Két focista, aki kiállt az elfogadás mellett.
A Hungarian Spectrum angol nyelvű portál magyarországi politikai, gazdasági és kulturális híreket elemző weboldal, főszerkesztője és szakértője Eva S. Balogh, korábban a kelet-európai történelem oktatója a Yale Egyetemen. „Vendégszereplői” között van Kim Lane Scheppele, a Princeton Egyetem szociológiai és nemzetközi ügyek professzora; Charles Gati, a Johns Hopkins Advanced International Studies School európai és eurázsiai tanulmányainak tudományos főmunkatársa; Randolph L. Braham, a politológia jeles emeritus professzora, amellett a New York-i Városi Egyetem Rosenthal Holokauszt-tanulmányi Intézetének igazgatója; valamint Kornai János, a Harvard Egyetem és a Budapesti Corvinus Egyetem gazdasági emeritus professzora.
A Hungarian Spectrum egy héttel ezelőtt érdekes cikket tett közzé, amely nem csak a futballszurkolók népes táborát, hanem politikusokat is meglepte. Gulácsi Péter, a magyar válogatott rokonszenves hálóőre azt mondja: A család az család! Íme a cikk.
Február 23-án a tekintélyes magyar kapus, Gulácsi Péter, aki a Rasen Ballsport Leipzig csapatában játszik, feltöltött egy képet magáról és megosztott egy posztot a Facebook oldalán: „A család az család – ez nem lehet kérdés! 14 éve élek külföldön, ezalatt rengeteg különböző emberrel találkoztam a munkám során és a magánéletemben egyaránt. A különbség legyen a nemzetiség, a kultúra, a vallás, az életszemlélet vagy bármi egyéb. Ahogy az ember egyre több időt tölt külföldön, különböző emberek között, úgy jön rá egyre inkább, hogy a világ attól színes, hogy senki sem egyforma, és a legfontosabb dolog a szeretet, az elfogadás, és a másokkal szembeni tolerancia. Mindenkinek joga van az egyenlőséghez, ahogy minden gyermeknek joga van ahhoz is, hogy boldog családban nőjön fel, függetlenül a családtagok nemétől, bőrszínétől vagy vallásától. Én kiállok a szivárványcsaládok mellett! Szólaljunk fel a gyűlölet ellen, legyünk elfogadóbbak és nyitottabbak! A család az család.”
Nemrégiben több mint 800 német focista csatlakozott egy kampányhoz, amelyet a 11Freunde, futball témájú magazin indított, hogy segítséget nyújtsanak az LMBTQ kollégáiknak és kiálljanak a homofóbia ellen. A magazin legutóbbi címlapjain számos kíváló focista szerepelt egy feliratot tartva: “Ihr könnt auf uns zählen!” („Számíthattok ránk!”)
Azt hiszem, Gulácsi úgy érezte, hogy első osztályú magyar játékosként ki kell vegye a részét a kampányból és terjesztenie kell az üzenetet Magyarországon. Ez nagy hiba volt. Ahogyan arra Föld S. Péter rámutatott, gyakorlatilag egyik napról a másikra a magyar futball hőséből a haza árulója lett. Rövid idő alatt több ezer komment jelent meg a focista posztja alatt, legtöbbjük undorítóan obszcén és primitív. Még a legkevésbé mérges hozzászólások is lecsúszott, bűnös embernek titulálták Gulácsit, aki szégyent hozott Magyarországra.
Gulácsi futballkarrierjének rövid összefoglalása megmagyarázhatja jelenlegi nézeteit. 2007-ben, tizenhét éves korában az MTK Hungária „kölcsönadta” a Liverpoolnak egy évre. Ebből az egy évből hat év lett, amikor is csatlakozott a Red Bull Salzburghoz. Két évvel később, 2015-ben átigazolt a testvércsapathoz, az RB Lipcséhez. Egy szóval röviden, Gulácsi Nagy Britanniában, egy kis ideig Ausztriában, majd az elmúlt hat évben Németországban szocializálódott. Lehet, hogy a Lipcse kapitányhelyetteseként magyar zászló lobog a neve mellett, de ő már nem ugyanaz az ember, aki tizennégy éve elhagyta Magyarországot. Hogyan fogadta a rajongóktól érkező visszajelzéseket? Nos, habár február 23. előtt rendszeresen posztolt, a „szivárványcsaládos” írása óta semmit nem tett közzé a Facebook oldalán.
