Vágjunk a közepébe – gondolta a szerkesztő -, de hol van a közepe? Jó, akkor találomra.
Nagyon mély gondolatok
Lelkiállapotunkhoz talán a következő szentségtörő (de hát tudomásunk szerint eredetileg pogány ünnep vala, a duhajkodás, a lárma, a harsányság ünnepe, nem a meghittségé), szóval – kint már megkezdődött a petárdakoncert – az a megállapítás illik: „Szilveszter: mintha a világ minden idiótájának ma volna a születésnapja.” Szerzője egy nálunk negyedfél évtizeddel fiatalabb érdekes írónő, Szeifert Natália. (Petőfi, reméljük, megbocsát.)
Hans Rath megállpítása: „Most már csönd van. Hamarosan alkonyodik. A levegő hideg és tiszta. A távolból olykor-olykor tűzijáték-rakéták durranása hallatszik, pedig az új év majd csak néhány óra múlva veszi kezdetét. Az emberek türelmetlenül várják, hogy megszabaduljanak a régitől, és üdvözölhessék az újat.” Na bumm!
„Nem vagyok olyan hangulatban, hogy bármit is elhatározzak a jövő évre. Inkább megpróbálok arra koncentrálni, hogy csak azzal foglalkozzak, ami igazán fontos. Hogy törődjek azokkal, akiket szeretek.” Ezt bizonyos Josie Silver mondja. Hozzátehetnénk: mi törődnénk, de meghaltak. Körül vagyunk hallva. (idézet önmagunktól.)
„Legyen boldog az új év számodra, és még sokaknak, akiket boldogíthatsz!” – egy ennyit Karcsi bácsikánknak, Charles Dickensnek megbocsáthatunk. Eszünkbe jut egy jeles előttünk járó megállapítása: Dickens írta a legjobb párbeszédeket.
Otto Roquette: „Egyetlen év sokszor öregebbé tesz, mint egy hosszú emberélet.” Igen, sokat öregedtünk a történelemnek ez alatt az év alatt hozott legdrasztikusabb változás során. És a helyzet – omikrontól ómegáig: fokozódik.
Pilinszky János: „Ne feledjük el a legharsányabb szilveszteri zsivajban se: véghetetlen csendben és szelíden Isten most hajtja át csillagnyájait az óesztendőből az újesztendő mezőire.” Ez a fájdalmas ragyogó mélabú… Ahogy mennek a csillagnyájak új meg új mezőkre. A Fiastyúk pedig így szólítja csibéit: pi-pi-π-π-3,14…
„Nem vagyok nagy ivó. Szilveszterkor két martini után megpróbáltam elrabolni és Kubába téríteni egy liftet.” – ezt ki más mondhatta, mint Woody Allen. Szerintünk nem így történt. Pezsgőt ivott, egy stampedlit.
„Ne pazarold el a lehetőséget, amit egy jó kis válság a kezedbe ad!” Winston Churchill. NEm tudni, hogy került ide az az idézet, de kétségkívül találó. Nem pazarolják…
„Írd be szívedbe, hogy minden nap az év legjobb napja. Addig senki sem tanult meg valamit igazán, amíg nem tudja, hogy minden nap az ítélet napja.” Ezt Ralph Waldo Emerson találta ki; amerikai esszéíró, költő, unitárius lelkész és a transzcendentalista mozgalom vezetője a 19. század elején. Welcome
Nagyon furcsa szokások
Dánia: edénytörés
Ha szilveszter éjjelén arra érnénk haza, hogy küszöbünket cserepek halma borítja, valószínűleg bosszúsak lennénk, és persze nem nagyon értenénk a dolgot. Dániában viszont mindez a szeretet jele, sőt minél nagyobb halom törmelék köszönti az érkezőt, annál boldogabb. A dánok ugyanis december 31-én felkeresik legkedvesebb ismerőseik otthonát, és ott az ajtóhoz vagdossák háztartásuk megunt vagy csorba tányérjait, poharait, csészéit, egyszóval mindent, ami törékeny. Hogy miért, azt nem tudni, de ezzel fejezik ki szeretetüket.
Chile: irány a temető!
Hallottunk már egy-két furcsa szilveszterező helyszínről, de nem kérdés, hogy ezen a téren a Chilében található Talca városka lakói viszik el a pálmát. Immár tizenöt éve hagyomány arrafelé, hogy a polgármester este 11-kor kinyitja a helyi temető kapuját, a lakosok pedig boldogan tódulnak a sírok közé, ahol klasszikus zene és díszfények fogadják őket. Aztán ott ünneplik az új év eljövetelét hajnalig. A hagyományt állítólag 1995-ben kezdte egy család, akik átmásztak a kerítésen, hogy a családfő sírjánál köszönthessék az új esztendőt.
Spanyolország: fald a szőlőt!
