A „gender” és sok más ellen hősiesen harcoló CitizenGO „Le a kommunista utcaneveket”-mozgalmának keretében az MTA-hoz fordult. Általuk kommunistának nevezett utcanevekről kértek szakvéleményt, hogy ennek birtokában betiltathassák őket. A tudós társaság nem értett velük egyet, ezért újra harcot hirdetnek, és követelik az MTA-tól véleményének megváltoztatását.
A társaság nyilván mágikus erőt tulajdonít a neveknek, a falakra írottaknak különösen. Csakugyan azt hiszik, ha valaki felnéz az Elvis Presley utcatáblára, dalra fakad, ha pedig a Magyarok Nagyasszonya térre fordul be, rögtön megszállja a szentlélek? Egyébként mi bajuk van az űrhajós Gagarinnal? Megjegyzem, élt Oroszországban ezzel a névvel egy hercegi család is, aki nem hiszi, olvasson Tolsztojt.
A legizgalmasabbak a társaság által utcanévként kiirtandónak ítélt köznevek, ideírom őket: alkotmány, béke, fejlődés, győzelem, haladás, mártírok, munkás, szabadság, terv, új élet. Azt még csak érteni vélem, hogy mióta alaptörvénynek nevezik a kőbe vésettet, az előzőeknek még a nevét is ki akarják irtani, de mi a baj a fejlődéssel és a haladással egy olyan országban, amely hirdeti, hogy előre megy, nem hátra? A munkás szó miért lenne kerülendő a munkaalapú társadalomban? A mártírokra való hálateljes emlékezés egy keresztény országban?
A petíció fogalmazói azzal érvelnek, hogy ezeket az elemeket tartalmazó utcanevek az általuk kommunistának nevezett korszakban voltak gyakoriak, ezért szellemi fertőzést jelentenek a mai kor embereire. Annak a bizonyos korszaknak, szerényen mondom, több mint három évtizede vége. Alig él már olyan ember, aki szívott Ötéves terv nevű cigarettát, vagy pontosan tudja, mi is az a tervgazdaság.
Meggondolnám egyébként a helyükben a béke szó megtiltását éppen akkor, amikor nemzetünk világelső a békeharcban, és miniszterelnökünk szerint közel áll a győzelemhez – megint egy tiltólistára került szó.
Ami pedig a szabadságot illeti, valamennyi mégis létezik belőle, ha efféle petíciókat annyira komolyan vesznek, hogy tudós emberek idejét fecsérlik szakszerű elutasításukra.
Megjelent az Élet és Irodalom LXVIII. évfolyama 31. számának Páratlan oldalán 2024. augusztus 2-án.