amelyet felújítottak – Fotó: Kereskényi Gábor Facebook-oldala
Augusztus végétől megszűnik a magyarországi Közép-európai Épített Örökség Megőrző Alapítvány (KEOMA), amely után Romániában több épített örökség sorsa is nyitva marad. A HVG szerint a határon túli portfólióhoz összesen negyvenegy ingatlan tartozik és öt év alatt csak egyetlenegyet sikerült felújítani: a szatmárnémeti Pannónia Szállót.
A KEOMA a magyarországi közfeladatot ellátó közérdekű vagyonkezelő alapítványok, röviden kekvák közé tartozott. Ezeket az Orbán-kormány idején hozták létre, és jelentős állami vagyont, cégeket, ingatlanokat, illetve közpénzből finanszírozott intézményeket szerveztek ki hozzájuk. Formálisan független alapítványokról volt szó, vezetésükben azonban sok esetben kormányközeli politikusok, államtitkárok vagy bizalmi emberek ültek. A KEOMA kuratóriumi elnöke Magyar Levente volt külügyi államtitkár, Szijjártó Péter korábbi helyettese volt.
Több ilyen alapítványon keresztül évekig jelentős pénzek érkeztek határon túli intézményekhez, sportklubokhoz, kulturális projektekhez, médiához és ingatlanvásárlásokhoz. A KEOMA esetében most felmerült, hogy mi lesz azokkal a romániai kastélyokkal, városközponti palotákkal, egyházi ingatlanokkal, szállodákkal és panziókkal, amelyeket a korábban magyar állami, később az alapítvány tulajdonába került cégek, a Manevi Zrt. és a Comitatus-Energia Zrt. vásároltak meg vagy készültek megszerezni.
A HVG cikke szerint a KEOMA a határon túli épített örökség megőrzésének ígéretével jött létre, de működése inkább egy nagy, kevéssé átlátható ingatlanportfólió felhalmozására hasonlított. Az alapítvány augusztus végével megszűnik, az általa birtokolt vagy vásárlásra előkészített ingatlanok sorsáról pedig egyelőre nincs világos kormányzati terv.
A HVG birtokába került lista szerint a KEOMA-portfólió legnagyobb szelete Romániában van: a lap mintegy 41 határon túli épületet említ, ezek közül 26 romániai.
A HVG szerint az alapítvány megszűnése után az ingatlanok a Közlekedési és Beruházási Minisztériumhoz kerülnek, azonban Vitézy Dávid miniszter még nem tudott válaszokat adni a lapnak arra a kérdésre, hogy mi történik majd velük. Azt mondta, az ingatlanok csak augusztus 31. után kerülnek a minisztériumhoz, és egyelőre nincs elegendő információja a portfólióról.
Több olyan ügyről is részletesen írtunk korábban, amely most ebbe a nagyobb képbe illeszkedik. Követtük a szatmárnémeti Pannónia/Dacia Szálló sorsát, amely hosszú évekig állt romosan a város főterén, majd alapítványi tulajdonban jutott el a felújítás látványos szakaszáig. Írtunk arról is, hogyan került az akkori magyar kormányhoz közel álló alapítvány tulajdonába a marosvásárhelyi Concordia Hotel, illetve hogyan bukott el a bíróságon a zsibói Wesselényi-kastély megszerzése. A mostani listán nincs rajta a kolozsvári New York/Continental Szálló, de 2022-es sajtóértesülések szerint a tulajdonos „visszautasíthatatlan” ajánlatot kapott és a szálak a Manevihez vezettek. Cikkünkből már akkor körvonalazódott, hogy az erdélyi ingatlanvásárlások nem mindig átlátható módon történtek és előfordult közvetítőcégek bevonása is.
A HVG által ismertetett romániai portfólió ennél szélesebb képet mutat, a már ismert esetek mellett szerepel a listán például a temesvári egykori Délmagyarországi Gazdasági Bank épülete, a gyilkostói Napsugár Hotel és Turista Hotel vagy a Tusnádfürdői Onix Hotel és Art’e Hotel. Az is kiderül, hogy több, a katolikus egyház tulajdonában álló erdélyi ingatlan bérlését készítették elő, többek között a Státusházakét Kolozsvár főterén, illetve több ferences kolostor épületéről is tárgyalhattak.
A HVG-nek nyilatkozó Sághi Attila örökségvédelmi szakember szerint az eredeti elképzelés Erdélyben elmozdulhatott abba az irányba, hogy a szállodai infrastruktúra bevételeiből finanszírozzanak kulturális helyszíneket és programokat. A probléma az, hogy ehhez átlátható működési modell, helyi partnerség és komoly felújítási forrás kellene, de a HVG szerint egyelőre egyik sem látszik világosan.
Szeptemberben, amikor az elszámolóbiztos elkészíti a jelentést, majd kiderülhet, hogy az alapítvány pontosan mennyi közpénzt költött az épületekre, és hogy történtek-e visszaélések a vásárlások során.
A teljes lista és további részletek a HVG cikkében találhatók.
