A dokumentumfilmek Oscar-díját nyerte idén a 20 nap Mariupolban című film. Arról szól, ahogy 2022-ben, a Mariupolért folytatott harcook idején, hogyan dolgoztak a kórházban az orvosok.
Kitartottaka legszörnyűbb körülmények között egészen a végsőkig. Víz és áram nélkül dolgoztak, és a műtő folyosóin aludtak. Történeteiket a Rinat Ahmetov Alapítvány Civil Hangok Múzeuma örökítette meg. A 20 nap Mariupolban című filmet a rendező és haditudósító Msztyiszlav Csernov rendezte Vaszilna Sztepanenko és Jevhen Malolietka közreműködésével. A háború első óráitól kezdve olyan felvételeket készítettek, amelyeket később a háború szimbólumává váltak. Ez az első ukrán film, amelyért ukrán rendező Oscar-díjat kapott.
Íme néhány az orvosok történeteiből.
Oleksandr Bielash, az aneszteziológiai osztály vezetője, felidézi, hogy a betegeket csak a az első napon vették nyilvántartásba.. Utána egyszerűen nem volt értelme. „A pokolban voltam. Soha nem gondoltam volna, hogy ilyen lesz. Nem volt időnk félni. Sok sebesült és halott volt, nem számoltuk a betegeket. Az első nap megpróbáltuk, de a sebesültek közül sokan nem tudták megmondani a kereszt- vagy vezetéknevüket sem. A műtőben aludtunk. Azt hiszem, a város lakóinak egyharmada meghalt. A nagynéném és a nagybátyám ugyancsak meghalt. Egy ötemeletes épületben laktak az alagsorban. Légicsapás érte őket. A ház összeomlott a pincéig. Bomba csapódott a mi házunkba is, egy légibomba az udvart találta el. Március 11-én a feleségem és a gyermekem futva jött a kórházba. Végül már egy tűzoltóautóból ittunk vizet. Március 16-án a kórházat elfoglalták az oroszok. A sebesülteket már nem hoztak be. Elmentünk” – mondta Olekszandr Bielash mariupoli lakos, orvos.
Tymur Chumaryn március közepén hagyta el Mariupolt. Barátai tájékoztatták őt hogy őt, a sebészt, az úgynevezett „Donyecki Népi Köztársaság” körözi. Tymur, a mariupoli regionális intenzív kórház sebésze 2022. március 16-ig napi szintű bombázások alatt, élete kockáztatásával mentette a civileket és a katonákat. „Az első sebesült – az Azov egyik katonája volt, egy lengyel srác. A bal karja megsérült, és sikerült megmenteni. Az artériák helyett vénákat varrtunk össze, és 5 nap múlva evakuálták. A sebesült civileknek robbanás okozta sérüléseik, repeszsérüléseik voltak. Március harmadikát követően nem tértem haza. A műtőblokkban laktam. Minden nap sebesültek érkeztek, többnyire repeszsérülésekkel. Sok gyerek. Az első gyerek ötéves volt. Megpróbáltuk újraéleszteni. Jeva eszméletlen volt és nem reagált. Sebészeti sebészeti feltárást végeztem. Azt csak annyit mondtam: ‘Srácok, hagyjátok abba, ez a szívlövés’.Március 13-án orosz katonák léptek be a kórházba. Közölték a „Donyecki Népköztársaság” Állambiztonsági Minisztériuma (MSS „DPR”) körözöttnek nyilvánított. Mire kellett volna még várnom? Ezért március 16-án elmentem a családommal” – mesélte Tymur Chumaryn mariupoli lakos.
Orosz katonák hatoltak be a kórháznak abban a részébe is, ahol Ihor Zolotous dolgozott. Megkérdezték, hogy vannak-e sbebesült ukrán katonák. Egy nappal korábban, az Azov egység kivitte sebesültjeit a kórházból, de ott voltak más egységekből a kórtermekben. „Félelmetes volt, amikor repeszsérülésekkel a fejükön hozták a gyerekeket. Nem tudtunk semmit sem tenni. Az oroszok bejöttek a műtőbe. Pisztolycsövet nyomtak a hasamhoz. Megkérdezték, hogy ukrán katonák vannak-e az osztályon. Mondtam ez szülészet. A március 9-i légicsapás után terhes nőket hoztak hozzánk. Mi hat csecsemő megszületését segítettük. Emlékszem, amikor egy orosz tank lövedéke a 3. és 4. emelet között csapódott be, és az emeleti szerkezetek összeomlottak. Két beteg beszorult a födémek alá. Egy nagyon súlyos sérült meghalt” – mondta Ihor Zolotous orvos.
Forrás: Újnépszabadság