Dobban a Föld s piros virágos, Nagy kedvvel a Napot köszöntjük. És láng-folyó, szent láng-folyó Minden utca, ha mi elöntjük. Minden mienk, csak a tűrés nem S nincs hatalom, amely megingat És hangosan, nagy-hangosan Idézzük meg hóhérainkat.
1. Sárba rántott polémia
November 18-án a Project Syndycate nemzetközi médiaszervezet közölte Soros György cikkét Europe Must Stand Up to Hungary and Poland (Európának szembe kell szállnia Magyarországgal és Lengyelországgal) címmel. „Elkötelezett híve vagyok az EU-nak mint a jogállamiságra épülő nyitott társadalom mintájának. Magyar zsidó származású vagyok, különösképpen foglalkoztat a magyarországi helyzet, ahol több mint 30 éve aktív emberbarátként tevékenykedem. Orbán egy bonyolult kleptokratikus rendszert épített ki Magyarországon, hogy csupaszra rabolja azt. Nehéz megbecsülni, hogy mennyivel gazdagította családját és barátait, de sokuk rendkívül gazdag lett. Orbán most a COVID-19 új hullámát használja a magyar alkotmány és a választási törvény (ismételt) módosításához, hogy alkotmányos eszközökkel sáncolja el magát az egész életre szóló miniszterelnöki posztra. Ez tragédia a magyar emberek számára.”
November 25-én a saját honlapján (miniszterelnök.hu – „Hiba lépett fel az oldal betöltésekor” olvasható megnyitási kísérletünkre november 30-án, hétfőn 01.30-kor, valamint 14.45-kor… ) jelenik meg Orbán Viktor Európa nem hódolhat be című válaszcikke, miután a Project Syndicate visszautasítja a közlését: „Ismét nagy erők mozdulnak meg, hogy Európa nemzetei megszűnjenek, és a kontinens egy globális birodalom égisze alatt egyesüljön. A Soros-hálózat, amely keresztül-kasul átszövi az európai bürokráciát és politikai elitet, évek óta azon dolgozik, hogy Európát bevándorlókontinenssé tegye. Az Európai Unió államaira ma a legnagyobb veszélyt a globális nyílt társadalmat hirdető, a nemzeti kereteket felszámolni akaró Soros-hálózat jelenti. A network céljai nyilvánvalóak: a migráció felgyorsításával kevert etnikumú, multikulturális, nyílt társadalmakat létrehozni, a nemzeti döntéshozatalt lebontani és azt a globális elit kezébe adni. (…) A hálózat eszközrendszere szövevényes, és a közélet legkülönbözőbb színterein is jelen van. Politikusok, újságírók, bírók, bürokraták, civilnek álcázott politikai agitátorok hosszú sora van Soros György fizetési listáján. És bár a milliárdos minden ellenségét korrupcióval vádolja, ő maga a világ legkorruptabb embere.” (Az idézetek forrása a Népszava, amely véleményrovatában egészében közölte a miniszterelnök publicisztikáját.)
November 26-án Demeter Szilárd, a Petőfi Irodalmi Múzeum vezetőjének Sor(o)s című publicisztikáját közli az origo.hu (az oldal ma már – ez áll a képernyőn – „nem található”): „Soros György saját halála kapujában önnön szobrát faragja. Küldetéstudata van. Küldetése: Soros György, az új messiás. Csakhogy hiányzik mögüle a transzcendencia.” (…) „Írni tehetségtelen, gondolatrendszere zavaros és inkonzisztens. Van annyira okos, hogy belássa: nem zseni. Ez lehet a legnagyobb fájdalma.” (…) „Az a helyzet, hogy Soros trónjához most rajtunk keresztül vezet az út. Európa Soros György gázkamrája: a multikulturális nyitott társadalom kapszulájából árad a mérgező gáz, ami az európai életformára halálos, mi, európai nemzetek pedig arra vagyunk ítélve, hogy egymást eltaposva, egymásra mászva próbáljunk az utolsó korty levegőért küzdeni.” (…) „A liberárják most a lengyeleket és a magyarokat akarják kizáratni abból a politikai közösségből, aminek tagjaiként még vannak jogaink. Mi vagyunk az új zsidók. Mindegy, hogy nyitott társadalomnak, vagy jogállamiságnak, vagy szolidaritásnak hívják-e a verbális furkósbotokat – mind a jogfosztás eszközeiként szolgálnak.” (…) „Soros György a liberális Führer. A liberárja hadserege pedig szolgaibb módon isteníti, mint anno Hitlert a sajátjai. Semmit nem tanultak a XX. századból.”
