Huszár Sándor Naplója több ezer oldalnyi. Sajnos már nem teljes. Ami megőrződött, a család birtokában van, az áttelepedés után Magyarországon nem lehetett rá kiadót találni. Az alábbi részletek a KORUNK 2003/8. számában jelentek meg. Ami itt olvasható, több mint sajtótörténet – korrajz. Negyedik rész.
1970. szeptember 17., csütörtök
Hetek óta ostromlom Fazekas János miniszterelnök-helyettest, hogy juttasson be Ion Gheorghe Maurer miniszterelnökhöz. Megtudtam ugyanis, hogy Maurer egyazon munkatáborban volt a háború alatt Földes Lászlóval, Tirgu Jiuban, sőt Földes mint Magyarországra átszökni akaró fogoly, tehát mint nem kommunista valamiféle parancsolója is volt a mai kormányfőnek. Gondoltam, elmegyek hozzá, s elmondom, hogy Hajdú Győző miként áztatta el Földest. De mindenekelőtt azt, hogy milyen nagy szükség volna Földesre, az ő alapos elméleti ismereteire a lapnál. Fazekas azonban furcsa módon nem segít. Azt mondja, hogy Maurer semmiben, ami nemzetiségi ügy, nem angazsálja magát, és kár vele kísérletezni. Mások azonban mást mondanak.
Azt például, hogy Fazekas Hajdú Győző támogatója, tudja, hogy Földest Hajdú tette tönkre, és ezért áll félre. Én Fazekast annál sokkal jobban becsülöm, hogy ilyesminek bedőljek, de Földesre szükségem van. És tegnap támadt egy korszakalkotó ötletem. Felhívtam Király Károlyt, a Kovászna megyei első titkárt, aki végrehajtó bizottsági tag, és kikértem a véleményét. […]
A pártkantinban fogadott. Ott ebédelt, épp úgy, mint akármelyik pártmunkás, a kapust is beleértve. Az ebéd ízletes volt, de nem főúri. Jól éreztem magam.
Ebéd után a kabinetjében beszélgettünk el kávé mellett. Elmondtam a gondjaimat. Azt, hogy a romániai magyar értelmiségiek nem bíznak a hatalomban, de az én személyem sem jelent nekik garanciát, és ezért nem jönnek velem Bukarestbe lapot alapítani. Márpedig ezt az alkalmat kihagyni bűn. Annak idején az Osztrák–Magyar Monarchiában a románok is kihasználták a főváros előnyeit. Lapjuk jelent ott meg, sőt, ha jól tudom, még Eminescu is ott jelentkezett visszhangos sikerrel. Na már most ahhoz, hogy a bukaresti magyar lapot sikerre vigyük, káderek kellenek. És itt előadtam neki a tervemet Földes Lászlóval kapcsolatban, akit mindenképpen le szeretnék vinni. Újabb döbbenet: Király ismerte Földest, és egyetértett az elképzelésemmel.
Késő estig beszélgettünk. Kötetlenül, az általános helyzetről, de arról is, hogy őt mi foglalkoztatja. És észrevétlenül paktum is kialakult közöttünk. Azt mondta: ő segít nekem, de nekem is segítenem kell az ő törekvéseit. Ő ugyanis szeretné Sepsiszentgyörgyöt magyar kultúrközponttá tenni. Nem az egyetlen központtá: egyikké. Kér tehát, hogy onnan ne vigyek el embert. Tárgyalásban voltam ugyan Csíki Lászlóval, azt is tudtam, hogy nagyon fogja bántani, amiért lemondtam róla, de az úgynevezett politikának szabályai vannak. Megfogadtam Királynak, hogy segítségére leszek.
Ő nem fogadott semmit, csak azt mondta, amikor elváltunk, hogy tehát akkor holnap, vagyis ma reggel kilenckor találkozunk Dumitru Popescu irodájában. Tudni kell, hogy Dumitru Popescu a KISZ-ben dolgozott együtt és barátkozott össze Királlyal.
Ma pontban kilenckor megjelentem a KB-nál. A titkárnő azonnal és nagyon udvariasan beinvitált a főnöki szobába. Ott már a Földes-dossziét tanulmányozták.
Hogy van az – kérdezte Popescu, amikor beléptem –, hogy több aktában szó esik Hajdú feljelentéséről, de a feljelentés szövege hiányzik?
Mondom: nem tudom.
Ő tudja, felelte. Hajdú szövetségesei kilopták az árulkodó dokumentumot.
Aztán becsukta a dossziét, és mint legmagasabb hivatali főnököm azt mondta: Király elvtárssal vállaljuk a felelősséget Földes elvtársért, értesítse, hogy addig is, amíg ügye tisztázódik, betöltheti a főszerkesztő-helyettesi posztot A Hétnél.
Hát így volt.
1970. szeptember 22., kedd
Földes újjászületett! Nagy elégtétel ez nekem. Hétfőn érkeztem vissza vele Bukarestbe. Lakás egyelőre nincs, szállodában lakunk, ami azt jelenti, hogy alig alszunk, mert folyton a lapot alakítjuk. […]
A szerkesztő megjegyzése
Anekdotába illőnek tűnik, de tulajdonképpen groteszk irodalomtörténeti tény: hogyan „rehabilitálja” Dumitru Popescu és Király Károly a meghurcolt, indexre tett Földes Lászlót. Egy „tollvonással”, igazi balkáni csellel… „Hajdú szövetségesei kilopták az árulkodó dokumentumot.” Az igazságért? Dehogyis: A Hétért… Sajnos Földes két évet sem dolgozhatott utána. Rendkívüli elme volt.
