Milyen kár, hogy nem tudjuk, mert nem is tudhatjuk, mit jelent egy szó, egy gesztus, cselekvés vagy nem-cselekvés. Az ember állandóan hétfejű sárkányokkal szeretne birkózni, hogy bebizonyítsa – magának elsősorban –, hogy erős. Hogy erősebb. Nem feltétlenül mint más. de legalább olyan. Mert gyenge. És ezt titkon – bevallja vagy sem – tudja. Tudja, hogy halandó, esendő, felejt és felejtik. Hogy az évek múlnak, mint a percek, és mivel maradunk? Mi marad utánunk? Egy könyv? Vagy több? Képek? Szobrok? Gyárak? Gátak? De én hol maradok? Én, aki gyötrődtem, vergődtem, féltem és szerettem. Hisz annyi a kép és annyi a gyár meg a gátépítő, és annyi az út, ami mind előre visz. És olyan kevés az ünnepi alkalom, amikor vissza is nézünk, amikor azt is megkeressük, hogy kit szerettünk, kit felejtettünk, ki vergődött, ki volt csak haszonélvező azon a rövidke úton, amit életnek szoktak nevezni. Ezért jöjjön már az a sárkány, hogy vágjuk le egyszer s mindenkorra. Az életünk árán is, mert ez kell. Mert másképp nem élet az élet. és közben a lényeg vész el. Az, hogy nem tudjuk, mit jelent a szó. A kép. A mű. Nem a világnak. Persze, az volna az igazi. Ha azt tudnánk. Ha valaki velünk ezt tudatná. De főleg mással. És közben elmegyünk a kincs mellett. Az ember mellett, akinek az életét befolyásoltuk. Akinek egy barnába hajló nyári délután megfogtuk a kezét és azt mondtuk : testvér, nézd meg ezt a vonalat. Hallgasd meg ezt a hangot, olvasd el ezt a mondatot. Ugye, hogy szép? Ugye, hogy érdemes ezt is megnézni, meghallani, elolvasni. Érdemes erre perceket vagy órákat pazarolni. Mert én erre egy életet pazaroltam.
Ó, ha ezt tudhatnánk, mennyivel könnyebb lenne az élet. és mennyivel kevesebb lenne a kínból, keserves küzdelemből lelkedző mű.
Ezért nehéz elmondanom, hogy Erdős Pálnak a szobámban függ egy képe. Tíz éve, húsz vagy annál is több? Nem tudom. Csak azt tudom, hogy hozzátartozik az életemhez, és szépség iránti vágyát magammal viszem mindig, mindenhová.
Kiemelt kép: Erdős I. Pál: Vakok Velencében
Megjelent A Hét II. évfolyama 2. számában, 1971. január 8-án.