Felettébb gyanús, hogy a kormányfő távozását éppen azok a pártok érték el, amelyek a legjobb kapcsolatban állnak az orosz elnökkel.
Oroszország beavatkozott a 2016-os amerikai, illetve a 2017-es francia elnökválasztásba is. Máig nem tisztázott például, hogy az orosz dezinformációk mekkora hatást gyakoroltak az amerikai választókra Donald Trump győzelmekor. Most azonban olyan botrány körvonalazódik, amely arra utal, hogy Moszkva az Ukrajna elleni agresszió után sem állította meg azt a kampányát, amely az Európai Unió gyengítését szolgálja.
Az orosz médiuma lelkendezett az Ukrajnában rendkívül népszerű Boris Johnson brit kormányfő, majd Mario Draghi olasz miniszterelnök bukása után, hiszen két olyan politikusról van szó, akik elkötelezetten támogatták Kijevet az Oroszország elleni harcban. Miközben az Egyesült Királyság külpolitikájában nem várható változás akár Liz Truss jelenlegi külügyminiszter, akár Rishi Sunak volt pénzügyminiszter nyeri meg a toryk elnökségéért zajló versenyt, s lesz miniszterelnök, Olaszországban már problematikusabb a helyzet. Ha a jobboldali koalíció győz a Giorgia Meloni által irányított Olasz Testvérekkel (FdI), Matteo Salvini Ligájával, valamint Silvio Berlusconi Forza Italiájával, akkor két olyan politikai erő is bekerül a következő kabinetbe, amelyek mindig kiváló kapcsolatokra törekedtek Moszkvával. Salvininek kínos is volt, amikor a háború kitörése után sokan az interneten előszedték azt a néhány évvel ezelőtt készült képet, amelyen egy Vlagyimir Putyint ábrázoló pólót viselt, Berlusconi pedig jó barátságot ápolt az orosz elnökkel, s csak hosszú idő után, ímmel-ámmal ítélte el az orosz katonai agressziót. A három párt közül csak Melonié nem tekinthető kifejezetten orosz-, vagy Putyin barátnak. Az FdI elnöke a napokban hangoztatta: pártja jelenti a garanciát arra, ha a jobboldal nyer, akkor az olasz kormány folytatja az Ukrajnának nyújtott támogatását. Erről persze azért korai beszélni, s nem csak azért, mert a választás csak szeptember 25-én lesz, s addig sok minden történhet, azt sem lehet tudni, hogy a Liga és a Forza Italia nem erőlteti-e rá akaratát Melonira egy moszkvai hátszéllel.
A La Stampa által kirobbantott botrány ugyanis azt jelzi, a Kremlnek megvannak az eszközei arra, hogy beavatkozzon az olasz belpolitikába. A lap egy orosz diplomata és a Liga egyik vezetője közötti beszélgetést idézett, amelyből az derült ki, hogy Moszkva befolyásolhatta a Mario Draghi vezette nemzeti egységkormány bukását.
Ezt a gyanút erősíti, hogy a miniszterelnököt megbuktató három párt – Matteo Salvini Ligája, Silvio Berlusconi Forza Italiája és az 5 Csillag Mozgalom (M5S) – kapcsolatban áll a Kremllel. Franco Gabrielli államtitkár egyébként kizárta, hogy a leirat az olasz titkosszolgálattól származna.
Egyes pártok, így a Matteo Renzi volt miniszterelnök által fémjelzett Italia Viva, sürgős jelentést követelnek a Liga és Oroszország kapcsolatáról. Luigi Di Maio külügyminiszter azt közölte: „Óvakodnunk kell az orosz befolyástól ebben a kampányban”. Az olasz diplomácia vezetője már a kormányválság első napjaiban úgy fogalmazott, hogy a római fejlemények kapcsán „Moszkva dörzsöli a tenyerét”. Enrico Letta, a Demokrata Párt vezetője pedig úgy foglalt állást: „Tudni akarjuk, hogy Putyin buktatta-e meg a Draghi-kormányt.”
A La Stampa által közölt beszélgetés szerint egy magas rangú orosz tisztviselő megkérdezte Antonio Capuanót, a párt Salvinihoz közel álló politikusát, nemzetközi kapcsolatokért felelős tanácsadóját, pártja vissza kívánja-e hívni minisztereit az egységkormányból. A beszélgetésre egy hónappal a kormány bukása előtt került sor.
Egyes politikusok és elemzők ezt a beszélgetést – amelyet a lap szerint a nemzeti hírszerző szolgálatok is figyelemmel kísértek – a Kremlnek a kormány megdöntésére vagy legalábbis az ország destabilizálására irányuló lépésének tartják. Amikor Draghi július 21-én bejelentette lemondását, Luigi Di Maio azt közölte, nem lehet véletlen, hogy a kormány épp azon pártok hathatós közreműködésével bukott meg, amelyek jó viszonyban vannak a Kremllel. Matteo Salvini azonban „ostobaságnak” nevezte a vádakat. „Dolgoztam és dolgozom a békéért és azért, hogy megpróbáljuk megállítani ezt az átkozott háborút” – tette hozzá.
Salvini egyébként nagyjából annyiszor hangoztatja, hogy „békét akar”, mint amennyiszer ezt magyar kormányzati illetékesektől halljuk. De politikusainkhoz hasonlóan nem fejti ki, mit is ért ez alatt. Ezt azért is jó lenne tudni, mert hibának tartja az Ukrajnának szánt fegyverszállításokat, amiből az a következtetés vonható le, hogy számára a béke olyasvalami, amit rákényszerítenek Kijevre és Oroszország érdekeinek felel meg.
