A gondolat így címbe kiáltva túlzónak tűnik, s udvarias-költőinek. Pedig szándéka szerint nem az. Úgy tűnik mégis, mert az olvasóban hajlamosak vagyunk passzív befogadót látni. A cím, ha akarják, e sztereotípia ellen kiabál, az aktív olvasóért perel. És teszi ezt hét város olvasóival való találkozás után, további szerkesztői programként.
Miről van szó? Arról, hogy az olvasókkal való szoros kapcsolat nem pusztán politikai követelmény, hanem egyben a lapcsinálás talán egyetlen biztos útja.
Hadd hozok fel példát e tétel igazolására, a lap információs anyagai kollektív ellenőrzésének példáját. Számtalanszor elmondtuk, hogy A Hét lényegében a társadalom anyagi és szellemi mozgásának minden vonatkozásában illetékes. De illetékes-e? Elvárható-e a minden részletre kiterjedő tájékozottság olyan körülmények között, amikor a lapnál egy szerkesztő felel – például – a természettudományok végtelen és egyre szaporodó soráért? Persze elvárni a legkönnyebb, a sokoldalú és pontos informáltságot biztosítani nehéz. Illetve ez is felfogás dolga, mert ha a szerkesztést olyan társadalmi munkának tekintjük, amelyben olvasó és cikkíró csak két pólusa az információcserének, akkor a közlemények megbízhatóságának kérdése elvben megoldott kérdés. Gyakorlatban pedig az kell, hogy az olvasó érezze: szerepe van ebben a fontos társadalmi munkában.
Az információözönlés nem egyirányú, az elvárások nem készek, hanem alakulók és főleg alakíthatók stb. És íme, már el is jutottunk az olvasó hivatástudatának hallatlanul ésszerű, bár első pillanatban romantikusnak tűnő kérdéséhez. Van tehát ilyen hivatástudat. Fejlesztenünk kell ezt a hivatástudatot. Vagy legalábbis ösztönöznünk kell, hogy legyen. Arra kell szoktatnunk az olvasót, hogy erkölcsi ellenőrzést gyakoroljon a lap szerkesztői felett. Hogy igényeivel, elvárásaival alakítsa a lapot.
Hogy legyen kész mindenkor a lappal, külső és belső munkatársaival velő dialógusra. Vegyen részt a közvélemény, a közszellem alakításában.
Nem saját, még csak nem is sajátos törekvések ezek. Tökéletesen illeszkednek a párt politikájához.
Megjelent A Hét VI. évfolyama 15. számában, 1975. április 11-én.
