Mi, a perc halhatatlanjai: újságírók, publicisták, csillagosok, katonák: megállunk most egy kicsi időre, letörlünk egy kis lelket a homlokunkról, s a berepülő pilótáktól – hozzánk orvosi statisztikákban közel álló társaktól – ellesett gondterhelt mosollyal egymás felé fordulunk: a sajtó napja van.
És csendesek vagyunk, mert egymás között vagyunk, mi, akik ciceróban számoljuk a világ eseményeit, és számolatlanul költjük önmagunkat, mi, akik személyesen felelünk minden eseményért, és akiket atyáinktól kapott név helyett lapunk adta névvel illetnek.
Szeretjük az utakat, a nyomdafesték fanyar, évszázadokat idéző illatát, időnként megvirradunk az üres papír előtt, és van istenünk: az olvasó.
Megjelent A Hét IV. évfolyama 33. számában, 1973. augusztus 17-én.
