Ha megírják az Orbán-kormányok történetét, a 2024-es év a végleges erkölcsi lelepleződés címet fogja viselni. A Fidesz kormányra kerülése óta a keresztény erények legfőbb letéteményeseként tünteti fel magát. Orbán sokszor elmondta, kormányának kimondatlan alapelve ez: Soli Deo gloria, még az országunkba érkező Ferenc pápát is ezzel köszöntötte. Isten is benne van a mondásban, latin nyelvű is, művelten hangzik. Orbán nem tudja, hogy az ország keresztény lakosságának nagyobb részét, a katolikusokat ezzel kizárja kormánya figyelmének köréből. Ez ugyanis az öt református hittétel egyike, jelentése, hogy csak Isten – a szentek és Szűz Mária viszont nem tartoznak az imádásra méltók körébe. A kötelező hittanoktatás első óráinak anyaga.
A rendszer spirituális legitimációjának fő felelőse sokáig Balog Zoltán református pap volt miniszterként, majd a hívek számát tekintve második legnagyobb keresztény egyház főpásztoraként. Novák Katalin államfői beiktatására ökumenikus szertartást rendezett a Kálvin téri református templomban, ezen Pál apostol szavaival „kiválasztottnak” nevezte és több főpappal együtt megáldotta őt. Éppen kettejük kivételesen jó kapcsolata vezetett a „családbarát” kormány idei első nagy lelepleződéséhez. Balog „lelkipásztori ösztönére” hallgatva azt tanácsolta a szintén református államfőnek, adjon kegyelmet a pedofilügybe keveredett Kónya Endrének. Miután a dolog kiderült, Novákot lemondatták, Orbán Viktor pedig beszédet tartott arról, hogy „Nincs kegyelem a pedofiloknak!”, s kijelentette, ő nagyapaként „miszlikbe vágná” a tetteseket.
Mindegy, a kár már megesett. Novák némi visszavonulás után, havi ötmillióval a zsebében újra járja a világot, és a globális népesedési problémák megoldását ígéri az orbáni családpolitika receptjével. Ugyan soha nem született olyan kevés gyerek Magyarországon, mint az Orbán kormány uralkodásának tizenharmadik évében, 2023-ban, de Novákot államfő korában sem zavarták a tények.
Ezzel a botránnyal nemcsak a magát keresztény édesanyaként meghatározó Novák lepleződött le, hanem a „családbarát kormány” igazi arca is. Nem mellékesen pedig Balog Zoltáné, aki minisztersége után egy kierőszakolt törvényódosítással választatta meg magát a Magyarországi Református Egyház lelkészi vezetőjének. Erről a botrány után csak püspöktársai nyílt kiállásának hatására mondott le, de dunamelléki püspökként ma is regnál. Nem érzi cselekedete erkölcsi súlyát, a hívek annál inkább. Ezt mutatja, hogy idén – tehát a botrány kirobbanása után – húszezerrel kevesebb ember adta adója egy százalékát a MRE-nek, mint tavaly. Ez a kisvárosnyi ember határozottan, nyíltan megvonta bizalmát és pénzbeli támogatását a reformátusoktól. A kormány bizalma viszont nem csökkent, csak a botrány óta hatmilliárdnyi értékű ingatlant adott át nekik a közvagyonból.
Nem kellett sokáig várni a katolikus egyház köreiben kirobbanó skandalumra sem. Bese „atyáról”, a kormányfő irodáját szenteltvízzel megáldó, a Békemenet első sorában menetelő papról, a melegek iránt gúnyos megvetést sugárzó szónokról kiderült, hogy melegpartik gyakori látogatója. Ezzel szinte párhuzamosan két katolikus pap pedofil ügye is napvilágra került. Lelepleződött a vallási hitbuzgóság palástjába burkolózó mély, cinikus erkölcstelenség.
