Egy éve annak, hogy – az egyesek szerint túl szerény – A Hét címmel új hetilap jelent meg az újságos bódékban. Habár a naptári évhez igazodva rég jegyez második évfolyamot, a lap tulajdonképpen ezzel az 53. számával lépett második évébe.
Egy év persze nem elegendő idő a mérleg készítéséhez akkor sem, ha vannak lapok, amelyek számára egy vagy kétszeri megjelenés elegendő volt, hogy a sajtótörténetébe bekerüljenek. Ezek a szándékaikban elhaltak legtöbbször olyan lapok, amelyeket – érdemeik híján vagy ellenére – nem igazolt idő, körülmény.
A Hét megjelenése óta eltelt év viszont épp életképessége igazolódásának éve volt. A Hét viszonylag rövid idő alatt találta meg helyét az olvasók asztalán s a többi lapok frontjában. Szociográfiailag is érdekes, hogy a rövid idő alatt – az egyáltalán nem jelentéktelen – 13 500 példányban nyomódó lap nemhogy csökkentette a többi lap példányszámát, hanem – miként az cikkekben is megfogalmazódott – hozzájárulva a közösségi problémák, az ideológia és politika, a művészetek és tudományok iránti érdeklődés elmélyítéséhez, részese lett az általános fejlődésnek, együtt nőtt a többi laptestvérrel.
Az indulásnál sokat beszéltünk arról, hogy ez a széles spektrumú publicisztikai-informatív lapjelleg teljesen előzmény nélkül való a magyar nyelvű lapírásban. A fiatal közösségnek valóban meg kellett küzdenie az új úttal, buktatóknak azonban mégsem volt kitéve, hiszen román kollégáink több évtizede járják, s tapasztalataik számunkra értékes segítséget jelentettek. Mert nem vitás – és érdekes módon ezt a külföldi visszhangok tették nyilvánvalóvá –, hogy ebben az új lapjellegben, a széles profilban a román kultúrának a nemzetiségi magyarra való termékenyítő hatása is materializálódik,
Feladatainkról bőven beszéltünk az induláskor, megismételni őket nem szükséges, hisz mint célkitűzések változatlanul érvényesek és kötelezőek. Ki kell azonban emelnünk, hogy feladatainkat a jövőben úgy végezhetjük el, ha Nicolae Ceausescu elvtárs javaslatai és expozéja szellemében hatékonyabbá, harcosabbá tesszük a lap ideológiai munkásságát, fokozottabb figyelmet fordítunk a társadalom erkölcsi, magatartásbeli problémái iránt, sokoldalúan fejlődő társadalmunk elvi emelkedettsége érdekében.
Ehhez természetesen az szükséges, hogy úgy, mint eddig, az ország egészének életét tükrözzük, lógjuk össze az erőnket minél szélesebb körben az építő munka és a közgondolkozás alkotó visszavetítése érdekében.
Tevékenységének egy éve alatt A Hét ezen a téren is ért el eredményeket, amelyekre alapozni lehet. A lap ötvenkét számában 298 külső munkatárs volt jelen. Külön ki kell térnünk arra, hogy külmunkatársaink szinte fele, összesen 122, valamely tudományág művelője, ami azért is eredmény, mert – kellő társadalmi elvárás és a tudósfajta ember műfaj iránti ellenérzése folytán – nemzetiségi vonatkozásban a tudományos publicisztika meglehetősen fejletlen. Örömmel közöljük azért, hogy fennállása óta a lapban 18 új szerző, jobbára szakember jelentkezett írással. De hiányos lenne a munkatársak felsorolása, ha nem vennénk számba aromán szakemberek és szakpublicisták hozzájárulását. Egy év alatt A Hét 53 román szerző 90 cikkét közölte, ezáltal is biztosítván az országos körforgásba való belekapcsolódást.
A lap országos jellege mellett nyilván a nemzetiség életében fejti ki hatását. Ezzel a szerkesztőség kezdettől fogva tisztában volt, és éppen ezért a nemzetiség élete és problémái figyelmének homlokterében állottak. Gyakorlatilag az történt, hogy a lap igyekezett mindent elkövetni az RKP nemzetiségi politikája népszerűsítése, határozatainak gyakorlati átültetése, marxi-lenini szellemének tiszteletben tartása érdekében. Sőt tovább-menően: a lap külső és belső munkatársai egyaránt és egy emberként büszkén vallották és vallják, hogy az első sorokban akarnak harcolni mindig a nemzeti kérdés megoldásának, Nicolae Ceausescu elvtárs által kristálytisztán megfogalmazott programjáért. Kommunista felelősséggel állíthatjuk, hogy a lapnak a román nép és a nemzetiségek közötti testvériség elmélyítése, a kölcsönös megismerés és megbecsülés érdekében kifejtett tevékenysége a legszélesebb olvasói rétegek rokonszenvét váltotta ki.
Mi sem bizonyítja ezt jobban annál, hogy a kezdeti terjesztést gondokkal küzdő fiatal sajtóorgánum példányszáma Ceausescu elvtársnak a Romániai Magyar Nemzetiségű Dolgozók Tanácsa plenárisán mondott beszéde és az ott kifejtett pártprogramot népszerűsítő lapszámok után kezdett rohamosan emelkedni.
Végezetül ki kell térnünk e nem ünnepi, csak alkalmi megemlékező cikkben az olvasókra. Támogatásuk, biztatásuk, sűrűn érkező leveleik nélkül létünk, tevékenységünk elbizonytalanodott volna. A „Szerkesztőtársunk az olvasó” meghirdetett elve azért is jelentkezik szövegszerűen kevesebbszer, mert gyakorlati valósággá vált. Lehetőségeinkhez képest mindent meg fogunk tenni ezután is, hogy ez a kapcsolat tovább mélyüljön, tovább szélesedjen.
A Hét – a Szocialista Művelődési és Nevelési Tanács magyar sajtószerve – feladatai és felelőssége tudatában, a közös hazánk felvirágoztatásának programjával halad tovább új, rangosabb évfordulók felé.
Megjelent A Hét II. évfolyama 43. számában 1971. október 22-én.