A Magyarországi Zsidó Hitközségek Szövetsége (Mazsihisz) közleménye november 28-án:
„Európát gázkamrának minősíteni ízléstelen, hetvenöt évvel Auschwitz után egy állami intézmény vezetőjétől pedig megbocsáthatatlan. Auschwitzban több mint 430 ezer honfitársunkat gázosították el. Aki ezt aktuálpolitikai vita kapcsán, akár csak áttételesen is relativizálja, az érzéketlen a 20. századi magyar történelem és a honi zsidóság fájdalmai iránt. Európát „Soros György gázkamrájának” nevezni a holokauszt relativizálásának tankönyvi esete, ennélfogva nem egyeztethető össze az antiszemitizmus minden formája ellen meghirdetett kormányzati zéró toleranciával. A Petőfi Irodalmi Múzeum vezetőjétől súlyos felelőtlenség létező előítéletekre rájátszani. A Mazsihisz szerint Demeter Szilárdnak az origo.hu honlapon megjelent írása vállalhatatlan minden jóérzésű polgár számára.” (MTI – OS)
November 29-én Demeter Szilárd közleménye, Válasz a Mazsihisznek: „A Holokauszt, és mindaz, ami a XX. században történt a zsidósággal, kisajátíthatatlan. Mindannyiunk közös öröksége. (…) Európában, pontosabban az Európai Unióban ma a „nyílt társadalom” eszméjének égisze alatt az illegális migrációt támogatják. A migránsok többsége muszlim. Az EU hangadói, élükön Soros György spekulánssal gyakorlatilag új antiszemitizmust importálnak – atrocitások, zsidók életét veszélyeztető terrortámadások tömkelege bizonyítja ezt az elmúlt évekből. És jelenleg nem csak a zsidók vannak veszélyben. A jogállamiság gumifogalmával, a szolidaritás és tolerancia fogalmainak kiforgatásával minden olyan polgár veszélybe kerül, aki a zsidó-keresztény kultúrán alapuló többezer éves európai életformát szeretné megőrizni. Ezt az életformát most támadják. Azzal, hogy például a lengyeleket és a magyarokat ki akarják taszítani az „európaiak” köréből (…), gyakorlatilag azt a gesztust ismétlik meg, mint amikor zsidókat előbb másodrendű polgároknak minősítették, majd kivetették a politikai közösség tagjai közül (erről Hannah Arendt ír igen okosakat). 75 évvel Auschwitz után ott tartunk, hogy a liberális mainstream nettó náci logikát működtet. Ez valóban elfogadhatatlan. És én nem is fogadom el. (…)”
A szabad.ahang.hu portál Nyílt levele Magyarország, Európa és a világ valamennyi demokrata polgárához! (A kampány szervezője Horgas Péter):
„Alulírottak, mint Magyarország és az Európai Unió állampolgárai, a leghatározottabban visszautasítjuk Demeter Szilárd kormánybiztosnak, a Petőfi Irodalmi Múzeum főigazgatójának, a magyar kormány hivatalos képviselőjének 2020. 11. 28-án megjelent írását, amelyben Soros Györgyöt Hitlerhez, a liberális, azaz szabadelvű embereket pedig a nácikhoz hasonlítja. A holokauszt áldozatainak emlékével és a túlélők fájdalmaival visszaélve, Európa- és nemzetellenes szövegével, tudatosan provokál, békétlenséget és gyűlöletet szít. A legaljasabb módon tetszeleg egy nemlétező áldozati szerepben, miközben ő a bántalmazó, kiszolgálva a pillanatnyi kormány szégyenletes propagandáját. A magyarokra hivatkozik, akiktől nem kapott felhatalmazást! Zavaros írásával minden jóérzésű honfitársát emberi