Direkt36
Magyarország esetében észlelhető némi egybeesés az Izraellel fenálló viszony szorosabbá válása és a Pegasus megjelenése között. 2017 júliusában Benjámin Netanjahu személyében először érkezett hivatalban lévő izraeli miniszterelnök Budapestre a rendszerváltozás után. Netanjahu a magyar kormányfővel, Orbán Viktorral közösen egy magyar–izraeli üzleti fórumot is megnyitott, és ezen a kiberbiztonság is téma volt. Netanjahu ezen arról beszélt, hogy a piac működésébe ő nem szokott beleszólni, kivéve a kiberbiztonságot, ami „az egyetlen terület, ahol beavatkoztam a piaci folyamatokba”. Az izraeli kormányfő beszédében hosszasan büszkélkedett azzal, hogy személyes döntésének köszönhetően fektetett Izrael komoly pénzeket a kibertechnológiába, és így válhatott hazája a terület egyik vezető hatalmává.
Bő fél évvel később, 2018. február 13-án egy második találkozóra is sor került, immár Izraelben: Czukor József egykori hírszerzőtiszt, Orbán Viktor egyik legközelebbi és legbizalmibb embere személyesen Netanjahuval tárgyalt. A hivatalos magyarázat szerint az akkor Orbán mellett főtanácsadói posztot betöltő Czukor a visegrádi régió miniszterelnökeinek közelgő izraeli csúcstalálkozójának előkészítéséről tárgyalt. De a beszámolókból az is kiderült, hogy még külön egyeztetett Meir Ben-Shabbattal, az izraeli nemzetbiztonsági tanács fejével, Netanjahu nemzetbiztonsági tanácsadójával, mégpedig többek közt „terrorellenes együttműködésről, a kétoldalú diplomáciai-biztonsági kapcsolatok elmélyítéséről.
A Direkt36-nak már akkor több nemzetbiztonsági és diplomáciai forrás arról beszélt: Czukor izraeli tárgyalásai feltűnést keltettek, mivel szerintük a hivatalos tárgyalási témák önmagukban nem indokolták, hogy maga Netanjahu is fogadja. A nemzetközi tényfeltáró újságírócsapat birtokában lévő telefonszámok szerint viszont a látogatás után kezdtek tömegesen célba venni magyarországi telefonszámokat a Pegasusszal.
Egy volt magyar titkosszolgálati tiszt is azt mondta a Direkt36-nak, hogy tudomása szerint 2018 elejétől kezdte el használni a magyar állam a Pegasust, és hogy „a beszerzésnek sok köze van az Izraellel való kapcsolataink szorosra fonódásához”. A névtelenséget kérő forrás szerint a magyar kormányt régóta zavarta az, hogy a hagyományos lehallgatási módszerekkel nem férnek hozzá olyan kommunikációhoz, ami a titkosított applikációkon (mint amilyen például a Signal vagy a WhatsApp) zajlik, ezért kaptak a lehetőségen, hogy használhassák az NSO termékét. Az okostelefon feltörésével ugyanis a Pegasus használói számára láthatóvá válik minden, ami a készülék kijelzőjén megjelenik, beleértve azokat a beszélgetéseket és üzeneteket, amelyek a titkosított appokon futnak keresztül.
A fejlett technológiának magas az ára is. Egy korábban nyilvánosságra került mexikói szerződés esetében a tarifa célpontonként 64 ezer dollárra (19 millió forint), míg egy panamai szerződésnél 89 ezer dollárra (27 millió forint) jön ki. A Pegasus Projekt újságírócsapatának tagjai több, az NSO belső ügyeit ismerő forrással is beszéltek, és elmondásuk alapján ma már ennél valószínűleg olcsóbb a kémszoftver. Konkrét összeget azért is nehéz mondani, mert az árazás számos tényezőtől függ (például hogy az ügyfél mely régióhoz tartozik, hány célpontot szeretne egyszerre megfigyelni, vagy hogy emberi jogok tiszteletben tartása szempontjából mennyire kockázatos vele szerződni).
A Pegasushoz hasonló kémprogramoknak nincs külön szabályozásuk a magyar törvényekben. A jogszabályok csak általánosságban foglalkoznak az úgynevezett titkos információgyűjtéssel, amibe beletartoznak például a hagyományos telefonlehallgatások vagy egy lakás bemikrofonozása is. Ezek a szabályok nagyon tág mozgásteret biztosítanak a hatóságoknak a különböző eszközök, így például a Pegasus használatára.
