2000. november 2-án lépett először ember a Nemzetközi Űrállomásra. Az első személyzet (Jurij Gidzenko, Szergej Krikaljov és William Shepherd) október 31-én indult el egy Szojuz TM fedélzetén a Bajkonur űrrepülőtérről. Az űrállomáson azóta megszakítás nélkül folyik a munka, az űrhajóscsapatok átlagosan félévenként váltják egymást.
A 405 kilométer magasságban keringő űreszközön található az egyetlen laboratórium, ahol alacsony gravitációs körülmények között hosszú távú kutatásokat lehet végezni. Nehéz volna felsorolni a húsz éve tartó tudományos kutatás minden eredményét. A jubileum alkalmából a NASA honlapjára feltöltött egyik írás húsz olyan tudományágat emel ki, ahol a Nemzetközi Űrállomáson dolgozó szakemberek átütő sikereket értek el, köztük a betegségkutatást (Alzheimer-kór, Parkinson-kór, rák, asztma és szívbetegségek kezelése), de olyan fontos eredményeket, illetve témákat is, mint a mikrogravitációs körülmények között hosszan égő hideg láng felfedezése, új víztisztító eljárások kidolgozása, mikrogravitációs körülmények között növesztett fehérjekristályok alkalmazása a gyógyszerkutatásban, a súlytalansági állapotban kialakuló izomsorvadás és csontritkulás leküzdése, az anyag ötödik halmazállapotának (Bose-Einstein-kondenzáció) kutatása, az alacsony gravitáció emberi testre gyakorolt hatásainak tanulmányozása, szövetcsipek mikrogravitációs körülmények között történő tesztelése, az alacsony gravitációs körülmények gazdasági célból történő kihasználása, növénytermesztés mikrogravitációs környezetben, dobozműholdak pályára állítása az űrállomásról, a Föld légkörének és felszínének megfigyelése, adatgyűjtés több mint 100 milliárd kozmikus részecskéről, a pulzárok és fekete lyukak megértésére irányuló kutatások, hozzáférés biztosítása az űrállomás laboratóriumához diákok számára, mikrobák űrben végzett azonosítása, kolloidkutatás, folyadékfizikai kutatások, 3D nyomtatás mikrogravitációs körülmények közt, valamint a természeti katasztrófákra adandó megfelelő válaszok kidolgozása.
Az űrállomáson magyar vonatkozású fémhibakísérleteket és kognitív idegtudományi kísérleteket is végeztek. A kutatási eredmények egy része mára már beépült mindennapjainkba, a többi pedig valószínűleg a közeljövőben kap életünket meghatározó szerepet.
A nap jelentőségéről az Orosz Szövetségi Űrügynökség is megemlékezett. A Kozmonautikai Múzeummal és az Orosz Kozmonautikai Szövetséggel közösen szervezett esemény egyik illusztris meghívottja a Nemzetközi Űrállomás első személyzetének tagja, Szergej Krikaljov volt. Az űrhajós, aki Mir űrállomáson végrehajtott több küldetésben is részt vett, elmesélte, hogy a Nemzetközi Űrállomás orosz részlegének építése során a Mir több kipróbált és jól bevált elemét átvették, így a két létesítmény főbb moduljai alapjában véve egyformák. Bizonyos dolgok az új állomáson is ugyanott találhatóak, mint a Mir-en. Az űrállomás fejlődésével kapcsolatban megjegyezte, hogy valósággal a szemük láttára növekedett, folyamatosan újabb modulokkal bővült. A húsz évvel ezelőtti eseményhez kapcsolódó legkedvesebb emlékeként a biztonságos földet érést és a küldetés sikeres teljesítését említette, a Nemzetközi Űrállomáson elért legjelentősebb megvalósításnak pedig a fedélzeten működő, különböző országokból származó felszerelések, műszaki megoldások sikeres összehangolását tekinti.
Az űrállomáson működő műszaki eszközökkel kapcsolatban fontos megemlítenünk a Pille sugárdózismérőt. A magyar mérnökök által kifejlesztett műszer első változatát 1980-ban Farkas Bertalan vitte ki az űrbe a Szojuz–36 fedélzetén, legújabb verziója pedig a Nemzetközi Űrállomás Zvezda moduljában teljesít szolgálatot.
Az elmúlt húsz év során a folyamatosan bővülő űrállomás az egyik legnagyobb űreszközzé vált az űrkutatás történelmében. Az Egyesült Államok és Oroszországon kívül ma már tizennégy ország vesz részt a programban, állandó emberi jelenlétet biztosítva az űrben.