méltóságában mélységesen megsértette. Alkalmatlannak és méltatlannak bizonyult, hogy a magyar kultúra, a közélet bármilyen területét irányítsa, azt képviselje. Most, amikor Magyarország, Európa és az egész világ rémületben, bizonytalanságban él, amikor szolidaritásra és figyelemre lenne szükség, amikor milliók kerülnek pillanatok alatt kiszolgáltatott és kitaszított helyzetbe, különösen aljas és embertelen ez a propaganda. Tudva azt is, hogy ez egy odahajított gumicsont a demokratikusan gondolkodó embereknek, mégis fel kell emelnünk hangunkat a mérgező, beteg provokációkkal szemben! Az alapvető emberi és isteni törvények, parancsolatok, a jogállamiság és a Magyarország által is elfogadott európai és nemzetközi rendelkezések alapján követeljük, hogy azonnal mondjon le minden közéleti funkciójáról, vonuljon ki a magyar közéletből! Ezt elvárjuk minden olyan politikustól és képviselőtől is, aki ezzel az életellenes és embertelen szöveggel azonosulni tud. Bízunk abban, hogy az ország többségének megmaradt a józan esze, embersége, hallgat a szívére. Vállaljuk, hogy fizikai, szellemi és anyagi lehetőségeink szerint valamennyien tenni fogunk a kirekesztés, a gyűlölködés, a cinizmus és a gonoszság ellen! Segítséget kérünk, támogatást, egy emberi, normális és jogállami Magyarország visszaépítéséhez, hogy lemossuk a szégyent, a gyalázatot! Hazánknak most összefogásra és békére van szüksége, hogy minden járványt legyőzzön! Kérjük, aki csak teheti, terjessze saját körében, hazai és nemzetközi kapcsolatain keresztül. Kelt Magyarországon, 2020. november 29-én, Advent első vasárnapján.”
November 29.: Demeter Szilárd közleményben vonja vissza írását:
„Függetlenül attól, hogy mit gondolok az igazamról, és függetlenül attól, hogy az Alaptörvény által garantált vélemény- és szólásszabadságot ahogy eddig is, ezután is védeni fogom, a Sor(o)s című publicisztikámat ezennel visszavonom. A Facebook egy Kertész Imre-idézet miatt letiltott három napra, onnan nem tudom törölni a posztot, tehát a Facebook-oldalamat törlöm. Abban igazat adok az engem kritizálóknak, hogy nácizni ma relativizálás, és a náci párhuzam akaratlanul is sértheti az áldozatok emlékét.”
A Lehet Más a Politika párt (LMP) közleménye november 29-én:
„Demeter Szilárd mindenen túlment, minden határt átlépett. Ezen semmit nem változtat az, hogy visszavonta a publicisztikáját. Demeter Szilárd Hitlerhez hasonlítja az Európai Uniót, gázkamráról ír, lábbal tiporja az értékeinket. Meggyalázza milliók emlékét, magyarok, magyar zsidók, magyar cigányok tragédiáját. Egy ilyen személynek nincs helye a magyar közéletben, egy ilyen embernek eddig sem lett volna szabad, de ezután végképp nem szabad egy olyan intézmény élén maradnia, mint a Petőfi Irodalmi Múzeum. Amennyiben ott maradhat, akkor azzal a kormány csak azt igazolja, hogy nem érdeklik az emberi érzések, nem tiszteli sem az áldozatokat, sem a túlélőket, sem azok életben maradt rokonait, gyermekeit, unokáit – a magyar és az európai társadalmat. Az LMP azonnali és érdemi lépést követel a kormánytól, illetve a PIM felettes szervétől az EMMI-től!”
