A szoborállványon nyitott könyvként felém táruló kerámiapáros már távolról jelezte, ősidők üzenetét sugározná felém, menjek közelebb, fejtsem meg. Bibliai történetet sugallt a barnás patinájú, részben mázazott műtárgy a Csíki Székely Múzeum kiállítótermében a Barabás Miklós Céh nyári csíkszeredai országos kiállításán. A mózesi kőtáblák jutottak hirtelen eszembe. A címlapocskán a Régmúlt idők üzenete felirat megerősített, jó irányban tapogatózom. Talán nem pontosan erre gondolt a raku technikával létrehozott samott-alakzat alkotója, a Ferenczy Noémi-díjas nagyváradi keramikusművész, Jakobovits Márta, de mindenképp a múltat hozta el a jelenbe, vagy minket, nézőket röpített vissza rég letűnt időkbe. Virtuális, mégis „kézbe fogható” könyvbe, könyvvé varázsolva azt.
A nemzetközileg egyik legismertebb, legnépszerűbb erdélyi művésznőt a könyv-téma is többször foglalkoztatta fél évszázadot meghaladó alkotói pályája folyamán. Mint ahogy más kérdésköröket, az anyagi és szellemi világ, az emberi jelenlét és a természet, valamint a kettő kapcsolatrendszerének és időbeli vetületének, művészi kivetítésének egyéb jelenségeit is körbejárta. Egyre gazdagabb ismerettárral, egyéni kísérletezéssel és hazai illetve nemzetközi művésztelepeken szerzett szakmai tapasztalattal, a kerámia, a tűz művészete titkait, a műfajban gyakori „véletleneket” mindinkább uralva igyekezett szemléletét kifinomítani, alkotásait kifejező erőben, hangulati töltetükben gyarapítani.
Játékos figurák 
A kő emlékezete, 2014 
Két alak
Művészetét sokan méltatják, kiállításairól mindenütt elismerően írtak, nyilatkoztak, a laikusok is nagyra értékelik munkáit. A szintén művészpedagógus pályatárs, Újvárossy László szerint „az általa használt anyagokon keresztül mi nézők is közelebb kerülünk a természet titkaihoz, az ősi kultúránk mitikus valóságához. Azt keresi Jakobovits Márta, ami évezredeken keresztül keveset változott, ez az emberi szívdobogásnak a ritmusa, a formák organikus valóságának groteszk humora… Az alkotó nem mindennapi tárgyait nézve olyan érzésünk támad, mintha lélekhordozó kavicsokat, köveket látnánk, melyeket a szél, az eső, az idő alakító ereje formált. Kerámiái fakérgek mellett, természeti textúrákba olvasztva kerülnek kiállításra.”
Ő maga többek közt így vallott kerámiaművészetéről: „Az én gondolkodásom, anyagokkal szembeni megnyilatkozásom is kötődik a kezdetek varázslatához, azon belül az ugyancsak mágikus attitűdhöz, amely egy egész más alkotási vonulatot eredményez, az archaikus észlelés azon jellemzőihez, amelyet a kükládikus vagy az ugyancsak több ezer éves anatóliai bálvány-szobrocskák , a sumér agyagtáblák, az egyiptomi kultikus edények világa közvetít felénk, ahol maga a forma a titok. Nem leképez, nem teremt, nem mesél, hanem a forma, a szín, az anyagszerűség egységén keresztül közvetít különleges érzeteket, megmagyarázhatatlan plasztikai élményeket felénk. Ennek az egységnek a megvalósítása a legnagyobb kihívás számomra.”( Erdélyi Művészet 2004/2)
A kihívás folyamatos. Sokfelé hívják kiállítani, alkotótáborokban dolgozni, előadni. Számos helyszínt említhetnék csupán az elmúlt évekből, ahol visszhangos volt a szereplése, gyümölcsöző a feltöltődése. Váradtól Sepsiszentgyörgyig, Londontól Japánig, Iránig, Kecskemétig művészetének sok új híve lett. Mindenütt értékelték kisplasztikai fogantatású kerámiáinak a monumentalitását, gondolati egyetemességét, azt a természetességet, ahogy művei belesimulnak a természeti környezetbe.
Megkapóak a színei, a türkiz, a kék, a sárga, zöld, barna, de a szürkés, fehér árnyalatúak is igen kifejezőek. Van, ami mondhatni Jakobovits Márta szabadalom. Ha a Régmúlt üzenete… natúr tónusaival ragad meg, az Utazás gyermekkoromba a türkiz beütéseivel vonz. A Zarándoklat a hulló falevelekhez idomul, A téli táj fajansza a fehér világba illeszkedik. A játékosság tarka színben és alakzatban ragad meg. Az ősi groteszk figurák terrakottaszerűek, A kő emlékezete is beleolvad a nagy egészbe, és így tovább.
Jakobovits Márta szenvedélyes időutazó. Jól járunk, ha mellé szegődünk, és szabadon szárnyaló fantáziájához igazítjuk a magunkét. Nyilván az sem baj, ha más-más az élménytárunk, mindenkiben felsejlik valamilyen személyes emlék vagy gondolat a művésznő kerámiái illetve a tárlatain elrendezett environmentek láttán.
Jó év számára az idei. A sepsiszentgyörgyi EMŰK-kiállítás egyértelmű siker volt. Újra nagy lendülettel alkotott a kecskeméti Nemzetközi Kerámia Stúdióban is. És decemberre meghívták egy nagy egyéni bemutatkozásra Bukarestbe. A Romániai Kortárs Művészeti Múzeum rendez számára életmű-kiállítást. Kurátora az ország egyik legelismertebb fiatal szakembere, Malina Ionescu. A múzeum 400 négyzetméteres főtermében kerülnek közönség elé a munkái egy másik, nemzetközileg is közismert szaktekintély, a marosvásárhelyi születésű KIM Attila építész, kiállítástervező irányításával. Ritka lehetőség ez. Újabb távlatokat nyithat előtte a következő esztendőkre.
