Azt mondta Orbán Viktor péntek reggel a Kossuth rádióban, hogy „az egyetlen olyan miniszterelnök vagyok az egész Európában, aki tud és időnként akar is beszélni az orosz elnökkel”.
Megtanult volna közben oroszul? Nem valószínű. Merkel kancellársága alatt sokszor találkozott Putyinnal, és mivel a kancellár az NDK iskoláiban jól megtanult oroszul, így is folyt a társalgás, de németül is, hiszen az orosz elnök drezdai KGB-rezidensi idejében remekül elsajátította ezt a nyelvet. Kapcsolatuk ennek ellenére csalódással zárult – írt is erről Merkel asszony a memoárjában.
A magyar miniszterelnök nem akart Putyinhoz fűződő kapcsolatáról többet mondani, mert „túl sok benne a személyes elem”. Talán magyarázatul szolgál ehhez a svájci Weltwochénak adott Orbán-interjú azon mondata, amely szerint régi bizalmas kapcsolat fűzi az orosz elnökhöz, „még a szentpétervári időkből”. Az 1990-es években Putyin elbocsátott KGB-tisztként kereste a helyét szülővárosában, még taxizással is próbálkozott, aztán bejutott Szobcsak polgármester körébe, ő tolmácsolt a német testvérváros, Hamburg küldötteivel folytatott tanácskozásokon.
Tehát Budapest házfalairól még le sem kopott a Тoвaрищи кoнец plakát, az úgymond a ruszkik hazazavarásával a politikai életbe betört párt vezetője már bizalmas kapcsolatot ápolt egy, a posztszovjet időkben helyét kereső volt KGB-tiszttel?
Racionális magyarázat nincs erre, megfontolásra ajánlom viszont a jövőbe látás ritka képességét.
Megjelent az Élet és Irodalom LXIX. évfolyama 47. számának Páratlan oldalán 2025. november 21-én.