November 29-én lemond Szájer József európai parlamenti képviselő:
„A mai napon David Sassoli európai parlamenti elnök úrnál benyújtottam a lemondásomat az európai parlamenti képviselői tisztségemről. A lemondás 2020. december 31-gyel hatályos. Döntésem egy hosszabb ideje tartó gondolkodás végére tesz pontot. A lemondás nincs összefüggésben az európai színtéren most zajló, minden eddiginél ádázabb küzdelem tartalmával. A mostani vitában egyetértek a magyar kormány álláspontjával, azt támogatom.” (…) A jövőben a gyakorlati politikusi tevékenység helyett a távlatosabb, szellemi területen kívánom folytatni a rendszerváltoztatáskor megkezdett munkát.”
2. Olvasatok, értelmezések
Telex – november 29. – Brückner Gergely: Demeter Szilárd Orbán üzeneteibe szállt bele
„Miért kezdett megdöbbentő holokauszt-relativizálásba Demeter Szilárd és miért vonta vissza azt? Miért hitte, hogy jó nyomra lép, ha ezt megírja? És hogyan nem vette észre, hogy Orbán Viktor alapvető üzeneteit trollkodja szét az ízléstelen írással? (…) A politikai család szeret üldözött, kettős mércével kezelt ostromlott várként feltűnni, az unió, a liberálisok, a kozmopoliták ellen vívott háborúban, ez önmagában nem lett volna gond, a baj az volt, hogy Demeter Szilárd, ki tudja, milyen megfontolásból, de nagyon beleszállt Orbán Viktor üzeneteibe, elsősorban a zsidósággal kialakított viszonyába, vagyis abba a képbe, amit a politikai család ebben a kérdésben sugallni szeretne. (…) Demeter jól sakkozott, tényleg követelte a DK és az MSZP a lemondását, ami lehet, hogy örökre megvédi, mert ha végül be is fog következni a távozása, Demeternek már bérelt helye lesz, ha nem is a fősodorban, de a „hevesebb” fiúk között, a 888.hu, az Origo.hu, a Pesti Tv szerzői, vendégei, kerekasztal-résztvevői között. (…) De vajon mire gondolt Demeter Szilárd, amikor mégis így beleszaladt a jóízlésbe, a történelembe, még Orbán Viktor politikájába is? Több olyan példa is lebeghetett a szeme előtt, amikor valaki azzal emelte fel magát, hogy ilyen kezdeményezésbe fogott. (…) „… azt remélhette, hogy egy minden eddiginél durvább Soros-szöveg örökös fontosságot és védettséget jelent neki a jobboldalon, az idő eldönti majd, hogy igaza volt, vagy számára végzetesen elkalkulálta magát.”
