számához érkezett el A Hét. A gazdag sikereket számba vevő ünnep előestéjén talán szerénytelenség megemlékezni e szerény eredményről. Mentségünkre legyen mondva, nem is azért tesszük, mintha kalapunkat bármilyen célzattal és értelemben a levegőbe akarnánk dobálni. A megpihenés gondolata, mint ahogy az elfáradásunké sem indokolt, hisz fennállásunk rövidesen négy éve még hetilap-vonatkozásban is óvodáskor. Az útjelző köveknél való megállás, vissza- és előrepillantás más szempontból indokolt. Az irány ellenőrzése szempontjából. Az új helyzetek felmérésének szempontjából. A megszokások és sztereotípiák érelmeszesítő hatásának felismerése szempontjából. A helyzetekre való rugalmas reagálás képességének kifejlesztése szempontjából. Hisz örök emberi követelmények ezek. És sok változás jött közbe, és mi keveset változtunk.
Pedig még egy lapszám sem lehet az előzőnek egyszerű ismétlése. Mindegyik kötelezően más. Hisz a feladatok megvannak és sokasodnak. Több rálátást kell nyújtani az olvasónak, több összefoglalást és általánosítást. Jobban a lényegre kell koncentrálnunk műforma és szakma szerint.
És ehhez csak egy kell: egyéniség, tollforgatói természetesen. Emberi – nyilvánvalóan. És kell lappolitika és laperkölcs, amely ezt biztosítja, engedi és célként ismeri fel. Laperkölcs. Új diszciplína. De az erkölcs úgy igaz, ha sok magatartásformában megvalósulva eljut azokhoz, akik a lapot magukénak vallják. Az erkölcs, amit emlegettem, pártos alapokra olvasói elvárásokból épül. Állampolgáriakból. Emberiekből. A 200. szám, íme, gondokat cipel. Az állandó megújulni képesség követelményét, gondját. A felfrissülés hogyanjának gondját. Hozza azonban és mindenekelőtt az önmagunkhoz alakulás azonnali szükségességét.
Ez a helyzet, tisztelt olvasó. Ezeken a gondolatokon kell közösen eltöprengenünk. A minden reggeli levélbontáskor ezekre a kérdésekre várunk választ.
Cikket vagy biztatást. Hisz – kétszáz szám is ezt igazolja – a lapalakulás sok mindennek a függvénye, szeretnénk hinni, hogy az okos, reálpolitikus olvasói elvárás e tényezők között az első sorban áll.
Megjelent A Hét V. évfolyama 33. számában, 1974. augusztus 16-án.
