Márkos András Petőfije – Petőfi Márkos Andrása.
Egyensúlyi pont: Székelykeresztúr, amelyről a zseni a halálba, az élete teljében elhunyt szobrász hajdan az életbe elindult.
Ma ott állnak mind a ketten Keresztúr hosszú főterén. A szobrász, aki lelkének legszebb rezzeneteit öntötte anyagba. És a költő, aki a szobrász álmodta formában hirdeti – mintegy alkotóját is vigasztalva – a szellem diadalát.
Nézem a szobrot, és látom az alkotót. A művét figyelő szem diadalvillanását látom; a szinte haragosan szúrós szemben kisülő pillanatmámort, amely mint villám a világot, fénybe vonja a játékosan változékony férfias arcot…
Megjelent A Hét IV. évfolyama 6. számában, 1973. február 9-én.
