A férfit Flemingnek hívták, szegény skót farmer volt. Egy napon, miközben valami megélhetést próbált szerezni a családjának, segélykiáltást hallott egy közeli mocsárból. Eldobta a szerszámait és odaszaladt a láphoz.
Egy rémült fiút talált ott, derékig elmerülve a fekete iszapban, aki kiáltozva próbálta kiszabadítani magát. Fleming farmer megmentette a fiút a hosszú, borzalmas haláltól.
Másnap egy díszes hintó gördült a skót szegényes portájára. Egy elegáns nemes ember szállt ki belőle és a megmentett fiú apjaként mutatkozott be.
– Szeretném megfizetni neked – mondta –, hogy megmentetted a fiam életét.
– Nem fogadhatok el fizetséget azért, amit tettem – válaszolta a skót farmer, egy legyintéssel elutasítva az ajánlatot. Ekkor a farmer saját fia jelent meg a család viskójának ajtajában.
– Ez a te fiad? – kérdezte a nemesember. – Igen – válaszolta büszkén a farmer.
– Akkor egyezzünk meg. Hadd biztosítsam neki azt az oktatást, amit az én fiam fog kapni. Ha a gyerek olyan, mint az apja, akkor bizonyosan olyan ember lesz belőle, akire mind a ketten büszkék leszünk.
Így is lett! Fleming fia a legjobb iskolákba járt, és mikor eljött az ideje, diplomát szerzett az orvosi karon Londonban, majd nemsokára az egész világ megismerte a nevét: ő volt a kiváló Sir Alexander Fleming, a penicillin feltalálója.
Évekkel később a nemesember fia, aki megmenekült a mocsárból, tüdőgyulladást kapott. És ekkor mi mentette meg az életét? A penicillin! Hogy hívták a nemesembert? Lord Randolph Churchill. És a fiát? Sir Winston Churchill.