleként, hogy ez nem túlzottan zavarja, Magyarország újabban a konstruktív távolmaradás lehetőségével is él, mint néhány hete, amikor az ukrajnai lőszerszállítás kérdésében választotta a semleges utat.

A fent említett esetek is jól mutatják, hogy a magyar probléma nem szűkíthető le az Ukrajnához vagy Oroszországhoz való hozzáállás kérdésére. „Számos olyan ügy van, ahol a magyarok fejtörést okoznak. Magyarországnak nemcsak Oroszország ügyében, de számos más kérdésben is nagyon speciális álláspontja van” – állapította meg egy magas rangú európai diplomata.

Orbán jobban vigyáz a hitelességére

Szijjártó főnöke, a magyar miniszterelnök sajátos módon az európai arénában feltűnően mellőzi külügyminisztere dodzsemdiplomáciáját. Orbánt forrásaink olyan vezetőként írták le az Európai Tanács ülésein (EU-csúcsokon), mint aki nem beszél sokat, sőt olyan is előfordult már, hogy egyáltalán nem szólalt meg, de ha szót kér, mindig összeszedetten, lényegre törően, figyelmet keltő módon fogalmaz. Egy illetékes példaként hozta fel a 2022. márciusi, Oroszországról szóló stratégiai vitát, ahol megítélése szerint Macron, Merkel, a holland Mark Rutte és Orbán Viktor hozzászólása emelkedett ki.

Egy másik forrás szerint ugyanakkor a magyar miniszterelnök mostanában a megszokottnál kevésbé összeszedett, és érezhetően „megszűnt a vonzereje” a többiek szemében. A februári csúcson a migrációról rendezett vitát említette, ahol – meglátása szerint – Orbán presztízse annak ellenére sem növekedett, hogy számos, korábban általa hangoztatott elv mára polgárjogot nyert a tagállamok migrációs politikájában. „Orbán és Morawiecki lengyel miniszterelnök már sohasem lesz ugyanazon a polcon” – vélekedett a közeli megfigyelő.

Hogy mi lehet az oka a magyar miniszterelnök visszafogottságának? Az egyik lehetséges magyarázat az, hogy Orbán tapasztalt politikusként tisztában van azzal, hogy nem tanácsos elidegenítenie a kollégáit, akiknek a jóindulatára szüksége lehet. Egy ezzel összefüggő másik ok, hogy az Európai Tanács az egység megőrzésének szempontját előtérbe helyezve mindig is túl szemérmes, amikor a tagállamok szennyesének kiteregetéséről van szó. „A vezetők nem feszegetik egymás zűrös ügyeit, mindig kerülik a beavatkozás látszatát” – húzta alá egy bennfentes forrás.

Ezért uniós kollégái érdemben sohasem vonták kérdőre a magyar vezetőt Putyinhoz való veszélyes közelsége és Ukrajna melletti vonakodó elkötelezettsége miatt. Ezen valószínűleg csak az változtatott volna, ha útjába állt volna az Oroszország elleni szankcióknak.

Lengyelország nélkül kicsi a befolyás

A magyar miniszterelnök eddig csak egy ízben lépte át az EU által húzott vörös vonalat, amikor 2021 nyarán az Országgyűléssel megszavaztatta az utólag gyermekvédelminek nevezett, de Európában széles körben homofóbnak tekintett törvényt. Tizenkilenc tagállam vezetője példátlan módon levélben követelte Ursula von der Leyen bizottsági elnöktől a határozott fellépést, Orbánnak pedig kellemetlen perceket kellett kiállnia az uniós csúcson.

Az ukrajnai háborúval kapcsolatos különutas magyar pozíció, ha lehet, még jobban elszigetelte Magyarországot az Európai Unión belül, és elidegenítette Budapestet visegrádi partnereitől is. „Néhány éve még minden a visegrádi csoporttól volt hangos. Most már senki nem beszél róla. A V4-nek befellegzett” – állapította meg egy uniós intézményi megfigyelő, talán kissé korán temetve az együttműködést, amely a múltban is eléggé hullámzóan működött.

EU-diplomaták arra is rámutatnak, hogy az ukrajnai háborúhoz való kétértelmű hozzáállása Magyarország unión belüli érdekérvényesítő képességét is tovább rombolta. „Magyarország túl kis méretű és túl kis befolyással rendelkező tagállam ahhoz, hogy az EU tényleges problémaként tekintsen rá. Egészen más lenne, ha Lengyelország is vele tartana” – utalt egy forrás arra, hogy a Varsó–Budapest tengely meggyengülését nem nézik rossz szemmel Brüsszelben.

