Örvendek, Szőr Columbo, örvendek a szerencsének. Nem zavarom sokáig, rövid leszek. Ön minden szombat estére új sztorit játszik és rendez nekünk, tudom, sok a dolga, ezért igazán sajnálom, hogy meg kellett zavarnom.
Szori… De hát így van ez már ebben a szakmában, főleg ha az ember úttörő, miképpen egy igen kedves kolléganőnk írta önről a múlt héten. Irtó tetszene magának! Remek kiállás, jó toll, és a tetejében ez a hízelgő vélemény. No, ő aztán túllát a gyűrött trencskón. Azt is kimondja, amit én csak gyanítottam, hogy fél szeme üveg.
Mondja: valóban? Vagy csak a szerep szerint?… Szori! Persze, a magunkfajta skribler mindent akar tudni, ahelyett, hogy a lényegre koncentrálna. Apropó: nem ad kölcsön egy főtt tojást? Nagyszerűen áll magának, főleg amikor oda akarja szórni a héját, ahol az őrmesterek nyomokat keresnek. A néző nagyon élvezi ezt az intellektuális fölényt. Épp mondottam a feleségemnek, hogy ez milyen nagyszerű találmány.
Neki az a véleménye, hogy önről kellene példát vennem: mindig és mindenhol én legyek a legokosabb. Becsszó, nem volna utolsó trükk! A siker érdekében esetleg átvenném egy-két mozdulatát. Persze tudom, tudom, dolga van, siet, a világ várja az új szombat estét. Szori… Már el is mentem.
…Ó! Igen! Nem mondtam el a lényeget. Az ember öregszik, nem gondolja? Eljövök Önhöz, s pont a lényeget felejtem el. Ugyanis én említettem, a feleségemnek is elmondtam, egyszóval: szeretem önt. Követni szeretném meg minden. Egy hiba van: a mi köreinkben roppant kevés a gyilkosság. Hogy úgy mondjam., ebben a században még nem volt. Abban a körben, amiben én mozgok. Műkritikusok, karmesterek, sebészorvosok, mérnökök, egyszóval értelmiségiek között.
Félre ne értse, lutenent, tudom, hogy ön is ezekben a körökben fordul meg szívesen. Istenem, merő véletlen. Távol áll tőlem a szándék, hogy akár befolyásolni akarjam. Nyilván úgy van, ahogy mondja, a bűnözés nem foglalkozás kérdése. Persze nem ártana megfogalmazni valahol, hogy akkor mié, hogy például milyen viszonyban van a műveltséggel. És egyáltalán,
Szőr: hogy képes egy dirigens két fojtogatás között Brahmsot dirigálni hatalmas sikerrel?
Kész! Tudom. Túlságosan próbára tettem a türelmét. El is mentem, gudbáj!
Annyit azonban mégis el kell mondanom, hogy ez az e heti szépségkirálynő nagyszerű ötlet volt. Szinte azt mondhatnám, remek alibi. Mert hogy meg kell mondanom, látogatásom célja egy eléggé megalapozott gyanú. De persze tudja, nem vagyok én a saját ötleteim rabja. A múltkor, igaz, nehezményeztem, hogy a papagájt Chopinnek, a kutyáját pedig Beethovennek keresztelte. Mondták is, hogy mikor a reggeli mellé felszolgálták A Hetet, kissé ideges lett. Pedig ön tiszta ember, remek bűnüldöző meg minden.
Hogy mondja? A gyanú? Semmi izgalom, Szőr. Tudja, a világon vannak helyek, ahol az értelmiségit nem szeretik, minden baj okának tartják.
Egyesek szerint maga ebbe a kurzusba tartozik… De ez csak egy olyan munkahipotézis.
Pillanat, Szőr, mielőtt feletteseimnél feljelentene: ha éppen arról van szó, adataim is akadnak…
Hogy magának is? Ellenem?
Stimmel, Szőr, de figyelmeztetem, hogy szombat este én is ott leszek. Balról a harmadik vagyok a családi asztalnál, gyűrött pizsamában. És vigyázzon, kérem, a testi épségére, mert ön még véletlenül sem ölt meg senkit, de én már igen sok szombatja gyilkolok!
Alászolgája!
Megjelent A Hét V. évfolyama 20. számában, 1974. május 17-én.