Azért is feltűnő, mennyire kesztyűs kézzel bánik Putyinnal a háború alatt, mert pártjának állítólagos orosz finanszírozása a legutóbbi európai választások előtt még mindig kísérti Salvinit. A milánói ügyészség, amely 2019-ben indított nyomozást, továbbra is vizsgálódik az ügyben. Salvini tagadja, hogy pénzt kapott volna az orosz kormánytól, de nem tudta cáfolni, hogy találkozókat tartott egyik fontos embere, Gianluca Savoini és egy Kreml-közeli üzletemberekből álló delegáció Moszkvában, amelyek célja az lehetett, hogy olyan megoldást találjanak, amellyel több tízmillió eurót játszhatnak át a pártnak különféle címszó alatt. „Az ügy bírósági szakasza még várat magára, de az ügy parlamenti viták tárgyát képezi, és befolyásolja a Liga hírnevét” – mondja az El Paísnak Eleonora Tafuro Ambrosetti, a Nemzetközi Politikai Tanulmányok Intézetének kutatója. Hozzá kell tenni azonban: közismert, hogy Itáliában rendkívül lassan őrülnek az igazságszolgáltatás malmai, egy sor ügy elévül, senkit sem vonnak felelősségre, így távolról sem kizárt, hogy itt sem lesz semmi következmény. Salvini egyébként többször járt Moszkvában, és Putyin elnök rajongójának vallotta magát.
Ami a Draghi-kormány bukását elindító Öt Csillag Mozgalmat (M5S) illeti, ez a párt ellenezte a leginkább a fegyverek Ukrajnába küldését. A volt miniszterelnök és pártelnök Giuseppe Conte mindig is jó kapcsolatokat ápolt Moszkvával, és megkérdőjelezte az Európai Unió által bevezetett büntetőintézkedések hatékonyságát. Valójában részben ez a kérdés vezetett a végső szakításhoz Draghi és Conte között.
De hol áll Meloni? Mint említettük, a közvélemény-kutatásokat vezető Olasz Testvérek elnöke atlantistának, de az oroszellenes szankciók hívének vallja magát, ami mögött részint az áll, hogy így próbálta meg elhatárolni magát a Ligától és a Forza Italiától, vagyis politikai tőkét kívánt kovácsolni a kérdésből. Ám Meloni sem volt mindig Moszkva nagy bírálója. 2021-ben Putyin Oroszországát Io sono Giorgia (Én vagyok Giorgia) című életrajzában „európai értékrendünk részének” és „a keresztény identitás védelmezőjének” nevezte.
Mint a La Repubblica írta, meglehetősen kétes Silvio Berlusconi volt kormányfő szerepe, aki az elmúlt napokban beszélt Oroszország római nagykövetével, Szergej Razovval, és állítólag „megértette” az orosz álláspontot a háborúval kapcsolatban. Berlusconi azonban tagadja a találkozó tényét. Az is igaz azonban, hogy a Forza Italia európai parlamenti képviselőcsoportja is támogatta az oroszellenes szankciókat, de maga a volt kormányfő sosem fogalmazott meg kemény szavakat a Kremllel szemben.
A Kreml persze mindent tagad, Marija Zaharova, az orosz külügyminisztérium szóvivője azt közölte: „Furcsa számunkra megfigyelni, ahogy az olasz politikai osztály megpróbálja kijátszani az orosz kártyát, és tudatosan terjeszti a mítoszt Moszkva beavatkozásáról a választási folyamatokba”.
A következő olasz választás tehát arról is dönthet, Putyin, Magyarország után, újabb szövetségesre tesz-e szert az Európai Unióban.
Akadnak kétkedők is
Megoszlanak a vélemények arról, tényleg a Kreml állhat-e a Draghi-kormány bukása mögött. Az orosz kulturális befolyás Olaszországban kétségtelenül nagy. Az oroszellenes szankciók támogatottsága itt volt az egyik legalacsonyabb az Európai Unió országai közül. Olaszország még a közelmúltban is jó viszonyban volt Oroszországgal.
Fotó:DAVIDE PISCHETTOLA | Forrás:NurPhoto via AFP
Az olasz parlament biztonságpolitikai bizottsága riadót fújt a szeptember 25-i választásokba való esetleges külső beavatkozás miatt. Adolfo Urso bizottsági elnök levélben figyelmeztette a képviselőház és a szenátus elnökét erre a veszélyre, s arra, hogy a beavatkozási kísérletek „még intenzívebbek és hangsúlyosabbak” lehetnek és ezek a parlamenti képviselők e-mailjeit is érinthetik.
Aldo Ferrari, a velencei Ca’ Foscari Egyetem professzora az El Paísben úgy élte, túlzás orosz beavatkozásról beszélni. „Tény, hogy volt legalább egy kormányfőnk, Silvio Berlusconi személyében, akinek jó politikai és személyes kapcsolatai voltak Putyinnal, Salvini pedig rokonszenvez Oroszországgal és Putyinnal. Ez nyilvánvaló problémákat eredményezett, de beavatkozásról beszélni túlzásnak tűnik. Nincsenek is igazán erős kapcsolatok. Amikor Salvini kormányon volt, sokkal többet tehetett volna Oroszországért, például megpróbálhatta volna megszüntetni a 2014-ben, a Krím illegális annektálása után Oroszország ellen bevezetett szankciókat, de nem tett semmit”. Utalt arra, hogy Salvini pártja megszavazta a fegyverek Ukrajnába küldését, „még akkor is, ha később ennek az ellenkezőjét mondta”. „A kormány más okok miatt bukott meg, nem látom, hogy Oroszország hogyan avatkozhatott volna be igazán az olasz politikai életbe” – vélekedik.
Megjelent a Népszava Külföld (és Reflektor) rovatában 2022. augusztus 1-jén.
