Nagyon fontos problémát elemez Gadó Gábor az Alaptörvény tizenötödik módosítása kapcsán (A harmadik nem, ÉS, 2025/19., máj. 9.). A jogforrási rangsor csúcsán elhelyezkedő törvény legújabb változatába bekerült ez a mondat: „Az ember férfi vagy nő.” Ez a megfogalmazás nem veszi figyelembe, mondhatnánk: emberszámba a rendellenes nemi kromoszómakészlettel született személyeket. Gadó felteszi a kérdést: „Kirekesztheti-e az állam erre a tényre hivatkozva az illetőt a társadalmat alkotó emberek közösségéből?”
Falus András genetikus nemrég úgy nyilatkozott, hogy az Alaptörvénynek ez a mondata biológiailag, tudományosan nem igaz. Élnek közöttünk ugyanis nem kevesen – ezek arányát az akadémikus a népesség 0,8–2,5 százaléka közé teszi –, akik genetikailag nem sorolhatók be egyik biológiai nembe sem. Az ő szempontjukból az Alaptörvénynek ez a mondata kirekesztő, stigmatizáló.
Gadó második felvetése nem kevésbé fontos: „Elvehető-e az önrendelkezés joga attól a személytól, aki eszmélése pillanatától – objektív vagy szubjektív okokból – születési (biológiai) nemétől eltérően tekint magára?”
Az Alaptörvény most beillesztett mondata véglegessé teszi a transzneműek jogfosztását. A Semjén Zsolt által 2020-ban benyújtott salátatörvény 33. §-a szerint a születési nem tekinthető hivatalosnak, ez utólag nem változtatható meg. Ezzel kétségbeejtő helyzetbe kerültek azok a transzneműek, akik már túl voltak a hormonális kezelésen és a műtéti beavatkozáson. A befejező aktust, az igazolvány keresztnévre és nemre utaló rubrikájának megváltoztatását a kormányhivatalok ezek után nem végezhetik el. Most már a folyamat elindítása is lehetetlenné vált.
Eszembe jut az 1838-ban Franciaországban született Herculine története, akit születésekor lányként jegyeztek be az anyakönyvbe. Egy katolikus leányiskolába járt, később segédtanítónő lett ugyanott. Ekkoriban beleszeretett egy társnőjébe, és férfinak kezdte érezni magát. Az iskola fenntartója, La Rochelle püspöke alapos orvosi vizsgálatot rendelt el, majd ennek eredményeként 1860-ban hozzájárult a név és a bejegyzett nem megváltoztatásához. Herculine Abel névvel férfiként élt tovább, de nem tudta feldolgozni kettős identitásának terhét, fiatalon öngyilkos lett. A fennmaradt boncolási jegyzőkönyv tanúsága alapján a két nem között álló interszexuális lehetett. A történetet a hős(nő) naplója és egyéb dokumentumok alapján Michel Foucault is megírta: Herculine Barbin, más néven Alexina B., Jószöveg Műhely, 1997.
Százhatvanöt évvel ezelőtt a francia katolikus egyház nem taszította ki Herculine-t hívei sorából, támogatta Abellé válásának személyes döntésében. A ma Magyarországán vagy el kéne titkolnia személyisége egy fontos részét, vagy vállalva azt önszántából elfogadnia a kitaszítottságot. Harmadik lehetőséget nem adna neki az Alaptörvény.
Megjelent az Élet és Irodalom LXIX. évfolyama 20. számának Visszhang rovatában 2025. május 16-án.
