A múlt héten kiderült, hogy senkinek sincs ukrajnai béketerve. Volodimir Zelenszkij elnök azzal utazott az Egyesült Államokba, hogy most aztán tényleg előterjeszti a sajátját. Mindenekelőtt ellátogatott a pennsylvaniai Scrantonba, ahol egy hadianyaggyárban kézjegyével látott el egy frissen elkészült 155 mm-es tüzérségi lőszert, és kifejtette, hogy ilyenből nagyon sokra lenne szükségük. Azután felszólalt az ENSZ Közgyűlésében, ahol amellett érvelt, hogy a világnak segítenie kell élet-halál harcot vívó országát, majd találkozott Kamala Harris alelnökkel, a Demokrata Párt elnökjelöltjével és Joe Biden elnökkel is. Nyilatkozatai alapján egyértelmű, hogy béketerve voltaképpen haditerv: ha rajta múlik, a háborúnak majd akkor és csak úgy lehet vége, ha Ukrajna visszaszerzi elvesztett területeit.
Zelenszkij pénteken Donald Trumppal is találkozott, s ekkor mindenkinek egyértelművé vált, hogy utóbbinak sincs béketerve. Most is azt szajkózta, hogy ha megválasztják, egy nap alatt véget vet a háborúnak, de erre neki sem volna akár szemernyivel is nagyobb esélye, mint most Bidennek. Nyilván azt hiszi, elég felhívnia Vlagyimir Putyint, aki annyira szereti őt, hogy azonnal békét ajánl. Az orosz elnök azonban neki sem mondhatna mást, mint amit eddig: Ukrajna mondjon le területe egy részéről meg a támadó fegyvereiről, nyilvánítsa ki, hogy sosem lép be a NATO-ba, fogadja el, hogy visszaváltozik orosz befolyási övezetté és akkor, talán, tűzszünetet lehet hirdetni.
Béketerve speciel Putyinnak sincs. Az ő haditerve az, hogy sztálini (vagy, ha úgy jobban tetszik, hitleri) diktatúrája révén hadigazdaságra kényszeríti országát, s folytatja Ukrajna módszeres lerombolását, abban a reményben, hogy a Nyugat előbb dobja be a törülközőt, mintsem hogy alattvalói otthon rágyújtanák a Kremlt.
Erre van is némi esélye, hiszen a demokráciákban időnként választásokat szoktak tartani, ahol, Oroszországgal ellentétben, a polgárok beleszólhatnak a politikába. Márpedig Oroszország nem csak a hadianyag-gyártásban hatékony, de a más országok közvéleményének befolyásolásában is rendkívül találékony. Lám, egyszer már hatalomba segítette Trumpot, hátha sikerül megint, ott van neki Orbán Viktor is, már csak Németországban kellene kicsit meglökni az AfD-t, meg Franciaországban Marine Le Pen Nemzeti Tömörülését, és hipp-hopp, Ukrajna magára maradna. Legfeljebb a lengyelek, a baltiak és az északiak tartanának ki mellette, ami nem lenne elég.
A Nyugatnak sincs konkrét elképzelése arról, hogyan lehetne véget vetni a háborúnak. Csak az világos, hogy nem akarják Putyin győzelmét, de az nem, hogy mit akarnak helyette. Teljes győzelmet, azaz rendszerváltást Oroszországban vagy beérnék a Nyugat-Németország NATO-felvételekor 1955-ben alkalmazott formulával: most belép a kettészakított országnak az a része, amelyik erre képes, aztán majd meglátjuk, mikor csatlakozhat hozzá a másik, átmenetileg orosz kézen lévő rész.
A háború még évekig tartani fog, békére jelenleg semmi esély. Az esélyt csak valaminek (a nyugati demokráciának vagy a keleti diktatúrának) esetleg valakinek a vége hozhatná el.
Megjelent a Népszava Vélemény rovatában 2024. szeptember 30-án.