Az utóbbi időben a német és a magyar sportmagazinok egyaránt pedzegetik azt, hogy Gulácsinak esetleg át kellene igazolnia másik csapatba. Úgy tűnik, hogy az Inter Milan érdeklődik iránta, és a jelenlegi 5 millió eurós fizetésével szemben ők több mint 10 millió eurót kínálnak neki. Ő azonban eddig elutasítja a pletykákat. A német futball magazinnak, a Kicker-nek adott friss interjújában így nyilatkozott: Én és a családom otthon érezzük magunkat Lipcsében. Ez egyszerűen tökéletes. El tudom képzelni, hogy még hosszú ideig itt maradok. Anglián és Salzburgon keresztül találtam meg ide az utamat. Nem gondolkodom azon, hogy saját akaratomból elhagyjam Lipcsét.
Magyarországon – részben azért, mert a futball és a játékosok kiemelkedő figyelmet és törődést kapnak – a magyar focisták politikai aktivitása minimális. Ugyanakkor előfordult, hogy a nemzeti csapat egyik tagja kampányolt a kormánypárt mellett, azt hangoztatva, hogy a gyermekeink jövője a Fidesz választási győzelmén múlik.
A HVG közölt egy cikket a Gulácsi botránnyal kapcsolatban, amiben a sportíró kifejezte azt a véleményét, hogy Magyarország hivatalosan nem akarja bírálni Gulácsit a toleranciával kapcsolatos álláspontja miatt, mert végül is ő Magyarország legjobb focistája. Az ő további elidegenítése nem lenne okos dolog. A Magyar Nemzet például nem küldte rá a legádázabb kritikusát. Az újságíró megelégedett azzal, hogy azt tanácsolta Gulácsinak, maradjon annál, amiben a legjobb (a focinál) és ne szóljon bele kényes kérdésekbe, amik sokkal összetettebbek, mint azt ő gondolná. Ez a hivatalos óvatosság indokolt, hiszen semmi nem akadályozza meg Gulácsit abban, hogy ha elege van, felálljon és azt mondja „Tudjátok mit? Nem akarok a nemzeti csapatban játszani. Otthon érzem magam Lipcsében.”.
A botrány kitörése óta egy másik magyar játékos, Jakabfi Zsanett is – aki 2007 és 2020 között a magyar női futballválogatottban játszott 62 alkalommal, és 32 gólt rúgott – feltöltött egy hasonló fényképet magáról, amiről kiderül, hogy támogatja az LMBTQ kollégáit. Zsanett Gulácsival egyidős. Az MTK Hungária női csapatában játszott 2009-ig, amikor viszont átigazolt a VfL Wolfsburghoz. Ott évről évre kiemelkedő eredményeket ért el. Úgy tűnik azonban, hogy idén azt tervezi, visszavonul.
Egyedül Dávid Ferenc – A Vállalkozók és Munkaadók Országos Szövetségének volt főtitkára, jelenleg a Demokratikus Koalíció gazdasági tanácsadója – találta a két labdarúgó külföldi szocializációját szembeötlőnek. „Milyen érdekes. Két fiatal ember, aki a harmincas éveiben jár, aki rég óta Németországban sportoló, beszél toleranciáról és mindent felülíró szeretetről… Félek, hogy a karrierjük után csak látogatóba jönnek majd haza, hosszú távollét után, mert a magyar légkört nehéz megszokni.” Nekem is ez volt az első gondolatom. A legjobbak, a legkiemelkedőbbek egyszerűen összepakolnak és elmennek innen.
A szerkesztő megjegyzése
A „botrány valamelyest csillapodott, de Dávid Ferenc véleménye mellett Gulácsi és Jakabfi ügyében álljon itt Föld S. Péter hivatkozott cikkének két utolsó bekezdése – szerény jeléül annak, hogy mélységesen egyetértünk a véleményével: „Egy németországi érzékenyítő kampány és egy sokszoros válogatott magyar labdarúgó kellett ahhoz, hogy kijöjjön belőlük a szörnyeteg. Alávaló, gyalázatos mondatokra vetemedtek, talán maguk sem tudják mitől lettek ilyenek. Ha tényleg nem tudják, segítünk nekik: ezek a gyűlölködő honfitársaink nem tettek mást, minthogy felmondták a leckét, amit Orbán tanár úr és társai évek óta a fejükbe vertek. A kormányzati kommunikációnak nevezett gyűlölködést böfögték fel, az hozta ki belőlük a vállalhatatlan mondatokat. Az országot korábban ellepő, mások utálatára buzdító kék plakátok, a köztévének csúfolt csatornán megszólaló kormányhoz közeli szereplők.
Mit lehet mindehhez hozzátenni? Először is azt, hogy gratulálunk Gulácsi Péternek. Most már azt is tudjuk, amit eddig sejtettünk: hogy nem csupán kiváló kapus, de embernek is nagyszerű. A gyalázatos kommentek íróinak pedig csak annyit mondanánk: ha tanulmányoznák a történelmet, mondjuk a vészkorszakot megelőző éveket, akkor tudnák, hogy miről írt Gulácsi Péter: arról, hogy a szörnyű szavakból lesznek a rettenetes tettek.
