Harminchét év házasság után azon kaptam a férjem, hogy a huszonötéves titkárnőjével csal engem. Új szeretője a lakásunkba akart költözni, abba a lakásba, amit közösen vettünk. Pert indított, amit meg is nyert, és három napot adott, hogy elköltözzek a lakásból.
Első nap megpróbáltam bedobozolni a holmimat, másnap pedig béreltem egy teherautót, hogy elhordja a dolgaimat. Harmadik nap úgy döntöttem, hogy utoljára megvacsorázom a házamban. Úgyhogy igényesen megterítettem az asztalt, gyújtottam pár illatos gyertyát, háttérzenét raktam, és garnélarákkal, kaviárral és a legdrágább pezsgővel kényeztettem magam.
Miután végeztem, körbementem a szobákban és az összes megmaradt rákot és kaviárt a függönyrudakba tömködtem. Kitakarítottam a konyhát és elmentem…
Az új hölgy összeköltözött a férjemmel. Az első pár nap minden nagyszerű volt, szeretet és boldogság dúlt. Majd a lakásban fokozatosan valami furcsa szag kezdett terjengeni. Mindent megpróbáltak: kitakarítottak, felmostak, szellőztettek, minden szellőzőnyílást megnéztek és minden szőnyeget kimostak. Speciális takarító céget is hívtak, végül az összes drága szőnyeget kicserélték.
Semmi sem használt. Pár nap múlva megtudtam, hogy árulják a házat. Miután egy hónap után sem találtak rá vevőt, a lakás árát a felére csökkentették. Az ingatlanügynökök sem tudtak segíteni, senki nem vette meg a házat.
Felhívtam férjemet, hogy megkérdezzem, hogy van. A problémáiról mesélt, többek között arról, hogy az új élettársával elhidegültek egymástól, és úgy érzi, az megcsalja őt. Udvariasan végighallgattam és elmondtam, hogy nagyon hiányzik a házunk, és hajlandó vagyok lemondani a válás kapcsán kapott pénzről a házért cserébe.
Meglepetésemre (azt vártam, hogy sokat fog rajta gondolkodni) azonnal beleegyezett az ajánlatomba. Szinte ingyen adta el nekem a házat.
Egy héttel később boldogan néztem, amint a munkások kihordják a volt férjem és barátnője holmijait a házból, az új lakásukba. A függönyrudakat is magukkal vitték…
Forrás: Újnépszabadság – (állítólag) megtörtént eset nyomán…