A titkos információgyűjtő műveleteknek alapvetően két kategóriájuk van, függően attól, hogy mely hatóságok végzik. Egyrészt folytathatnak ilyet a bűnüldöző hatóságok (rendőrök, adónyomozók stb.), ha valamilyen konkrét bűncselekmény gyanújával nyomoznak. Ezt csak akkor csinálhatják, ha kapnak hozzá bírói engedélyt, és utána is csak korlátozott ideig végezhetik ezt a tevékenységet. Ha nem sikerül ez idő alatt a bűncselekmény gyanújához elegendő információt szerezni, akkor elvileg meg kell semmisíteniük az adatokat. Ha pedig valakit meggyanúsítanak, akkor a titkos módon gyűjtött adatokat úgymond „nyílttá kell tenni”, vagyis be kell kerülnie a hivatalos nyomozati iratokba, amelyeket később a gyanúsított is megismerhet.
Lazábbak a szabályok akkor, ha a nemzetbiztonsági szolgálatok végeznek ilyen titkos információgyűjtést. Számukra nem szükséges bírói engedély, hanem elég az igazságügyi miniszter jóváhagyása (bizonyos esetekben már az engedély megszerzése előtt is megkezdhetik a titkos információgyűjtést).
A Forbidden Stories és az AI által megszerzett több mint 300 magyar telefonszám mindössze azt mutatja, hogy konkrétan az NSO magyar ügyfelei kiket választottak ki megfigyelés célpontjának Magyarországon. A magyar hatóságok által végrehajtott megfigyelések száma ugyanakkor ennél jóval magasabb. Nemrég számolt be róla a 168 Óra, hogy az elmúlt öt évben megszaporodtak az igazságügyi miniszter által jóváhagyott titkos információszerzési műveletek. Míg 2015-ben még 1038 ilyen engedélyt adtak ki, addig az elmúlt években már 1200-1300 körül volt az ilyen esetek száma. Ez azt jelenti, hogy átlagban naponta több mint 3 megfigyelési engedélyt adott ki a miniszter. Ehhez képest idén már csak az első három és fél hónapban közel 500 miniszteri engedély született, tehát minden napra jutott 5 jóváhagyás.
A jogszabályok meglehetősen tágan fogalmaznak arról, hogy milyen esetekben végezhetnek ilyen műveleteket a különböző szolgálatok – ide tartozik többek között a polgári titkosszolgálatként működő, Pintér Sándor belügyminiszter által felügyelt Alkotmányvédelmi Hivatal, a külföldi hírszerzésért felelős, Szijjártó Péter külügyminiszter alá tartozó Információs Hivatal és az Orbán Viktor egykori személyes testőre, Hajdu János által vezetett Terrorelhárítási Központ. A konkrét megfigyelések technikai lebonyolítását pedig egyfajta kiszolgálószervként egy ezektől különböző negyedik hivatal, a Nemzetbiztonsági Szakszolgálat végzi, szintén Pintér felügyelete alatt.
Jellemző példa arra, hogy milyen tág keretek között végzik ezek a szolgálatok a munkájukat, hogy az Információs Hivatal feladatkörét úgy írja le a törvény, hogy „megszerzi, elemzi, értékeli és továbbítja a kormányzati döntésekhez szükséges” információkat.
Július elején a tényfeltáró projektben részt vevő francia Le Monde újságírója egy interjúban megkérdezte Varga Judit igazságügyi minisztertől, hogy megadná-e a felhatalmazást egy újságíró vagy ellenzéki személy megfigyelésére, mire Varga felháborodottan azt válaszolta: „Micsoda kérdés! Ez önmagában provokáció!” Varga azt állította, hogy csak a jogszabályoknak megfelelő megfigyelési kérelmek kaphatnak engedélyt, és azt is hozzátette, hogy „annyi sok veszély leselkedik az államra mindenhonnan”. Később Varga is részletes kérdéssort kapott a célpontként kiválasztott, illetve konkrétan megfigyelés alá is vett magyar újságírókról és médiatulajdonosokról, de erre már nem érkezett válasz.
A cikk elkészítésében közreműködött Jean-Baptiste Chastand (Le Monde), Astrid Geisler (Die Zeit), Frederik Obermaier (Süddeutsche Zeitung), Bastian Obermayer (Süddeutsche Zeitung), Holger Stark (Die Zeit), Szabó András (Direkt36) és Shaun Walker (The Guardian)
Forrás: Újnépszabadság