24.hu – november 29. – Mázsár Tamás: Demeter Szilárd: A németek nagyon fegyelmezettek, amikor nácinak kell lenni, akkor nácik, amikor liberálisnak, akkor azok
„Nem a szombati véleménycikk volt Demeter Szilárd egyetlen meredek értekezése a héten. A Petőfi Irodalmi Múzeum főigazgatója szerdán a Karc Fm-en osztotta meg gondolatait a németekről: „Furcsa dolog ez a német szellem, német szellemiség vagy német társadalom. Ha megnézzük a XX. századi történelmüket, akkor azt látjuk, hogy nagyon fegyelmezettek. Tehát amikor nácinak kell lenni, akkor nácik, amikor liberálisnak, überliberálisnak vagy árjaliberálisnak kell lenni, akkor azok. Eredeti gondolatot ritkán tudnak megszülni, viszont ha megvan a vezérgondolat, az irány meg van adva, akkor fegyelmezetten mennek az irányba, és felböfögik ezeket a paneleket.” A Petőfi Irodalmi Múzeum főigazgatóját azért szólaltatták meg, mert Demeteren levélben kérte számon egy német állampolgár a magyar demokrácia, a jogállamiság és a sajtószabadság helyzetét. Demeter azt is elmondta az interjúban, hogy „a nacionalizmus pejoratív értelmezése az utóbbi évtizedekből fakad, de a nacionalista, ha visszafordítjuk, az a nemzetszerető ember.”Ezért én úgy gondolom, hogy a mi nacionalizmusunk egy legitim nacionalizmus, és amikor nemzeti érdekekről beszélünk, akkor nemcsak egy országnak vagy egy államberendezkedésnek a védelméről, hanem annak értékkészletéről beszélünk, az egész nemzet, a világba szétszóródott magyar nemzet érdekeinek a képviseletéről” – magyarázta Demeter.”
Népszava – november 29. – Friss Róbert: Fordítva:
„Demeter Szilárd a kormányfő hangja, a stílusa Kövér László házelnöké. A végletekig ízléstelen, és talán csak arra jó, hogy a normális ember háborgását felkeltse, a saját tábor vakjait üvöltésre vakarja. Pedig Demeter a valóságot írja le, csak Soros nevét tessék kicserélni Orbán Viktorra és ez az írásnak nevezett szarkupac elnyeri valódi értelmét. Tehát: „Orbán Viktor saját (politikai – jav. a szerk.) halála kapujában önnön szobrát faragja. Küldetéstudata van. Küldetése: Orbán Viktor, az új messiás. Csakhogy hiányzik mögüle a transzcendencia. Orbán istene Orbán Viktor, aki Orbán Viktor képében leszállott közénk.” Folytassák, ne rémüldözzenek, ne féljenek sem Orbántól, sem a maguk bátortalanságától! Tehát: „Orbán Viktor az (anti)liberális Führer. (Anti-)liberárja hadserege pedig szolgaibb módon isteníti, mint anno Hitlert a sajátjai. Semmit nem tanultak a XX. századból.” (…) A magyarságnak az európai közösségben addig, amíg ez a kormány vezeti, nincs helye. A hatalom egyetlen, nehezen megoldható feladata, hogyan tudja Európára kenni a kizárás (a kilépés túl sokba kerülne) történelmi felelősségét, miközben a lakosság döntő többsége még mindig Unió-párti. Bár, ha tovább eszi a valódi moslékot, még ezt is megetetik vele.”
444.hu – november 29. – Schein Gábor: Magyarország: túl minden reményen:
„Csak emlékeztetésül: aki ezeket a mondatokat képes volt leírni, aki megalkotja a „liberárják” szót, nem akárki Magyarországon. Demeter Szilárd Orbán Viktor legfontosabb bizalmasa a kultúrpolitikában. Olyan intézmények tartoznak a közvetlen ellenőrzése alá, mint az állami levéltár funkcióját betöltő Országos Széchenyi Könyvtár és a modern magyar irodalom dokumentumait őrző Petőfi Irodalmi Múzeum. Ellenőrzi továbbá a könnyűzenei életet, tagja az Orbán Viktor körül működő úgynevezett Nemzeti Kulturális Tanácsnak. Az ő hangja azoké, akiknek ma Magyarországon az államtól kapott erejük van a beszédhez. Le