A jogállami vita volt a vízválasztó

Brüsszeli beszélgetőpartnereink megítélése szerint Magyarország elszigetelődése az EU-n belül már évekkel korábban elkezdődött, az ukrajnai háború csak elmélyítette és láthatóbbá tette a folyamatot. „A magyarok nemcsak Oroszország ügyében, de sok más kérdésben is eltérő álláspontot képviselnek” – jegyezte meg egy EU-diplomata.

A tyúk és a tojás dilemmájára emlékeztet az, hogy a kompromisszumképtelenség és a nemzeti vétójoggal való feltűnően gyakori fenyegetőzés már a következménye vagy csak előidézője volt annak, amit az EU-nál több beszélgetőpartnerünk is az Orbán-kormány fokozatos marginalizálódásának nevezett az unióban. „Ha túl gyakran mondasz kategorikusan nemet, akkor kompromisszumképtelennek tűnsz a többiek szemében, és kihagynak a számításból, meg sem kérdezik a véleményedet, ahol csak lehet, áttolják minősített többséggel a döntéseket” – mutatott rá egy intézményi forrás, aki a franciák által a NATO-ban hosszú éveken át követetett üres székek politikájával vont párhuzamot.

Egy másik forrásunk arra hívta fel a figyelmet, hogy a magyar kormány a 2021 és 2027 közötti kohéziós politikáról folyó tárgyalásokon is meghúzott egy vonalat, amelyről nem volt hajlandó elmozdulni. „A többiek levették, hogy nincs értelme a magyarokat győzködni, hiszen nélkülük is megvolt a minősített többség. Ez évek óta így megy” – vélekedett egy, az akkori tárgyalásokra rálátó EU-forrás.

Mindez nem jelenti azt, hogy a magyar kormány teljesen fegyvertelen lenne az uniós döntéshozatalban. Az EU-intézményeknél élnek a gyanúperrel, hogy az Orbán-kabinet a zsarolás eszközével élve időről időre azért blokkol fontos dossziékat, hogy számára kedvező döntéseket csikarjon ki más területeken. Mint tavaly év végén az Ukrajna számára kulcsfontosságú, 18 milliárd euró összegű makrofinanszírozási hitel esetében, ahol az uniós partnerek végül egy ügyes húzással tompították a magyarok nyilának hegyét.

Az árukapcsolás az esetek többségében az uniós forrásokhoz való hozzáférésről szól, amelyeket az Európai Unió a jogállami feltételrendszerről szóló eljárás keretében zárolt. Ez a harcmodor eddig kevés kézzelfogható eredményt hozott. Ráadásul az idő nem Orbán Viktornak dolgozik. Lapunknak nyilatkozó uniós illetékesek szerint a kormánynak nagyjából három hónapja van arra, hogy minden feltételt teljesítsen a pénzekhez való gyors hozzáférés érdekében. Ha ezt elmulasztja, a közelgő európai választások miatt még jó ideig hoppon maradhat. Ursula von der Leyen ugyanis várhatóan bejelentkezik még egy mandátumra a bizottság élén, és a magyar kormánnyal szembeni engedékenység újraválasztásának esélyeit gyengítené.

Ezért egyesek arra számítanak, hogy ha nyár elejéig nem sikerül feltörni a brüsszeli reteszt, az Orbán-kormány jobb híján a többéves pénzügyi keret (MFF) idén esedékes félidei felülvizsgálatának túszul ejtésével próbál majd nyomást gyakorolni az Európai Bizottságra és az EU-ra általában. Mivel a költségvetési kiigazítást elsősorban Ukrajna támogatása teszi szükségessé, a trójai faló vádja előre borítékolhatóan újra előkerül majd.

Gyévai Zoltán a Szabad Európa brüsszeli munkatársa. Több mint harminc éve újságíró, ebből huszönöt évet Brüsszelben dolgozott tudósítóként. Pályáját az Esti Hírlapnál kezdte, majd a Köztársaság című hetilap és a Magyar Hírlap külpolitikai rovatának tagja volt. Ez utóbbit és a Figyelőt az EU központjából tudósította hosszú éveken keresztül. A BruxInfo brüsszeli uniós hírportál alapítója és főszerkesztője. Másfél évtizeden át az InfoRádió Brüsszeli hét című műsorának állandó uniós szakértője.