Florin Cîţu miniszterelnök ittasan vezetett, ezért két napig börtönben ült, majd 1500 dolláros büntetést sóztak a nyakába. Ez húsz évvel ezelőtt történt az egyesült államokbeli Iowa államban, az ügy azóta elévült, jogi következményei Romániában már nem lehetnek. Mindazonáltal az amerikai jogot ismerő szakemberek egybehangzó véleménye szerint a szóban forgó esetben nem kihágásról, hanem bűncselekmény elkövetéséről volt szó.
Aligha véletlenül az információ alig több mint egy hónappal azelőtt robbant a honi sajtóban, hogy a Nemzeti Liberális Pártban (PNL) elnökválasztásra kerül sor, és az egyik jelölt éppen Florin Cîţu (a másik a párt jelenlegi vezetője, Ludovic Orban). Az ügy több mint kínos azoknak, akik – mint a kormányfő is – politikai krédójukat a „bűnözők nélküli közigazgatás” szlogenjéhez kötötték. Ennek jele az is, hogy az államfőnek három nappal a botrány kirobbanása után sem volt érkezése megnyilatkozni a kérdésben. Hiszen ha jogi értelemben nem is lenne elengedhetetlen Cîţu lemondatása, az államelnöknek – aki szavakban ugyancsak megszállottja a korrupcióellenes harcnak és a közélet tisztaságának – erkölcsi kötelessége lenne legalább állást foglalni az ügyben.
Persze, tudjuk, a politika és a hatalmi harc álságos, valójában senki nem gondolja komolyan, hogy a bőszen hangoztatott elveket akkor is betartják, ha az számukra kedvezőtlen és az ügynek bármiféle adminisztratív következménye lehet. Az elnök inkább hallgat, a Cîţu-kampány emberei pedig próbálják eljelentékteleníteni az esetet.
A román sajtóban folynak a találgatások, hogy ki szivárogtatta ki a miniszterelnökre és a pártelnöki aspiránsra nézve kellemetlen információt. A PNL Cîţu-szárnya biztosra veszi, hogy a forrást csakis Ludovic Orban környezetében kell keresni, s ezt erősítette meg a Legalizăm nevű portál is, amelyik elsőként közölte a hírt. Ugyanakkor egyes elemzők úgy vélik, hogy a Mentsétek meg Romániát – PLUS (USR-PLUS) szövetség állhat a háttérben egyrészt azért, mert hozzájuk köthető a marihuána-fogyasztás törvényesítéséért küzdő portál, másrészt pedig azért, mert bár Cîţu-t a progresszisták embereként tartják számon, idejekorán jelezni kívánták számára, hogy győzelme esetén sem kezdhet önálló életet, hűséggel tartozik koalíciós támogatóinak.
Ludovic Orban azzal vádolta ellenjelöltjét, hogy elhallgatta életének ezt az epizódját, ugyanakkor tagadta, hogy ő vagy a csapatának a tagjai juttatták el a sajtóhoz a Florin Cîţut kompromittáló információt.
Bárhogyan legyen is, a miniszterelnök büntetett előéletéről szól hír felröppenése véglegesen elmérgesítette a PNL két tábora közötti viszonyt, és azt hiszem, hogy ebben állhat az ügy legfontosabb következménye. Ludovic Orban régi politikus, pontosan tudja, hogy amennyiben bejön a papírforma és elveszíti a választásokat, számára már nem terem több babér a pártban, és ez még mindig a jobbik eset. A leendő győztes ugyanis feltételezések szerint a román politikának ahhoz a szárnyához tartozik, amelyik az igazságügyi szervekkel ismét összefonódni látszó titkosszolgálatok burkolt, de egyértelmű támogatását élvezi. A sokat látott politikus tudja: ilyenkor korántsem lehetetlen, hogy hirtelen beidézik az Országos Korrupcióellenes Ügyosztályra, aztán a többi már megy magától, hiszen az új pártelnök konszolidálni akarja a hatalmát és meg akar szabadulni belső ellenzékétől.
Ez az a tény, ami Orbant arra késztetheti, hogy kettészakítsa a pártot és híveivel új politikai alakulatot hozzon létre. Ami megváltoztathatja a parlamenti erőviszonyokat. Egy bizalmatlansági indítvány elfogadása – tekintettel az előrehozott választások kiírásának jogilag és politikailag nehézkes eljárására – hosszútávú kormányválságot idézne elő, ami az elnök befolyását is minimálisra csökkentené.
Úgy tűnik, hosszú forró ősznek nézünk elébe.