A spanyolok különös módon próbálnak gondoskodni a bőséges új évről. Már az is egy kicsit furcsa, hogy miért éppen a szőlőevésben találták meg a szerencsés új év kulcsát, ám ennél is különösebb a szemek elfogyasztásához fűződő rituálé. A dolog ugyanis csak akkor működik, ha az ember pont 12 szem szőlőt fogyaszt el, méghozzá az esztendő utolsó 12 másodpercében, természetesen szigorúan egyesével. (Kicsit illúzióromboló adalék, hogy állítólag az egészet egy szőlőkereskedő találta ki az 1900-as évek legelején, hogy így ösztönözze a gyümölcs egyébként lanyha téli forgalmát.)
Skócia: viking módra
Ahogy azt el is várnánk tőlük, a skót férfiak igazán ősi és barbár hagyománnyal köszöntik az új évet. Az arrafelé “Hogmanay”-nak nevezett viking gyökerű ünnep keretében a férfiak (és persze manapság a nők is) az utcára vonulnak, ahol menetelve, lángoló tűzgömböket csóválva fejük felett várják az éjfélt. Mindez természetesen a rossz szellemek elkergetését szolgálja, ami bőven elégséges indok ahhoz, hogy néha egy kicsit egymást is felgyújtsák közben.
Fülöp-szigetek: mint a katicák
A világnak ezen a táján csak az hoz szerencsét szilveszterkor, ami kerek. Ezért aztán az év utolsó napján kerek asztalon kerek gyümölcsök és kerek ételek várják, hogy a pöttyös ruhába öltözött filippínók megegyék őket. Különösen a férfiakat tudjuk nehezen elképzelni ilyen Minnie egér maskarában.
Észtország: eszetlen lakoma
A balti országban meglehetősen egyszerű srófra működik a hagyomány: ha sokat eszel szilveszter napján, akkor nem fogsz éhezni az új évben sem. Ez egészen addig nem hangzik túl extrémnek, amíg nem áruljuk el, hogy a biztos bőség eléréséhez a tradíció szerint 12 főétel elfogyasztása (volt) szükséges, egészen az 1900-as évek elejéig. Vagy az ételek lettek nagyobbak azóta, vagy az észtek gyomra kisebb, mindenesetre az elmúlt évszázadban a hagyományos tucat “mindössze” 7 fogásra csökkent. Már az észtek sem a régik.
Ecuador: égő madárijesztők
Ecuadorban december 31-én minden család madárijesztőt készít. Ám ezek a szegény bábuk annyira rövidke életűek, hogy még az újévet sem érik meg. Létük egyetlen célja ugyanis, hogy a lángok martalékaivá válva minél messzebb kergessék a balszerencsét. Az újságpapírral kitömött figurák ezen kívül mindazt a rosszat is magukkal viszik a tűzhalálba, ami az elmúlt 12 hónapban történt.
Németország: új év, régi műsor
Miként azt több korábbi példánk is bizonyította, nem kell feltétlenül kilépnünk a kontinensről, hogy igazán furcsa újévi szokásokkal találkozzunk. A humorukról nem éppen híres németeknél egy egészen érthetetlen, és egyben különleges rituáléja alakult ki a Szilveszter megünneplésének. Az odáig rendben van, hogy 31-én éjjel Herr Jürgen és családja megnéznek egy vidám filmet a tévében, de az már egy kicsit meglepőbb, hogy mindig ugyanazt. Ha pedig még azt is elmondjuk, hogy nevezett film – az “Ebéd egy főnek” – egy majd ötven éve készült, angol nyelvű, fekete-fehér vígjáték, amit sehol máshol nem ismernek a világon, akkor már mindenki érti, mit keresnek a németek ezen a listán.
Brazília: ahol a fehérnemű színes
Brazíliában általános hiedelem, hogy az alsónemű színe befolyással van a következő évre. Ha valaki szerelmet remél az új évtől, akkor pirosba rejti szemérmét, ha pedig inkább vagyonra vágyik, akkor sárgába. Ezek a színek világszerte hasonló szimbolikus jelentéssel bírnak, de hogy miért pont a fehérneműnek kell tükröznie az ember vágyait, az rejtély. Az ártalmatlan babonával persze semmi bajunk, egyedül akkor válhat kínossá, ha szerelmünkön nem piros alsóneműt találunk.
Fehéroroszország: bízd a kakasra!
Ahogy az eddigi példáinkból is kiderült, akit szilveszterkor nem a pénz izgat, az szerelemre vágyik. A fehérorosz hajadonok feltétlenül az utóbbi csoportba tartoznak, nekik viszont legalább van egy “bombabiztos” módszerük a jövő fátylának fellibbentésére. Szilveszter éjjelén valamennyi eladósorban lévő leány összegyűlik egy helyen, és mindegyikük egy marék kukoricát szór maga elé földre. Majd pedig betipeg a jövő hírnöke, méghozzá egy kakas képében. Akinek a halmából csipeget a szárnyas, annak kötik be először a fejét az új évben.
Forrás: SzMSz
