Kerek szám. Nem rekord. Apró, titkolt örömtüzek is főleg azok szemében gyúlnak, akik napjainknak ezt a közel 20 ezer könyvoldalt kitevő krónikáját írták, szerkesztették, megálmodták. Az olvasótól csak azt várják, hogy odaadásukat elismerje. Ami pedig túl földrajzi, történelmi, társadalmi meghatározottságokon, szakmai becsület dolga.
Azt várjuk – köznapi hasonlattal élve –, amit egy jobb óramárka is kiérdemel: bizalmat. Bizalmat abban, hogy Romániához, az emberiséghez és a szocializmushoz hű lelkülettel olvassuk le, írjuk fel, adjuk össze, vonjuk ki a nagy meghatározottságok mutatószámait, és keressük ezen belül a nemzetiségi lét koordinátáit. Nem véletlen a bizalom felemlegetése, hisz az eddig megtett nem hosszú, de nem is könnyű út egyik legnagyobb élménye ez volt. Nem tudom, van-e lap amelyet az olvasói igény ennyire alakított volna. Nyilvánvaló, hogy van.
Ha mégis különbséget érzékelek, azt abban lelem fel, hogy A Hét létrehozásánál a párt vezetősége – a társadalmi folyamatokat dialektikusan szemlélve – sajátos társadalmi igényt ismer fel és elégít ki: a tudat és szellemi élet sokoldalú fejlesztésének korunk diktálta igényét, ami önmagában is elég bizonyos szellemi pezsgés létrehozására.
A Hét ma – úgy érezzük – nyílt fórum, ahová közlési szándékkal új munkatárs, fel- és beleszólási igénnyel olvasó, mindenkori imperatívuszaival pedig maga a nagyvilág kopogtatás nélkül is bejöhet, és ez biztosítéka annak, hogy e következő kerekebb s nagyobb számok szilárd alapokon épülhetnek.
Századik születéshetén A Hét olvasói, munkatársai nevében is létrehozóját s valamennyiünk vezetőjét, a Pártot köszönti.
Megjelent A Hét 3. évfolyama 37. számában, 1972. szeptember 15-én.
