Agyunk sokkal gyorsabban veszi a nonverbális jeleket, mint a verbálisakat. Ne hagyjuk, hogy a tudattalan jelekkel rossz üzeneteket közvetítsünk, inkább tanuljuk meg elkerülni ezeket a könnyen ejthető hibákat.
Hátradőlés – Ha azt szeretnénk sugallni, hogy törődünk azzal, akivel épp a beszélgetést folytatjuk, akkor ne dőljünk hátra és tegyük fel a lábunkat magunk elé. Üljünk egyenesen.
Keresztbe tett karok és/vagy lábak – Az érdektelenség egyértelmű jele, amit csak akkor javasolnak a szakértők, amikor véget ért a találkozó vagy a beszélgetés, és azt látjuk, mások is hátradőlnek és keresztbe teszik a karjaikat. A keresztezett lábak a veszély jelei is lehetnek.
A szemkontaktus kerülése – Ha nem nézünk a másik szemébe, öntudatlanul azt fogja feltételezni, hogy tisztességtelenek vagyunk. A gyakorlott hazudozók általában egy pontot keresnek a beszélgetőpartnerük szemében, de nem néznek rendesen szembe a másikkal. Ne kövessük el ezt a hibát.
Túl sok szemkontaktus – Ha nem nézünk a másik szemébe, az hazugságról árulkodik, de ha túl sokáig meredünk rá, azzal agresszívnek tűnünk. Ahhoz, hogy a másik kényelmesen érezze magát a közelünkben és megbízzon bennünk, csak egy-két pillanatra tartsuk meg a tekintetét, de ezt csináljuk gyakran.
Összekulcsolt kezek – Automatikusan ezt tesszük, amikor stresszes helyzetbe kerülünk. Szó szerint a saját kezünkbe kapaszkodunk, ahogy annak idején az anyukánkéba, amikor féltünk. Ne csináljuk, ha szeretnénk magabiztosságot sugározni.
Hátratett vagyzsebbe csúsztatott kezek – Természetes helyzetben sokunk így tesz, hiszen nem tudunk mit csinálni a kezeinkkel, azonban ez annak a jele, hogy valami rejtegetnivalónk van.
A levegő szeletelése, hadonászás – Sokan ezt tesszük, ha valamit nagyon szeretnénk hangsúlyozni. De ez azt a benyomást kelti, mintha az előttünk álló személlyel való kontaktust szeretnénk igazából elvágni.
Az arc érintése – Ha megérintjük az arcunkat, különösen az orrunkat vagy a szánkat, ezzel a gesztussal tudattalan azt üzenjük, hogy meg akarjuk téveszteni a másikat, vagy ellenállunk neki.
Folyamatos bólogatás – A bólogatás minden beszélgetés elengedhetetlen része, és tudtára adja a másiknak, hogy értjük őt vagy egyetértünk azzal, amit mond. De ha túl sokszor csináljuk, gyengének tűnhetünk a másik szemében, de a közönyünkről is árulkodhat.
Hajcsavargatás – Ha kényelmetlenül érezzük magunkat vagy unatkozunk, általában tollászkodni szoktunk. Ha ezt még láblógatással is megspékeljük, garantáltan elrontjuk a beszélgetést.
Leejtett vállak – A púpos hát, a leesett vállak a boldogtalanság jelei. Azok az emberek, akik depresszióban szenvednek, sokkal jobban behúzzák a vállukat, mint mások. Ha boldogságot és magabiztosságot szeretnénk sugározni, álljunk egyenesen és húzzuk ki magunkat – ahogy anyáink tanácsolták régen.
A láb vagy a bokák körbecsavarása a széken– Ha körbefonjuk a lábunkat a szék lábain, azzal – akárcsak az összekulcsolt kezekkel – azt üzenjük, hogy nem érezzük magunkat kényelmesen, és vigasztalni akarjuk magunkat. Ha fontos, hogy magabiztosnak tűnjünk, ne csináljuk!
Összetöpörödés – Ha összehúzzuk magunkat és csak apró gesztusokat teszünk, azzal valóban kicsinek fogunk tűnni – minden értelemben.
Túlzottan széles gesztusok – A testbeszédünknek magabiztosságot kell tükröznie ugyan, de nem arroganciát. Márpedig a túlzott, „olaszos” gesztusokkal pont ezt a hatást keltjük, kivéve, ha nagyobb hallgatóság előtt beszélünk.
A láb rossz irányban tartása – A lábak gyakran öntudatlanul kifejezik, amit igazán érzünk. Például, ha nem a beszélgetőpartnerünk irányába tartjuk, akkor azzal azt jelezzük, hogy valójában szeretnénk már kigyalogolni a beszélgetésből.
A láb ütögetése, fogdosása – Ez önnyugtató gesztus, ami természetesen arról beszél, mennyire kellemetlenül érezzük magunkat.
Az órára vagy telefonra pillantgatás – Azt hisszük, ha mások épp beszélnek, nem veszik észre, ha megnézzük, mennyi az idő. Pedig igen. Ne tereld el a figyelmedet a beszélgetésről, csak akkor, ha tényleg muszáj. Ebben az esetben magyarázd el, hogy sürgős üzenetre vársz.
Érintés ujjbeggyel – Bizonyos helyzetekben a finom érintés jó útja annak, hogy (esetleg romantikus) kapcsolatot kezdeményezzünk. De ebben az esetben is használd a teljes kezedet. Az ujjbeggyel való érintés, vagyis bökdösés idegenkedésről árulkodik.
Tükrözés – Ha figyelünk a másikra, gyakran óhatatlanul a tükreivé válunk, és utánozzuk a testbeszédét. Ha nem nagyoljuk el a dolgot, azzal akár pozitív üzenetet is küldhetünk: hogy igazán törődünk a másikkal, és érdekel minket a mondandója.
Ne törj be a másik személyes terébe– Mindenki máshol húzza meg a határait abban, hol végződik a személyes tere. Ezért ha közeledsz valakihez, mindig adj neki elég teret.
Ne felejtsd, ezek a szabályok eltérőek lehetnek különféle szituációkban – A testbeszédnek nagyon eltérő jelentései lehetnek a különféle kultúrákban. Az arabok a kézrázás után sem engedik el egymás kezét, ami a megbecsülés jele, nálunk viszont illetlenség. Az amerikai búcsúintést Európa sok részében a „nem” jelzéseként értelmezhetik, mert felfelé tartott kézzel, előretartott tenyérrel és merev csuklóval integetnek. A japán pedig rögtön a pénzre gondol, ha a kezeddel azt üzened, hogy „oké”. Tartsd mindezt észben, ha más országokból származó emberekkel kommunikálsz.
Az Inc cikke alapján összeállította a Jobline.
+