kell mondania, mert nyíltan náci nyelven beszél, de lemondása semmin nem változtat. Ami történt, megtörtént, és az Orbán-rendszer logikájából, retorikájából következett. Az a beszéd, amely egyenlőségjelet tesz a jogállamiság és a gázkamrák, a szolidaritás és a jogfosztás, az Európai Unió és Hitler Harmadik Birodalma közé, az magát a nyelvet törli el. Ezek a szavak csupán egy héttel Paul Celan születésének századik évfordulója után íródtak le az origo.hu honlapon, az ádventi időszak kezdete előtti szombaton. A hang, amelyen Orbán kulturális főembere beszél, akár tisztában van vele, akár nem, a halált hozó beszédek ezer sötétségét árasztja. Amikor ez a nyelv a nemzeti önrendelkezés jogára, az életmód szabadságára hivatkozik, vagy amikor kereszténységről beszél, nyomban elárulja magát. Igen, ezen a nyelven végső soron a gyilkolás, a rutinszerűvé vált gonoszság beszél. Ezt tudnia kell annak, aki ezzel a nyelvvel tárgyal, alkuba bocsátkozik, támogatást fogad el tőle. Ez a nyelv nem azonos Magyarországgal. Magyarországon ma ismét diktatúra van. A választók nem erre adtak felhatalmazást. A törvényeket, sőt magát az alkotmányt is egyik napról a másikra átírják vagy eltörlik. Nem lehetséges, vagy aránytalanul nagy erőfeszítést igényel a hatalométól eltérő szimbolikus igazságok létrehozása, forgalmazása, képviselete. A hatalom szimbolikus igazságai viszont eleve hazugságként születnek meg. Sőt már maga a hazugság sem elég önmagának. Folyamatosan emelnie kell a tétet, mert mint minden ilyen kísérlet, ez is végső soron az üresen maradt éggel áll rettenetes harcban, és nem veszi észre, hogy saját maga teszi üres pusztasággá az eget. Ez történik nap mint nap, és ki az, akit ez nem fáraszt el, nem ejt a végsőkig kétségbe, nem tesz teljesen reménytelenné? A papok, az egyházak természetesen némák, hiszen vezetőik már régen nem hisznek a Megváltóban, félnek viszont az államtól kapott kegyek elvesztésétől, és mivel nem hisznek, nem lehetnek szabadok sem. Magyarországon a nyelv, az igazság, az emberi méltóság visszaszerzésének reménye reményen túli remény. Az idézett mondatok figyelmeztethetnek arra, hogy Európa ma is a holokauszt utániság kontinense, és Magyarország ma is a holokauszt utániság állapotában van. A kontinens és az ország reménye ugyanaz: bölcs, a saját értékeikhez ragaszkodó, megértő remény, túl a reménytelenségen.”
3. Két (nem közvetlen) előzmény
Népszava, Kentaurbeszéd – november 28. – Lengyel László: Partraszállás
„Képes lesz-e az európai és az amerikai társadalom egy újabb szabadabb, egyenlőbb és testvériesebb felvilágosodásra? Újratanulni a leckét, felismerni saját civilizációs örökségének előnyeit és hátrányait? A 2010-es évek populista vezetőinek és választói tömegeiknek nemcsak az akarati-, a hitpolitizálás, az elit-, az értelem- és a tudomány-ellenesség a jellemzője, hanem a végsőkig való kitartás: győzelem vagy halál. Utcai harcosok, bármi megengedett. Amit észszerűtlennek és értelmetlennek tartunk a felvilágosodás kalkulatív politikai és gazdasági vagy akár hadászati logikája szerint, az a legkevésbé sem az az elsötétedés híveinek: jönni fog a csodafegyver, nincs és nem lehetséges vereség. Különösen igaz ez azokra, akik, mint Trump és Orbán, az igazságszolgáltatással is szembenéznek. Orbán hitt Trump és a sötétség világméretű győzelmében. Ha Trump győz, akkor Európát az orbáni Magyarország és a vele szövetséges kelet-európaiak – hátuk mögött a kontinenst belülről bomlasztani akaró Amerikával, Oroszországgal, Kínával