Huszár Sándor Naplója több ezer oldalnyi. Sajnos már nem teljes. Ami megőrződött, a család birtokában van, az áttelepedés után Magyarországon nem lehetett rá kiadót találni. Az alábbi, utolsó folytatás ismét a KORUNK-ból van. Tizennegyedik rész.
1971. március 24., szerda
Nem is tudom már, hol hagytam abba, mit írtam s mit nem írtam le. A Nemzetiségi Tanács ülésén nem kaptam szót. Ez bizonyos. Méliusznak fontosabb volt, hogy Domokos Géza kapjon szót, és lehet, hogy neki van igaza. Duca még a múlt héten is lobogtatta pártkörökben az interjút, de ez már engem nem érdekelt, mert mondta Brad, hogy megvédenék.
A 12. szám – furcsa, hogy ezt mondom – nagy közönségsiker volt. Főleg azért, mert értelmeztük a főnök szövegét. Létay Lajos Utunk-főnök és a hatalom kegyeltje ezúttal bevallotta, hogy tetszik neki a lap. Nacsak.
Múlt szombaton láttam Marosvásárhelyen Nagy István Özönvíz előtt című darabjának Harag Gyuri által a mába átmentett változatát. Miként Nagy Pali a múlt számban meg is írta – de így éppen ki nem mondta –, Nagy István le akarta tiltani az előadást. Azt mondta Gyurinak: ehhez a rendezéshez más darabot kellett volna keresnie. Mellesleg a rendezés zseniális. A darab pedig – ósdi. Ennek ellenére – együtt ültünk a páholyban Nagy Istvánnal a bemutatón – azt mondtam neki: nagy esemény ez az előadás. István bátyám bólintott, és a rá jellemző keserű realizmussal beismerte: én mindig tudtam, hogy ez egy nagy darab. Megfogóztam, hogy ki ne essem a páholyból. Ezt annál inkább is mondhatom, mivel kolozsvári direktor koromban olvastam volt – mai szemmel – a darabot. És kerestem is neki mai rendezőt. Sem szemet, sem rendezőt nem találtam.
De az a fő, hogy a szerző felismeri a darab nagyságát – az általa szinte letiltott előadásban. […]
1971. április 15., csütörtök
Születésnapom. Ha jól számolom, a 42-ik. De a legmeredekebb. Ez életem második felvonása. Nem jó szakasz, mert a drámában ez a ramazuri szakasza. Hogy az én életemben ez miként ér véget, a jó Isten a tudója.
A lap példányszáma emelkedik. Kezdtük 15 ezerrel, amiből azonban 4000 volt a remittenda. Az el nem kelt példány. Azóta megszűnt a remittenda, és elkel 12 ezer. Magyarország felvesz 1500 példányt. Nem sok.
A lap különben tetszik. Persze Vinte Ioannak, alias Vincze Jánosnak akkor jó a lap, ha Méliusz dicséri. Hisz ő tartóztatta le Jóskát, nem én. Neki kell keresnie a tetszését, és nem nekem.
1971. április 16., péntek
Ezek az akklimatizálódás nehézségei – gondolom –, mert nem találom a helyemet az új színpadon. A szerkesztőségben még mindig egyedül vagyok.
Itthon ma beszerelték a telefont. Veszek egy hűtőszekrényt, s akkor nagyjából be van rendezve a második – remélem, hogy csak a második – felvonás színpada.
A szerkesztő megjegyzése
Mint jeleztük, amiatt, hogy a KORUNK (2003/8. száma) Huszár Sándor Naplójának közlésekor az eredetiből kihagyott néhány bejegyzést, a kronológia szerinti közlést a Palócföld 1992/6. számából vett részekkel oldottuk meg. A fentiekben a Korunkban még „megmaradt” utolsó három naplórészlet olvasható. Ezzel formálisan befejeztük a Napló lapalapítással foglalkozó részének közlését.
Jeleztük azt is, hogy a Palócföld című kéthavi lap az évi előző (1-5.) számaiban jelentette meg a Napló „Hét előtti” jegyzeteit. Figyelmes elolvasásuk után, kellőképpen időzítve, nemsokára elkezdjük azok közzétételét is. Biztosak vagyunk benne, hogy érdekesek, és hogy rájuk is érvényes, amit az eddigiekről írtunk: több mint sajtótörténet – korrajz.
