Huszár Sándor Naplója több ezer oldalnyi. Sajnos már nem teljes. Ami megőrződött, a család birtokában van, az áttelepedés után Magyarországon nem lehetett rá kiadót találni. Az alábbi részletek a KORUNK 2003/8. számában jelentek meg. Ami itt olvasható, több mint sajtótörténet – korrajz.
1970. április 3., péntek
Délben telefonált Aurelia Mihalcea, a megyei tanács alelnöknője, hogy azonnal utazzam fel Bukarestbe. Bujor Sion elvtárs, a Központi Bizottság sajtófőnöke hívat. Megint kezdik? Hát nem hülyítettek eleget a tévéfőszerkesztéssel tavaly nyár óta? Rövid tépelődés után elhatározom: felmegyek, de most már tévéügyben még határozottabb leszek. Az adás két óra egy tömbben, és megfelelő lehetőséget kérek arra, hogy új munkatársi gárdát hozzak Erdélyből.
Április 4., szombat
Bukarestben számos új hír fogad: Fazekas János Gálfalvi Zsolton keresztül üzeni, hogy feltétlenül fogadjam el a tévét. Méliusz József Domokos Gézán keresztül azt izeni, hogy ne fogadjam el, mert nekem a most alapítandó új művelődési hetilapot kell szerkesztenem. […]
A KB-nál percek alatt eldőlt, hogy én a lapalapítást választom. És azt is bejelentettem, hogy mi, romániai magyar irodalmárok akkor éreznénk biztosítottnak a magyar televíziózás sorsát, ha Bodor Pál lenne a főszerkesztő.
Bujor – ahogy vártam – azonnal tiltakozott.
Nem értem önt – válaszoltam neki –, épp mondtam Bodor sógorának…
– Ki az? – kérdezte Bujor sötéten.
– Gere Mihály – feleltem.
Bujor a végrehajtó bizottsági tag nevének hallatára elsápadt. Majd halkan így szólt:
– Bodor elvtársnak mi a telefonszáma? […]
1970. április 21., kedd
Az este itt volt Bajor Bandi, aztán átjött Földes Laci is.
Ahogy én nézem, az emberek úgy fogadják a lapalapítói híremet, mint hajdan a színigazgatóit. Egyesek azt mondják, hogy örvendenek, mások, hogy féltenek; egyesek, hogy az ügy egyszerű, mások, hogy nagyon bonyolult; sokan, hogy nem irigyelnek, mások – kimondatlanul – irigyelnek.
Bodort, hallom, már ki is nevezték a tévéhez. Ez jó!
1970. április 24., péntek
Tegnap felhívott Lászlóffy Ali: Bukarestből jön, üzenete van számomra. Méliusz Jóska üzeni, hogy májusban biztosan meglesz a főszerkesztői kinevezésem. És közli a szerkesztőtársak általa ajánlott neveit is. Pl. Páskándi Gézát, Földes Lacit, Lászlóffyt. Sajnos egyikük sem akar Bukarestbe jönni. Kolozsvárról biztosítanak a segítő szándékukról.
Földes Mari keresett fel az este. Mindenképpen – ha kell, hazugság árán is – csaljam le Földest Bukarestbe. Ígérjek neki egyetemi katedrát, ígérjem meg, hogy ha nem érzi ott magát jól, az egyetem itt visszaveszi – mindent! Különben Laci előbb szellemileg, majd fizikailag is belehal ebbe a helyzetbe.
Jó! Még el se foglaltam az új állást, máris lehetetlen helyzetbe kerültem.
A szerkesztő megjegyzése
1970-ben, miután a legmagasabb szinten már korábban eldőlt a televízió magyar adásának, a Kriterion könyvkiadónak és A Hétnek a beindítása, a „szereposztáson”, főleg a magyar adás és a hetilap főszerkesztői tisztségén még gondolkoztak azok, akik az „interfészt” jelentették a magyar értelmiség képviselői és a Központi Bizottság sajtóosztálya között, elsősorban Méliusz József és Fazekas János. Mint a Naplóból is kiderül, Huszárt kezdetben a tévé élére szánták.