és Törökországgal – a sötét oldalra billentik. A sarokba szorított Merkel-Macron párost és a megosztott, puha európai vezetőket elegendő egy vétóval megfenyegetni: engedni fognak, ahogy mindig. A kelet-európai vezetők igazi potyautasok, korrupt járadéklesők, akik nem akarnak kilépni az EU-ból, hanem minél több ellenőrizetlen és számon kérhetetlen pénzhez akarnak jutni, s az európai szerkezetet az önkényes szuverén nemzetállamok laza közösségévé tenni. Mi fejjük a tejüket, ők nyelik a pimaszságunkat és a nyálukat. (…) Orbán Viktor legfontosabb téveszméje, hogy a Fidesz, a kormánya, az elitje és a választói a bunker ajtajáig, az utolsó töltényig kitartanak. Annyi bizonyos, hogy csak a mai ellenzék vezetőivel és választóival a rendszerváltó fordulat nem érhető el, szükség van arra is, hogy a Fidesz-falanx felbomoljon. Nem elegendő egy-két kormánypárti kiugrása, városoknak, országrészeknek, szakmáknak kell átállniuk. Most még megölheti nyugdíjas választóit, nyugodtan kifoszthatja saját városait, azok nem veszik észre. Beviheti az országot a szakadékba, hívei tapsolni fognak hozzá. A 2019-es őszi sztálingrádi vereség után, 2021 tavaszán már látni fogja Orbán országa is a szövetséges partraszállást. Az arcok tele után megjöhet a szemek tavasza is.”
Élet és Irodalom – október 30. – Markó Béla három verse
Hagyomány
Az óvodai évzáró ünnepélyre mindig székely
táncot tanultunk, és ehhez természetesen
székely népviselet kellett, amit a kislányoknak
valamivel nehezebb volt beszerezni, a kisfiúknak
viszonylag egyszerű, fehér inge mindenkinek
volt otthon, fekete mellény is került valahonnan,
a jellegzetes székely harisnya helyett pedig
anyám elővette az egyik fehér jégeralsómat,
hiszen arrafelé hidegek voltak a telek, és szinte
mindig fújt keletről a szél, amelynek egészen
különös módon neve is volt, Nemerének hívták,
fúj a Nemere, mondták, persze az egyik közeli
hegycsúcsot is így nevezik, de mindegy, a szelet
a hegyről keresztelték el, ahogy a kutyát pedig
valamelyik folyóról szokták, bár én csak nálunk
hallottam ilyesmit, hogy egy megfoghatatlan,
ám nap mint nap érzékelhető szélfújást ennyire
megszemélyesítenek, de most elkanyarodtam
egy kicsit a mondandómtól, igaz, amit mondunk,
az minden bizonnyal mondandó volt számunkra,
szóval a jégeralsó sliccét alig látható öltésekkel
bevarrta anyám, elég furcsa volt arra gondolni,
hogy ebben az alsóneműben kell majd kiállnom
a színpadra, de fekete cipőfűzőből vitézkötést is
ügyeskedett rá kétfelől, egyébként a többieké is
ilyen volt, a kemény bőrcsizma helyett megtette
a fényes gumicsizma is, igaz, puhább volt benne
a kettőt jobbra, kettőt balra, és a forgás sem volt
olyan katonás, így is hatalmas tapsot kaptunk,
de én aztán, mi tagadás, nem is jutottam ennél
tovább az identitáshoz szükséges tánctudásban,
bár őszintén szólva ma is elérzékenyülök kissé,
ha ilyesmit látok, ám első osztályban kidobtak
a tánccsoportból, ugyanis akkor már többre
lett volna szükség, és a tanító néni egy félórát
kínlódott velem, lebénultam, nem voltam képes
a sasszénak nevezett tánclépést megcsinálni,
majd az üres folyosón egyből sikerült, de már
nem mehettem vissza, hát körülbelül itt tartok
ma is, pertliből vitézkötés, ártatlan jégeralsó
a kivilágított színpadon, egy számmal nagyobb,
puhán rugózó gumicsizma, és amit még az egyre
szikárabb képzelet hozzátehet, Arthur Rimbaud
messzehangzó cipőfűzője, mert mindennek más
a versben a rendeltetése, és mégis az az igazi
csupán, ami tetőtől talpig hamis volt egykor.
