Csak az emberi nem rendelkezik az élővilágban a tagolt beszéd képességével. Csak az ember képes gondolatait, érzelmeit, szándékait megosztani embertársaival. A beszéd csodálatos adományát az emberiség története során nem kizárólag okos gondolatok, becsületes szándékok és pozitív érzelmek kifejezésére használta.
A beszéd a történelem során mindig is szolgált mások megfélemlítésének eszközeként, a fizikai erőszak jelzéseként és bevezetéseként. Liutprand longobárd krónikaíró, Cremona püspöke a 900-as évek közepén így számolt be a kalandozó magyarok megjelenéséről: „Turpis et diabolica húi húi frequenter auditur” – „Gyakran hallatszott csúf és ördögi huj huj kiáltásuk”.
Gyűlöletbeszédnek azt az ennél a csatakiáltásnál komplexebb szóbeli vagy írásbeli megnyilvánulást nevezzük, amelynek célja valamely társadalmi csoport megalázása, megfélemlítése vagy ellenük erőszakos, előítéletes fellépés kiváltása. A gyűlöletbeszéd célkeresztjében a nemi, faji, etnikai, nemzeti, vallási, szexuális orientáció szerinti embercsoportok állnak.
A gyűlölet szinte fokozhatatlan mértékét mutatják azok a megnyilvánulások, amelyek a megalázandó csoport tagjait az emberiségből is kitaszítják, undorító, betegséget terjesztő állatokként bélyegzik meg. Egy közkeletű metafora a nemzeteket élő testként, organizmusként jelenítette meg. Az ellenségként megjelenő csoportok ebbe a nemzettestbe furakodnak be, ezt betegítik meg.
Klemperer a gyűlöletbeszédről írt klasszikus művében Adolf Hitlert idézi: „a kulturális élet minden nyílt kelevényében, mint féreg a lomha testben, ott található egy zsidócska”. Számára a „parazita fajnak” nevezett zsidók „rosszabbak, mint a dögvész volt egykor”. (Victor Klemperer: LTI. A harmadik birodalom nyelve. Egy filológus feljegyzései. Fordította: Lukáts János. & Kiadó, Budapest, 2021, 227. o.)
Nemcsak a náci Németországban éltek a rendszer ellenségeit betegségokozó állatként megbélyegző nyelvi fordulatokkal. A sztálini idők Szovjetuniójában a vreditel’ (‘kártevő bogár vagy annak a lárvája’) a mezőgazdasági szókincsből kiválva, hosszú évtizedeken keresztül a politikai ellenfelek megnevezésévé vált, sőt 1928-tól hivatalos jogi terminus rangjára emelkedett.
Orbán Viktor, Magyarország miniszterelnöke a CPAC Hungary konferenciáján 2023. május 4-én így fogalmazott: „Mindannyian támadás alatt állunk. Ez a támadás nem gazdasági természetű, egy biológiai fegyverrel van dolgunk, ezt a vírust a progresszív-liberális laboratóriumokban fejlesztettek ki és a nemzetet támadja. Ez egy nemzetbomlasztó vírus.”
A vírus – folytatta a magyar kormányfő –, melynek alfajai a migráció, a woke és a gender, elzsibbasztja a nemzetek agyát, elgyávítja a szívüket és lebénítja a végtajaikat. Élő nemzetekből halott közösségeket állít elő.
Beszédét azzal az örömteli hírrel zárta, hogy nem kell már keresni a progresszív-liberális vírus ellenszerét, itt van Budapesten a vakcina.
Veszélyes játék a nyelvi játék. A szavak ugyanis nem semleges közvetítők, hanem az érzelmi átélésen keresztül a gondolkodás, sőt a cselekvés alapvető meghatározói. Mindenki fél a betegségtől, a rombolástól, a haláltól. Az emberek ösztönösen viszolyognak a betegségek terjesztőitől. Ezt az egészséges biológiai választ lovagolja meg a gyűlöletbeszéd a maga hamis szóképeivel, megtévesztő metaforáival.
A gyűlöletbeszéd, a verbális megfélemlítés előkészíti, megkönnyíti a fizikai erőszakot. Ravasz módon szinte felmenti azokat, akik nem érik be a szó fegyverével. Nem hagyhatjuk, hogy a józan ész helyét a megalapozatlan gyűlölködés vegye át. A gyűlöletbeszéd szavai, hogy a cremonai püspököt idézzük: csúfak és ördögiek. Ne hallgassunk tájuk!
Megjelent a Népszava Vélemény rovatában 2023. május 9-én.—