
Fotó: Magyar Hang/Csécsi László
Reggel még könnyen lehetett parkolóhelyet találni Mohács belvárosában, tíz órára azonban megtelt a főtér. A mohácsi csata ötszázadik évfordulóján állami és egyházi vezetők, hagyományőrzők, helyiek és külföldi vendégek emlékeztek az elesettekre.
Negyed tíz körül még nyoma sem volt nagyobb zsúfoltságnak Mohács belvárosában. A központ közelében is akadt parkolóhely, a Széchenyi térre vezető utcákon pedig csak lassan gyülekeztek az emberek. Egy órával később már egészen más képet mutatott a város: megtelt a főtér, ahol a mohácsi csata ötszázadik évfordulójának központi megemlékezése kezdődött. A teret meghatározó két impozáns épület maga is a mohácsi emlékezet része. A Városháza 1924 és 1928 között épült, a Magyarok Nagyasszonya-plébániatemplom, ismertebb nevén a Fogadalmi templom alapkövét pedig 1926-ban, a csata négyszázadik évfordulóján helyezték el. A templomot végül 1940-ben szentelték fel.

Fotó: Magyar Hang/Csécsi László)
Magyar Péter miniszterelnök délelőtt tíz órakor mondta el emlékbeszédét a megtelt téren. Ezt tizenegy órától ünnepi szentmise követte a Fogadalmi templom előtt, majd a csatatérről származó csontereklyéket a templomban helyezték el. A délelőtti megemlékezés fél egykor a Széchenyi téren álló II. Lajos-szobornál folytatódott. A hivatalos koszorúzók között állami, egyházi és városi vezetők is voltak, utánuk pedig a megemlékezés hétköznapi résztvevői is elhelyezhették virágaikat.
A koszorúk között volt egy, amelyen mindössze tizenkét név szerepelt. A hagyományőrző viseletben érkező szlovák vendégek hozták, akik a Zachráňme hrady – magyarul nagyjából Mentsük meg a várakat – nevű szervezetet képviselték. Az egyesület olyan közösségeket fog össze, amelyek várak, kolostorok, templomok és más történelmi épületek megmentésén dolgoznak Szlovákiában. Mint lapunknak elmondták, azért érkeztek Mohácsra, mert az ötszáz évvel ezelőtti ütközet az ő történelmüknek is fontos része. Koszorújukon tizenkét, a csatában elesett harcos neve szerepelt: közlésük szerint négy cseh és nyolc szlovák katonáé.

A hivatalos megemlékezéstől néhány lépésnyire közben egészen más hangulat uralkodott. A főtér melletti sétálóutcában kenyérlángost sütöttek, lacikonyhák, borászatok és kézművesek kínálták portékáikat. Ahogy közeledett a dél, egyre többen érkeztek: mohácsiak és környékbeliek, családok, kerékpárosok és szervezett csoportok keveredtek a történelmi viseletbe öltözött hagyományőrzőkkel.
A megemlékezés délután a sátorhelyi Mohácsi Nemzeti Emlékhelyen folytatódik. A csatatéren feltárt emberi maradványokat gyászmenetben viszik az emlékhelyre, ahol állami és katonai tiszteletadás mellett megáldják az új kápolnát, majd a maradványokat az altemplomban helyezik végső nyugalomra. Délután öt órától hagyományőrzők elevenítik meg az 1526-os csata eseményeit. A megemlékezés este egy, a csatáról szóló rockmusical előadással zárul.