A magyar lakosság egyre kevésbé kötődik az egyházakhoz, ezt a 2022-es népszámlálás adatai is mutatják. A bizalom csökkenésében az említett botrányok mellett az is szerepet játszott, hogy a „bevett egyházak” közönyösen szemlélik Iványi Gábor és a MET által fenntartott iskolák és szociális intézmények állami tönkretételét és az általuk felkarolt betegek, szegények utcára szorulását. Közben a nevelőszülői hálózat bizonytalanná tételével, a benne dolgozók sértő ellenőrizgetésével elérték, hogy magukra hagyott csecsemők százai várják sorsuk jobbra fordulását kórházi osztályokon, az ottani dolgozók könyörületére bízva. Így mutat példát a nemzeti kétharmad és kormánya felebaráti szeretetből és keresztény könyörületességből, így szolgálja az Istent és a családot.
Nem kellett sokáig várni a hármas jelszó maradékának, a hazának a megcsúfolására sem. A Fidesz fő képviselői mindig is alapító mítoszként mutatták fel az 1956-os forradalmat, még az Alaptörvénybe is belefoglalták: „mai szabadságunk az 1956-os forradalomból sarjadt ki”. Orbán a maga személyes hőstörténetét az oroszokat kikergető „utcai harcosként” írta be a Fidesz dicsőségkönyvébe.
Közben megfordult a világ a Fidesz vezetőinek fejében, helyet cserélt benne a barát és az ellenség. Mióta kormányon vannak, politikailag egyre közelebb kerültek az oroszországi hatalomhoz. Húsz évvel ezelőtt Magyarország felnőtt polgárainak döntése, népszavazása alapján vált az Európai Unió tagjává. Orbán kormánya mindenfajta össznépi felhatalmazás nélkül fűzte egyre szorosabbra politikai és gazdasági kötelékeinket Putyin Oroszországával. Az Unió és a NATO tagjai joggal nehezményezik, hogy a jelenlegi magyar kormány sokszor nyíltan az orosz érdekeket képviseli ezekben a szövetségekben. Mióta Oroszország 2022 elején megtámadta a független Ukrajnát, ez komoly biztonsági veszélyekkel jár egész Európára nézve. Mindenekelőtt pedig miránk, mivel kiszolgáltatja hazánkat egy gátlástalan, véreskezű diktátor kénye-kedvének.
Amikor Orbán Balázs, a miniszterelnök politikai tanácsadója Zelenszkijt felelőtlennek nevezte hazája, úgymond, „háborús” ellenállásáért, az 1956-os forradalom tanulságaként azt nevezte meg, hogy „óvatosnak kell lennünk”. Kár hősködni, üzeni a MCC politikai igazgatója az ukránoknak, mi is ráfizettünk annak idején. Ez nyílt politikai állásfoglalás volt Oroszország imperialista háborúja mellett. A miniszterelnök ímmel-ámmal szóban ugyan elhatárolódott tőle, de egyetértésének jeleként magával vitte Orbán Balázst nemcsak a geszti kormányülésre, hanem Strasbourgba is.
Az 1956-os forradalomra emlékező ünnep ezek után nehéz lecke volt a kormánypárti szónokoknak, de némi rabulisztikával megoldották a feladatot. Az ellenség szerepébe a Budapest utcáin fenyegetően felvonuló szovjet tankok helyett az áruló Nyugat, a nemzetet elvérezni hagyó Washington, a brüsszeli „birodalom” került. Orbán miniszterelnök beszédében a gyermekeinket genderaktivisták kezére adó brüsszelitákról, a Brüsszelt kiszolgáló magyarokról, az Unió által a nyakunkba ültetendő bábkormányról vizionált, szabadságharcot hirdetve a „birodalom” ellen, azaz ellenük. Kövér László szerint Brüsszel diplomatái Európa sírásói lesznek, ha nem tanulnak a magyar forradalomból.
De melyikből? Abból, amelyik nem volt eléggé óvatos, és fegyveresen ellenállt a Kreml zsarnokságának? Amelynek örökösei beléptek a NATO-ba, a „rossz blokkba”? Vagy a kormányzati szónokok által nyugat- és genderellenessé maszkírozott giccses, hazug népszínműből?
Ahogy elnézem, az Isten, haza, családból nem maradt több, csak egy felirat a szóvivő asszony kék bögréjén, ahogy facebook-oldalán mosolyogva felénk emeli: néma szavak, holt betűk.
Megjelent a Népszava Vélemény rovatában 2024. november 12-én.