Ide-oda nyelv
Mert ti ott vagytok,
de úgy tesztek, mintha itt lennétek,
miközben mi itt vagyunk,
és úgy teszünk, mintha ott lennénk.
Ti ide beszéltek, mi oda.
Mindig másról szól a szó.
Ottaniságotok teljes súlyával
megmondjátok, hogy milyen legyen
az igazi itteniség,
mi pedig itteniségünktől
szabadulva egy-egy pillanatra,
máris otthonosan mozgunk az ottaniságban.
Valaki még azt is kitalálta egykor,
hogy itthon és otthon.
Mármint egyszerre.
Ilyen persze nincsen.
Csak ide-oda van. Ide-odaság.
Újabban azt is mondjátok,
amikor valamit magatoknak kértek,
hogy: add oda! Vagyis: add oda nekem!
Gyermekszáj. Aki még nem helyezte el
magát a térben. Vagy éppen ellenkezőleg,
akkor is ott van, amikor itt van.
Nem idegen sehol.
Mert mindenütt idegen.
Márpedig ez tulajdonképpen lehetetlen.
Mint ahogy nem lehetsz mindenütt otthon.
Ez sem lehetséges.
Próbálunk így élni mégis.
Hatalmas fantázia kell ehhez.
Csillapíthatatlan sóvárgás.
A különbségek felszámolása.
Természetesen csak képzeletben.
Egy ide-oda képzelet
végeérhetetlen pingpongja.
Gyönyörködtető labdajáték.
De ne mondjátok, hogy: add oda!
Csak ha tényleg nekünk akarjátok adni.
Ha itthon vagyunk, szeretnénk itthon lenni.
És ez is nagyon nehéz.
A tiltakozás értelme
Hányszor mondtam én is, hogy csak akkor kell
belevágni, ha látjuk a végét. Ne ültess fát,
amíg nem tudod, mi lesz belőle. Igaz, hogy
nagy baj nem lehet a faültetésből. Rossz a példa.
Akkor már ennél sokszorosan veszélyesebb
forradalmat csinálni, ha nem vagy biztos benne,
hogy sikerülni fog. Szóval azt tanácsoltam
régebben mindenkinek, mérje fel, mekkora
esélye van, hogy jól végződjék, amibe éppen
belekezdett. Mindig van kockázat, ezt nem lehet
teljesen kizárni, de azt hiszem, érthető, mire
gondolok. A kérdés az, hogy mit miért. Vagy
mennyiből mennyit. Mondjuk, a tüntetések.
Hogy akkor mi értelme, hiszen legtöbbször
akár mérget is vehetnénk rá, hogy nem fog
ettől megdőlni a rendszer, sőt, az sem
oldódik meg, amiért kimegyünk az utcára.
Illetve egészen kicsi az esély, hogy valamilyen
eredménye legyen most ennek. Ezerszer
valószínűbb az ellenkezője. Az azonnali vagy
esetleg késleltetett, de pontosan kiszámított
megtorlás. Nemcsak a tüntetésről beszélek,
hanem a tiltakozás különféle formáiról.
A lényeg, hogy korábban én is óvatosságra
intettem volna mindenkit. Beszéljük meg…
Fogalmazzuk át… Ne hagyjunk benne egyetlen
rossz félmondatot sem… Nézzük meg, melyik
a legbiztosabb út… Ez mind igaz. És mégsem.
Kezdem másképpen látni ezt az egészet.
Tüntetni? Tiltakozni? Építeni? Írni? Élni?
Végül is ugyanaz, mint amit tulajdonképpen
születésünkkel vállaltunk mindannyian. Pontosan
százszázalékos kockázatot. Igen. Megérte így is.
És az is lehet, hogy csak kilencvenkilenc.